Országgyűlési Napló - 2011. évi téli rendkívüli ülésszak
2011. december 28 (160. szám) - A lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Balczó Zoltán): - DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): - ELNÖK (Balczó Zoltán): - LENDVAI ILDIKÓ (MSZP):
780 helyesnek, hogy a parlament majd eme papírt is vegye valamilyen módon figyelembe az eg yházzá nyilvánítás elbírálásakor. Őszintén szólva, értettem azokat a módosítókat, amelyek a Magyar Tudományos Akadémiát vonják be ebbe a körbe, és valóban, tudósok még mindig jobban megítélhetnék ezt, mint parlamenti politikusok, de még ebben is vannak biz onyos kérdőjeleim. Nem tudom, és örömmel várom majd az előterjesztők vagy államtitkár úr válaszát, hogy konzultáltake erről a Magyar Tudományos Akadémiával, és hogy mit szól hozzá. A Magyar Tudományos Akadémia keretein belül tudniillik vallástörténettel f oglalkoznak - Kővári képviselő úr utalt már erre , de teológiával nem foglalkoznak. Tehát egy picit még ott is gondolkodnék, hogy hogyan tudnák nem teológusok ezeket a papírokat majd megítélni. A 19., 21., 22. módosító indítványaink összetartoznak; azt a már sokat körüljárt témát boncolgatják, hogy ne a parlament, hanem bíróság legyen a döntő bíró - most akkor a szó szoros értelmében - az egyházzá való bejegyzés ügyében. Lehet, hogy államtitkár úrnak igaza van, és nem a területileg illetékes bíróság, hanem a fővárosi vagy egy külön bíróság lehet ebben illetékes; én ezt készséggel elfogadom. Az igazi különbség a bíróság és a parlament között van. Hogy aztán a bírói szervezeten belül melyik bíróság látja el ezt a feladatot, abban természetesen boldogan tanúsí tanánk nyitott magatartást. Ennyiben tudniillik nem közömbös, hogy hogyan nyilvánítanak valamely vallási közösséget egyházzá. Igaza van ugyan azoknak a felszólalóknak, akik azt mondják, hogy a vallásgyakorlás joga nemcsak egyhá zi keretekben lehetséges; ez igaz. De hadd idézzem az Alkotmánybíróságnak a törvényt nekünk visszadobó határozatát, amelyben föl is hívja a figyelmet, hogy nem mindegy azonban, hogy egyház vagy nem egyház az a vallási közösség, még a vallásgyakorlás jogosu ltságai szempontjából is. Így szól szó szerint az Alkotmánybíróság visszautasító határozatának indoklása: “Bár a közösségi vallásgyakorlás joga önmagában nem függ az egyházi jogállástól, ahhoz az egyházi törvény mégis olyan többletjogosultságokat kapcsol, amelyek lényegesek a vallási közösség élete szempontjából, ezért az egyházi jogállás megszerzésének szabályozása a törvényjavaslat keretében alapvető jelentőségű, elvi szabályozási kérdésnek minősül.” Ezért is dobta vissza, hogy egy ilyen alapvető kérdést ne utolsóperces indítványokkal rendezzünk. És valóban, a gyakorlati élet is mutatja, hogy lehet ugyan, természetesen egy közösségben egyházi jogcím nélkül is vallást gyakorolni, de ez a vallásgyakorlási jog korlátozottabb, korlátosabb föltételek között zaj lik. Hadd soroljak föl néhány olyan konkrétumot, ami egyházként megillet egy vallási közösséget, nem egyházként nem illet meg. Valóban van szó anyagi, de nem csak anyagi föltételekről. Néhány az anyagiak közül: az egyházaknak járó egy százalék, nyilván, a nevében is benne van, csak egyháznak ajánlható; ha egyesületként működik egy vallási közösség, akkor a sok ezer civil szervezettel kell versenyt futnia. Csakis az egyházaknak jár az intézményfenntartáshoz járó olyan normatív kiegészítés, amely egyforma any agi feltételek közé helyezi őket az egyházi és állami intézményekkel; más vallási közösségnek ez nem jár. Fönntarthat természetesen intézményt, de nincs meg ez az anyagi garancia, hogy pontos legyek, csak a tanév végéig van meg, mert ott a hatályba lépteté s legalább ezt biztosítja nekik. De hogy ne csak anyagi ügyeket említsek: csakis egyház folytathat iskolai hitoktatást - itt ehhez járul egy anyagi föltétel is: - úgy, hogy ennek anyagi forrását az állam, a költségvetés biztosítja. Csakis egyház szervezhet felsőoktatási intézményben hitéletet, és csakis egyháznak lehet tábori lelkésze vagy kórházi lelkésze. A két utóbbi kategória már, azt hiszem, a vallásgyakorlat lehetőségével is, ha nem is teszi azt lehetetlenné, de valamelyest nyilván összefügg. Igenis, tehát érintjük a vallásgyakorlás lehetőségét azzal a döntéssel, hogy kit, mit, milyen közösséget nyilvánítunk egyháznak. Ezért gondoljuk azt, hogy még a legtökéletesebb parlamenti összetétel - föltételezzük, hogy mi azok vagyunk - sem biztosíthatja ennek a z eljárásnak a támadhatatlanságát. (15.40)
