Országgyűlési Napló - 2011. évi téli rendkívüli ülésszak
2011. december 28 (160. szám) - A lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Balczó Zoltán): - DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): - ELNÖK (Balczó Zoltán): - LENDVAI ILDIKÓ (MSZP):
779 Ami az 5. ajánlásszámot illeti, a törvényjavaslat szövege a mostani népszámlálás gyakorlatának megfelelően törvénybe is foglalja azt, hogy ugyan önkéntes válaszadással, de rá lehessen kérdezni kinekkinek a vallási meggyőződésére is. Ezt a passzust javasolnánk törölni. Tisztában vagyunk vele, hogy az önkéntes válaszadás nem kötelező, ez a nevében is benne van, de éppen az e lmúlt időszakban a nemzetiségi törvény kapcsán zavaró tapasztalatokat szereztünk. A nemzetiségi hovatartozásra is önkéntes alapon lehetett felelni, a kutya nem mondta akkor az állampolgárnak, hogy ennek valamilyen jogi következménye lesz. És mit láttunk a nemzetiségi törvényben? Azt, hogy az önkéntes válaszadás és az adott településen önkéntesen válaszadók száma alapján lehet ott helyi önkormányzatot vagy nem lehet helyi önkormányzatot alapítani. Természetesen nem ennek a törvénynek a vitáját akarom újranyi tni, bár meg is tehetném, hiszen rejtélyes módon épp a nemzetiségi törvény zárószavazás előtti módosítói között semmisítettük meg az előző egyházügyi törvényt, de boruljon rá fátyol. A példát pusztán azért hozom, hogy az önkéntes válaszadás is utána olyan következményekkel járhat, amivel a válaszadónak nem kellett számolnia. A 11es indítványszámon arra hívjuk fel a figyelmet, hogy a törvény tartalmaz egy olyan paragrafust, ami általában nem kifogásolható, csak épp most, a mai magyar helyzetben módosítás né lkül zavarokat okozhat. A passzus, amit a törvény tartalmaz, az az, hogy az egyházi intézmények természetesen világnézeti alapon működnek, ez rendben van, és ezért a felvételnél, elbocsátásnál, alkalmazásnál ezeket a sajátos szempontokat használhatják. Még egyszer mondom, természetesnek tartom úgy általában, hogy egy egyházi intézmény a maga világnézeti követelményei szerint folytat valamilyen közszolgáltatást, és eszerint alkalmaz, mondjuk, pedagógusokat vagy orvosokat. Általában ez rendben is van. De ma, amikor az iskolák vonatkozásában számos esetben megtörténik, hogy anyagi okok miatt adtak át - vagy zömmel anyagi okok miatt - iskolát elsősorban az egyháznak, azt előírni, hogy akár azonnal megkövetelhetik nemcsak a diákoktól, de a pedagógusoktól, sőt a p ortástól is az adott világnézet gyakorlását, ez minden türelmi idő nélkül szerintünk helytelen, és sérti is a lelkiismereti szabadság jogát olyan településen - és ilyen is van máris vagy húsz , ahol a település egyetlen iskolája került egy adott felekezet kezébe. Nem egyszerűen a nem vallást gyakorlókról van szó, bár az ő jogaikat is védeni kell, hanem arról is, hogy egy másik felekezethez tartozó gyerek vagy pedagógus is oktathat abban az iskolában. Ezért eredetileg is fölvetettük a korábbi törvénynél az öt év türelmi időt. Nem mást, tehát nem az alapelvet kifogásoljuk, hanem hogy annak az intézménynek a dolgozói, akik most kerülnek egyházi kézbe, kapjanak egy bizonyos türelmi időt eme világnézeti követelmény alól. Akkor, abban a vitában azt a választ kapt uk, hogy ez nem jogtalan kérés, de majd a köznevelési törvény rendezi. A köznevelési törvény ezt nem rendezte, ezért javasoljuk ismételten ennek a paragrafusnak a meggondolását. A 15. számú módosító indítványunk, illetve ajánlási számú indítványunk már ker ült itt szóba, Lukács képviselő úr és GaudiNagy képviselő úr is érintette, ezért szeretnék magyarázatot fűzni hozzá. Itt valóban törölni javasoltuk a hitvallás, rítus írásba foglalásának benyújtását. Nem az ellen van természetesen kifogásunk, az természet es, attól vallás egy vallás, hogy van hitvallása, és vannak bizonyos rítusai; azt kifogásoljuk, hogy ennek írásba foglalását be kelljen nyújtani a parlamentbe, és a parlament ezen az alapon ítélhessen. Itt tudniillik megint azzal a veszéllyel találkozunk, amire TuriKovács képviselő úr már fölhívta a figyelmet - hogy most végképp kompromittáljam az egyetértésemmel , hogy teológiai vitává válik egy olyan vita, ami nem válhatna olyan vitává. Értem én a törvénynek azt a szándékát, és helyeslem is azt a szándé kot, hogy szűrjük ki a bizniszegyházakat, de ugye, nem gondoljuk komolyan, hogy ha valakik valóban bizniszelni és csalni akarnak, akkor nem lesznek képesek olyan hitvallást papírra vetni, hogy a meghatottságtól mindnyájan sírva fakadunk; képesek lesznek. K épesek lesznek, de a parlamenti politikusokat, még ha ezt az éleslátást föltételezem is róluk, hogy majd átlátnak a bizniszelőkön, mégsem tartom alkalmasnak vagy jogosultnak, hogy egy ilyen papír meglétéről döntsenek. Még egyszer leszögezném tehát, termész etes, hogy a vallásnak van hitvallása és rítusa, nem megyek bele abba a vallástörténeti vitába, hogy vannak úgynevezett nem könyv alapú egyházak is, csak azt nem tartjuk
