Országgyűlési Napló - 2011. évi téli rendkívüli ülésszak
2011. december 28 (160. szám) - A lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - MIRKÓCZKI ÁDÁM (Jobbik):
755 elmondanám, hogy miről szól ez a javaslatunk, és úgy gondolom, ezzel meg is világítjuk az önök által beterjesztett törvényjavaslat legnagyobb problémáját. Önök azt szeretnék, illetve azt terjesztették elő, hogy a jövőben ki válhat egyházzá Magyarországon: majd az Országgyűlés fog dönteni, vagyis az önök kétharmados többsége. Igen ám, de már az elmondottak is rávilágítanak arra, hogy az Országgyűlés maximálisan, hangsúlyozom, maximálisan alkalmatlan arra a feladatra, hogy egyházak, vallási közösségek sorsáról ilyetén döntsön. Mi azt javasoljuk, hogy nem biztos, nem tudjuk, vane százszázalékos megoldás erre a nagyon komoly kérdésre és elsősorban teológiai kérdésre, viszont tudjuk, hogy van egy sokkal jobb az önök által beterjesztettnél. S hogy a lehető legszélesebb skálát lefedjük ebben a kérdésben vagy a lehető legobjektívebb mércét képviselő testületet felállítsuk, azt javasoltuk, hogy legyen például az 1895. évi egyházügyi törvény által - idézőjelbe teszem, hivatalos formula ilyen nincs , a “történelmi egyházak” által delegált egyegy személy, legyen a parlamenti pártok által delegált egyeg y szakértő, és legyen az önök által is javasolt, a Magyar Tudományos Akadémia által delegált egyegy személy ebben a testületben. És akkor lefedtük Magyarország alapvetően több mint 90 százalékának a vallási hovatartozását, lefedtük azt, hogy kontár módon nyúljunk bele vallási közösségek, egyházak sorsába, ezáltal a közösségeknek vagy a tagjaiknak a sorsába, és lefedtük azt, hogy szubjektív módon vagy éppen politikai lobbi által döntsünk olyan kérdésekben, amelyeknek itt semmilyen szerepe nincs, tehát nem k ellene, hogy politikai lobbi döntsön mellette. Még egyszer felteszem az a költői kérdést, hogy ki tud bölcsebb, méltóbb, az egyházak, vallási közösségek számára kevésbé megalázó döntést hozni egy ilyen súlyú kérdésben, ha már mindenképpen muszáj: az önök k étharmada, akik majd nyilvánvalóan parancsra fognak gombot nyomni, senki nem fog amellett kardoskodni, hogy mondjuk, szeretné megnézni annak az adott vallási közösségnek a teológiai, erkölcsi dogmáját, tanításait, közösségi, társadalomépítő hitéletét, hane m majd el fogja fogadni a frakcióvezető vagy bárki más, magas rangú politikus által bemondott igent vagy nemet, és adott esetben, amikor oda jutunk, akkor 263 mutatóujj egyszerre fog az igenre vagy a nemre gombot nyomni. Mi azt gondoljuk, hogy önökkel szem ben ez a testület meglehetősen - és nagyon finoman fogalmazok inkább , sokkalsokkal bölcsebb, méltóbb és szakmailag indokoltabb véleményt tudna mondani egyegy közösségről. Nem hiszem, hogy azzal önök is vitáznának, hogy mondjuk, a történelmi egyházak, a Magyar Tudományos Akadémia vagy a frakciók által delegált egyegy szakértő, akik egész életükben ezzel foglalkoztak, elhibázottabb döntést hoznának, mint mondjuk, majd az önök kétharmada, de ezt nem akarom tovább ragozni, én azt gondolom, teljesen egyérte lmű, hogy miről beszélünk. (13.50) Aztán itt van a 17. ajánlási pont, amelyről már részben beszéltem, és Varga képviselőtársam említette az imént előterjesztőként, hogy rendezi a problémát. Ezt a mondatot, hogy rendezi a problémát, vagy ezt a kis jogtechni kai hézagot bezárja, vagy koherenciazavarra hivatkozva itt megint módosítani szükségeltetik, nagyon sokat hallottuk. Most már legalább, ha jól számolom, hatodjára hallom ezt, és alapvető változtatásokat eszközöl. Én most nem arról beszélek, hogy egyetérteke ezzel a módosító javaslattal vagy sem, hanem pontosan arról beszélek, hogy elvileg másféle éve bőven volt idejük arra, hogy alaposan végigtanulmányozva a kérdést, figyelembe véve az elemi jogi, társadalmi, teológiai szempontokat, egy megfelelő, legalább keretet hozzanak létre. Ez nem sikerült. Minden egyes általános, részletes, majd záróvitára olyan elemi változtatásokat eszközölnek, amely pontosan arról tesz tanúbizonyságot, amit minden egyes alkalommal elmondtunk, hogy felkészületlenül, kapkodva, kontá r módon próbálunk meghozni egy ilyen fajsúlyos kérdést. Én azt gondolom, hogy amit Nyakó képviselőtársam is említett ügyrendi javaslatban, megint csak alátámasztott, hogy így nem lehet egy ilyen súlyú kérdést eldönteni; hihetetlen! És itt van a 20. ajánlás i pontban, amit örömmel olvastam - nem állítom, hogy a Jobbik javaslatára, de egyelőre csak tőlünk hangzott el az ellenzéki pártok közül , itt már legalább megjelenik a Magyar Tudományos Akadémia, és ha csak részben, és általunk nem kellő mértékben, de mé giscsak helyet kap az a
