Országgyűlési Napló - 2011. évi téli rendkívüli ülésszak
2011. december 20 (157. szám) - A fiatalkorúak dohányzásának visszaszorításáról és a dohánytermékek kiskereskedelméről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - DR. HORVÁTH ZSOLT
442 S még egy dolgot hadd emeljek ki ebből a munkából, és utána nem próbálom önöket riogatni, mert nem ez a szándékom, de ezt szó szerint felolvasnám: “A dohánytermé k az egyetlen legálisan kapható árucikk, mely a gyártó előírása szerint használat esetén öl.” Ez a helyzet. Ezzel komoly probléma van. Azt gondolom, hogy ez indokol minden olyan beavatkozást, amely ezen termékek gyártását és forgalmazását szabályok, kerete k közé akarja szorítani. Szerintem erről nem érdemes több szót folytatnunk. Ezek után nézzük meg, hogy mi a törvényjavaslat igazi értelme. Az igazi értelme az, hogy azt a kérést, azt az elvárást, amiről a szakemberek egyértelműen bebizonyították, az egyik legjobb eszköze a gyermekek dohányzásra való rászokástól való megvédésének, hogy magát a dohányterméket nem tesszük elérhetővé számukra, és nem is látják az ezzel kapcsolatos kereskedelmi tevékenységet. Ez kulcskérdés. Ebből a szempontból a zárt térben tör ténő árusítás, a polcra való tétel mindmind zátonyra futott, és a mai magyar kereskedelemben azok a terek, amelyeknek a nagy áruházláncok esetében zártnak kellene lenniük, valóban el vannak különítve, no de egy akkora portált építettek neki, hogy ha belép az ember, mást se lát, csak a dohánytermék reklámját. Tehát, hogy úgy mondjam, visszafordították azt, amit a törvényben elvárásként fogalmaztunk meg. Igaz, hogy a törvény nem is volt elég szigorú ezen a területen, és nem is zárta be a kiskapukat. Ha megné zik a pénztáraknál való dohánytermékárusítást, azt látják, ott nem az történt, mint amit feltételeztünk, hogy a nénik - bocsánat, az eladó hölgyek - a pult alól fogják osztani, hanem az történt, hogy kirakták nagy felületre, mindenki szeme láttára olyan t erületen, ahol el se lehet kerülni azt, hogy az ember belebotoljon, mert a pénztárhoz muszáj menni a boltokban. Szerintem a szabályozás lényege, legfontosabb kérdése az, hogy ez a kereskedelem a gyermekek látásától elzártan történjen, egy elzárt területen, illetve hogy kiskorú személyek ne juthassanak hozzá dohánytermékekhez. Ez a törvényjavaslat legfontosabb része. Ez mennyire tartható be? Azt gondolom, hogy egy 18 év alatti gyermek csak akkor tud dohánytermékhez jutni, ha abban valaki felnőtt segíti őt. T ehát a törvényjavaslat annyira lesz betartható és annyit fog érni, amennyit a felnőttek józan belátása és a törvény irányában a lojalitása érni fog. Ennyit fog érni a törvényjavaslat. Lehet azt mondani, hogy ez kevés. Hölgyeim és Uraim! Engedjék meg, hogy hadd említsek meg ismét ebből a tanulmányból egy tényt. 1999ben, egykét évvel a nemdohányzók védelméről szóló törvény megszületését megelőzően fővárosi óvodások között készítettek egy felmérést, és akkor az óvodások 39,6 százaléka számított passzív dohán yosnak, vagyis dohányfüstös környezetben élt. Ez 2009re, tíz év alatt 29 százalékra csökkent. Képviselőtársaim, ez a tíz év az, amikor elkezdett dolgozni az a törvény, amit a parlament meghozott, és elkezdett változni a magyar lakosság dohányzáshoz való v iszonya. Félre ne értsék, nem azt állítom, hogy csak a törvény volt az, ami ezt elérte. De állítom, hogy a törvény hozzájárult, állítom, hogy az a vita, amely a törvényről szólt, arról, hogy szabade védeni a nemdohányzókat vagy nem szabad, milyen gazdaság i károkat okoz vagy nem okoz gazdasági károkat, hozzájárult ehhez. Ez egy jó vita, amely használ nekünk, akik szeretnénk, ha a dohányzás visszaszoruló magatartás lenne. Nekünk ez használ, hiszen erről beszélünk. Azzal is segítenek majd képviselőtársaim, am ikor hosszasan sorolják azokat a gazdasági érveket, amiért hagynunk kéne, hogy a gyermekeink dohányfüstös környezetben nevelkedjenek, amiért hagynunk kéne, hogy a gyermekeink rászokjanak, és amiért el kéne viselni azt az egyszerű tényt, hogy Magyarországon évente egy kisvárosnyi lakosság, mintegy 28 ezer ember hal meg csak a dohányzás következtében. (14.40) Egy fogyó Magyarországon, amikor vért izzadunk azért, hogy az anyák az esetleg véletlenül sikerült várandósságukat vállalják és kihordják, akkor egy kön nyű, laza mozdulattal, gazdasági érdekre hivatkozva hagyunk meghalni egy csomó embert. Tudom, a felnőtt ember maga dönti el, hogy mit csinál; egy gyermek pedig példákat követ, és ha nem látja a rossz példát, hanem jó példát lát maga előtt, akkor vélhetjük, hogy nagyobb valószínűséggel a jó példát, a látott, bemutatott példát
