Országgyűlési Napló - 2011. évi téli rendkívüli ülésszak
2011. december 20 (157. szám) - A fiatalkorúak dohányzásának visszaszorításáról és a dohánytermékek kiskereskedelméről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - DR. HORVÁTH ZSOLT
443 fogja követni, semmint egy rossz gyakorlatot. Ez rajtunk múlik. Hangsúlyozom még egyszer: 18 év alatt gyermek a mai hatályos törvények szerint akkor juthat hozzá dohánytermékhez, ha ebb en őt felnőtt vagy felnőttek segítik. Hogy nem reménytelen az ügy, azt jelzi, hogy tíz év alatt az óvodáskorú gyerekek körében 10 százalékkal - nem 10 százalékkal, annál nagyobb arányban , 39 százalékról 29 százalékra csökkent a passzív dohányzók száma. K épviselőtársaim, ha megengedik, nem fogok megint belemenni abba az egyszerű vitába, amit ki lehet számolni, hogy a dohányzás okozta gazdasági károk, elvesztett életévek, kiesett jövedelmek, kiesett munka - munka alatt a munkavégzésre képes kiesett embert, tehát mint az ipar egyik fontos elemét értem - nagyobb kárt okoznak. Ha az elveszett járulékfizetést, az ennek következtében kifizetett szociális segélyeket, árvasági ellátásokat mindmind összeadjuk - és akkor még nem is beszéltem arról a horribilis össze gről, ami egy krónikus dohányzás esetén kialakuló érrendszeri betegségek, infarktus, tüdőrák következményeinek az orvosi kezelési költségében megjelenik , akkor teljesen egyértelmű, hogy a nemdohányzás az, ami nemzetgazdasági szinten pozitívum. Van egy na gy probléma. Ha most egyszerre elkezdjük ezt a rendszert működtetni, akkor a nemzetgazdaság jövedékiadóbevétele és az ebből az iparágból származó bevétele rögtön csökken, míg ennek a területnek a megtakarításai, az életévnyereségei évek, esetleg évtizedek múlva jelentkeznek. Addig ezt valakinek meg kell finanszírozni, addig valakinek bölcsebbnek kell lenni annál, semhogy azt mondja, hogy a pillanatnyi napi gazdasági érdekem miatt nem tehetem meg azt, hogy törődjek ezzel az egyébként hosszú távú kérdéssel. Hogy nem a semmibe ugrunk fejest, képviselőtársaim, azt nemzetközi példák bizonyítják. Tekintettel arra, hogy az előző ülésszakon hosszasan vitatkoztunk erről, ezeket nem sorolnám fel megint, de szeretnék egy újabb tételmondatot mondani önöknek. Ezt az egé sz kérdést úgy tekintem, hogy ennek a törvényjavaslatnak a legfontosabb célja - mint már elmondtam az előbb is - a zárt helyen történő forgalmazás megvalósítása. Zárt hely alatt nem egy 1600 négyzetméteres vásárlófelületet értek, és nem olyan zárt helyet, amelyiket kis kutrucóban ideoda tologatnak, ami egy ilyen mobil bolt, nem ezt értjük alatta; hanem a trafikot, amit egyébként mindnyájan jól ismerünk: a fiatalok történelmi olvasmányaikból, én mint idősebb, onnan ismerem jól a trafikot, hogy valaha oda já rtunk annak idején, amikor még dohányoztam. De ezen is túl vagyunk, le lehet róla szokni, jelentem. Ez egyébként egy külön téma, nem ennek a törvénynek a tárgya, csak hogy értsék, tudom, hogy miről beszélek. Családi indíttatás is van - nagyapám trafikos vo lt , majd erre is kitérek egypár mondatban. Ez tehát az elsődleges cél. A másodlagos cél, ami nekem, épp a családi hagyaték miatt közel áll a szívemhez, hogy egyes családoknak megélhetést biztosít, egy olyan megélhetést, amiből, higgyék el, nagyon gazdagn ak nem lehet lenni, nem fognak hatalmas befolyásra szert tenni azok a családok, körülbelül 34 százalékos kereskedelmi árrés van talán ezen a dohánykiskereskedelmen. Ebben én nem vagyok járatos, de ebből üzletet kell fenntartani, koncessziót fizetni; ugya nakkor egy stabil megélhetést jelent, és egy közösségben egy különleges helyet is elfoglalhat. Nagyapám trafikos volt, és gondolom, sejthetik, azért lett trafikos, mert az első világháborúban hadirokkanttá vált, és a méhészetét nem tudta tovább csinálni. E kkor az akkori állam trafikot adott neki, azzal segítette - de szerintem önök pontosan ismerik, hogy ez egy bevett rendszer volt Magyarországon , amiből meg lehetett élni, meggazdagodni nem lehetett. Azt gondolom, hogy az egy jó kezdeményezés, hogy ebbe a z irányba mozduljunk el; ha úgy tetszik, akkor igen, családi vállalkozások kezébe tenni a magyarországi dohánykiskereskedelmet. Tételesen ezt így is ki lehet mondani: a dohánykiskereskedelem állami monopólium legyen, koncesszió legyen, amely koncesszió f eltételeit, annak kiadását úgy állapítsuk meg, hogy ezek elsősorban családi vállalkozások legyenek, amelyek zömében önfoglalkoztatóak természetesen, és ezzel egyébként a magyarországi munkaerőgondok enyhítésében és a saját lábra állásban is segít. Azt gond olom, hogy ez egy követendő cél. Ez tehát a második cél.
