Országgyűlési Napló - 2011. évi téli rendkívüli ülésszak
2011. december 20 (157. szám) - A Magyar Nemzeti Bankról szóló törvényjavaslat részletes vitája - DR. NYIKOS LÁSZLÓ (Jobbik):
378 illetékes bizottság, amelyik a jegybank monetáris tevékenységének az ellenőrzésére jogosult, illetve meghallgatásokra, éves beszámolók minősítő vitájára s a többi. Van még egy érvem, ami azt támasztja alá, hogy ez egy nem szerencsés megfogalmazás, és jobb az, amit a módosító indítvány tartalmaz. Tudniillik a Házszabály szerint minden Országgyűlés négyévente dönt arról, hogy milyen állandó bizottságokat hoz létre. Mint mondtam, a költségvetési bizottság neve is gyakran változott, a gazdasági bizottságé is változott. De nem is ez a lényeg ebből a szempontból, hanem az, hogy a Házszabály direkt módon felsorolja, taxatíve felsorolja azokat az állandó bizottsága it, amelyeket létre kell hoznia minden parlamentnek, minden Országgyűlésnek négyévenként, és ezek között van a külügyi bizottság, honvédelmi bizottság, költségvetési bizottság, alkotmányügyi bizottság, mentelmi bizottság, talán fel is soroltam azokat, amel yeket köteles létrehozni az Országgyűlés mindenkor. Ezek között nem szerepel a gazdasági bizottság. Tehát mint ahogy volt is, lehet olyan helyzet, hogy gazdasági bizottságot a parlament nem hoz létre, bár a Házszabályt is lehet módosítani természetesen, mi ndent lehet kétharmaddal, azonban azt gondolom, hogy a húszéves tradíciókat ilyen értelemben is érdemes szem előtt tartani, tehát nem biztos, hogy változtatni kell a Házszabályt. Ha pedig nem változik, akkor a mindenkori gazdasági bizottság léte, létrehozá sa annak függvénye, hogy milyen kormánytöbbségű parlament alakul. Ez tehát a második gondolatom, ami arra vonatkozik, hogy nem elegáns, nem ízléses és nem is praktikus és nem is logikus a gazdasági bizottságot néven nevezve, úgymond a parlament nevében a j egybanki monetáris politika fölötti ellenőrző testületté tenni. A harmadik megjegyzésem az ajánlás 9. pontjával kapcsolatos. Szintén itt is kilógni érzem a politikai lólábat, és itt, ezen a ponton nagyon aktuálpolitikai motívumot vélek felfedezni a törvény javaslattevőnek a szándékaiban. Nevezetesen azt, hogy egyfajta lex Simort alkotna az Országgyűlés akkor, ha ezt a javaslatot változtatás nélkül elfogadná. Én a jegybank elnökét se pró, se kontra nem kívánom minősíteni, most semmiképpen nem; természetesen van a tevékenységéről véleményem, akár mint közgazdásznak, akár mint a költségvetési bizottság elnökének. De most nem erről van szó, hanem arról, hogy akár marad a jegybank elnöke ebben a politikai presszióban, amibe szorítja őt a belpolitikai helyzet, aká r marad, akár nem marad, jön majd a helyére másvalaki, ha előbb nem, akkor 2013ban, és nem biztos, hogy annak a leendő bankelnöknek is szerencsések azok a hatáskörök, amikbe most be akarják szorítani a regnáló jegybankelnököt. Magyarán szólva: nagyon lesz űkíti a javaslat a jegybank elnökének a kompetenciakörét, és itt látom az aktuálpolitikai lólábat, hiszen nagymértékben előretolja a monetáris tanácsot. A jegybank legmagasabb rendű és legmeghatározóbb grémiuma a monetáris tanács, és hozzá képest az elnök csak egy végrehajtó, és hiába elnöke az igazgatóságnak, gyakorlatilag egy kiszolgáló személyzetté degradálódik, amennyiben ez a javaslat így lenne elfogadva. Emlékeztetem mindannyiunkat arra, hogy minden ország jegybankjában az elnök egy kitüntetett szerep et betöltő személyiség, aki ritkán szól és halkan, de arra mindenki odafigyel. Tehát a jegybank elnökének ez a súlya, ez a tekintélye nagyon fontos, és még egyszer mondom: nem a konkrét aktuálpolitikai helyzetben, hanem a mindenkori jegybank mindenkori eln ökének a szerepe egy ország pénzügyi életében, monetáris politikájában, nemzetközi pénzügyi megítélésében rendkívül fontos. Ezért azt hiszem, hogy aktuálpolitizálni ezt a kérdést nem lenne szerencsés. Tehát meggondolandónak tartom a módosító indítvány szel lemében azt, hogy a monetáris tanácsnak ezt a túlzott kibővítési szándékát és az elnök jogkörének a megnyirbálását mindenféleképpen változtatni kellene, lényegében meg kellene hagyni a jelenlegi szabályozást, és azt is meg kellene hagyni, hogy az elnököt t ávollétében valamelyik alelnök helyettesíthesse, nem pedig a monetáris tanács illetékes tagja. Ez is egy furcsa megoldás, hogy a jegybank elnökének érthetően más a szerepe, mint a monetáris tanácsnak. A monetáris tanácsnak is elnöke a jegybank elnöke, és o tt természetesen helyettesítheti a
