Országgyűlési Napló - 2011. évi őszi ülésszak
2011. szeptember 27 (114. szám) - Az uzsorával összefüggő egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - SZŰCS ERIKA (MSZP):
833 kell lépnie. Igen ám, de az önök közmunkaprogramjában a számháború dominál és nem az a gondolat, amit m i többször is megfogalmaztunk, hogy a közmunkának akkor van értelme, ha társadalmilag teljesíti azt a funkciót, hogy mindig, minden családban legyen legalább egy nyolcórás kereső. Az uzsora elleni harcnak ez egy hatékony eleme lehet, de nem így van felépít ve ez a program. Ezért javaslom, gondolják meg, hogy ha már a közmunkára ráköltjük a pénzeket - s remélem, hogy a jelenlegi 64 milliárdnál jövőre többet , akkor legyen egy ilyen rendező elv akkor, amikor a foglalkoztatottakat kiválogatják, hiszen ez minde nképpen fontos lehet abban, hogy a családnak legyen jövedelme, és le tudjon válni az uzsorásfinanszírozásról. Akinek nincs munkája, sőt esélye sincs erre az etnikai hovatartozása, a kora vagy a képzettsége miatt, az hiába szeretne a bankban átmeneti gondja i megoldására vagy tartós céljai megvalósítására pénzt szerezni, nem hitelképes, és hiába megy a bankba, onnan kiszorul. Az sem helytálló feltételezés, hogy a szociális jövedelmekből fényesen meg lehet élni. Nagyon sokan még szerényen sem tudnak. Ugyan van nak legendák meg emailek keringenek, hogy sok gyerekkel meg fogyatékos gyermekkel 400500600 ezer forintot össze lehet szedni, de ha ezt a szociális jogszabályokhoz hozzápasszítjuk, akkor kiderül, hogy ezek a számok nemigen jönnek ki. És főleg nem szabad azt gondolni, hogy minden család, ahol a szülők munkanélküliek, felelőtlenül gazdálkodik. Egy két évvel ezelőtti felmérés szerint a magyar gyerekek 15 százaléka olyan családban nevelkedik, ahol mind a két szülő munkanélküli. El lehet képzelni, hogy ott mi lyen jövedelmi viszonyok vannak. Úgyhogy nagyon sok dolgozni akaró, de nem tudó, éppen ezért nagyon kis jövedelmű család szűkölködik és vannak pénzügyi gondjai. Most úgy látszik, hogy hozzájuk csatlakozik egy harmadik csoport is, a nehéz helyzetbe került d evizahitelesek egy része, aki ide csúszik. Nemrégiben olvastam egy hetilapban egy cikket, amely arról szólt, hogy egy rossz üzleti döntés, egy frankhitelválság egy korábban jól menő vállalkozó családját abba a helyzetbe sodorta, hogy nemcsak a részleteket nem tudja fizetni, hanem már a rezsit sem. A jövedelemnélküliség és a pénzügyi nehézség a különböző társadalmi csoportoknál különböző formában jelenik meg, de minden egyes esetben azt a kockázatot jelenti, hogy ez a család előbbutóbb az uzsorások karmaiba kerülhet, ezért semmiképpen nem elegendő az uzsorások elleni harc; teljesen egyértelmű, hogy szükséges, de kevés. Értjük és halljuk a kormány szándékát, ami persze nemcsak az uzsoráról szól, hiszen ha jól értjük, akkor a természetbeni juttatások kiterjesz tése, a közmunkások fizetésének heti folyósítása, a rezsiköltségek befagyasztása mind a pénzhiány rendezését próbálja megoldani, illetve a pénz darabolásával az uzsorások lehetőségét szűkíteni, hiszen sok képviselőtársam elmondta, hogy amely családoknál me gjelenik a pénz, ott megjelenik az uzsorás is. Feltétlenül szükséges lenne ezt a harcot továbbgondolni, és más eszközöket is a parlament elé hozni, ezért meggondolásra ajánljuk azt, amit a 2011es költségvetéskor is szerettünk volna, ha a kormány folytat, azért, hogy a bankokból kiszoruló családoknak legyen más lehetőségük. Élesszük fel - nem feltétlenül ugyanolyan szabályozás formájában, még névben sem kell - a krízisalapot, a szociális kölcsönt - az egyik állami volt, a másik meg önkormányzati intézkedés , bizonyos vizsgálat után a szociális jövedelmek előlegfelvételi lehetőségét, a nyolcórás közmunkát, illetve a közmunka szervezésének azt a logikáját, amiről beszéltem, valamint a civil kezdeményezések támogatását. A 2000es évek első felében volt egy idő szak, amikor az úgynevezett diszpécserközpontok létrehozása volt a cél, ahol egy hálózatban a különböző civil kezdeményezések csatlakoztak az állami és az önkormányzati lehetőségekhez, és így olyan családok számára is lehetett segítséget találni, amelyekne k az ember önkormányzati képviselőként vagy alpolgármesterként a maga eszköztárából semmit nem tudott adni. Vagy itt van a grameen bank, a szegények bankja, a reménykassza. Tehát nagyon sokféle lehetőségen lehet és kell is gondolkodni ahhoz, hogy tartós er edmények szülessenek.
