Országgyűlési Napló - 2011. évi őszi ülésszak
2011. december 13 (153. szám) - A munka törvénykönyvéről szóló törvényjavaslat záróvitája és zárószavazása - ELNÖK (dr. Latorcai János): - DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP):
7257 Csak két dolgot ha dd említsek föl önnek, képviselő úr! Ha például Jászfényszarun abban a cégben, ahol a multinacionális munkaadó el tudja azt rendelni, hogy a munkások három nap egymás után 12 órát dolgozzanak, és senki nem szól emiatt, senki nem megy a munkaügyi felügyelet hez, nem kezdeményez jogvitát, mert félti az állását, mert egyébként a környéken nincsen munka; vagy Békés megyében, abban a gépgyárban, ahol a gépszerelőket a második félévben simán dolgoztatják 8 órás bérért 12 órán keresztül, és majd valamikor szabadnap ban márciusban kifizetik őket, és szintén nincsen munkahely, ott majd az emberek egyenrangú félként megállapodnak a munkáltatókkal - ezt tényleg komolyan gondolják?! Tényleg komolyan gondolják, hogy a munkajogi kapcsolatokban a munkavállaló és a munkaadó e gyenjogú? (Dr. Stágel Bencét a jegyzői székben Földesi Gyula váltja fel.) Annak idején a munkajog pontosan azért vált ki önálló jogágként a polgári jogból, mert éppen abban különbözik a polgári jogtól, hogy nem egyenrangú felek megállapodásáról van szó. Ak kor is, ha egyébként rendezettek a munkaügyi kapcsolatok egy országban, egy cégnél, a munkavállaló a helyzeténél fogva kiszolgáltatott. Éppen ezért azt várni, hogy a munkavállaló egyenrangú félként tud tárgyalni és megállapodni a munkaadóval, nonszensz. No nszensz! Pontosan azért van szükség munkajogra, és azért van szükség a munkajogon keresztül állami támogatásra, mert a munkavállaló tárgyalási pozícióját kell megvédeni. (Folyamatos zaj.) Ez a törvénykönyv valójában nem más, mint magának a munkajognak a fe lszámolása, hiszen gyakorlatilag itt önök polgárijogiasították az egész munkajogot. Itt önök úgy csinálnak, mintha egyenrangú fél lenne a munkaadó és a munkavállaló, miközben pontosan az az alapkonfliktusa az egész kapitalizmusnak, hogy létezik a kizsákmán yolás, van ereje a munkáltatónak arra, hogy megtörje a munkavállaló szabad akaratát. Tisztelt Országgyűlés! A törvénytervezet tartalmaz kötelezettségeket a munkavállalókra nézve a munkáltató hírnevét illetően. Miniszterelnök úr valószínűleg pontosan ismeri az álláspontomat, hogy általában véve mit gondolok a jogi személyek jó hírnevéről. Cégek esetében a jó hírnév egy nagyon fontos jogintézmény akkor, amikor versenytársak közötti jogvitáról van szó. Az a helyzet, hogy azt gondolom: nagyon komoly alkotmányos sági aggályokat vet fel, ha jogi személyek jó hírnevéről eleve úgy gondolkodunk, mint a természetes személyek, magánszemélyek becsületéről, jó hírnevéről. És kifejezetten felháborító az, ha a munkavállalóra egy plusz olyan kötelmet terhelünk, ami egyébként nincsen szoros összefüggésben a munkavégzéssel. Szeretnék szólni arról is, ami miatt ez a törvénykönyv súlyos veszélyt jelent a szervezkedés szabadságára. Azt gondolom, hogy a munkavállalók védelmét valójában az szolgálhatja, egyrészt szolgálja az, ha a k ormányzat, az állam biztosít kemény munkajogi védelmet, de mindemellett biztosítja a szervezkedés szabadságát. Igen, az elmúlt húsz évben a szakszervezeti mozgalom nem tudta hatékonyan ellátni minden esetben, főleg akkor, amikor ezt az országot a kilencven es évek elején kifosztották, nem tudta kellően érvényesíteni a munkavállalók érdekvédelmét. Igen, de erre nem az a válasz, hogy fölszámoljuk a szervezkedés szabadságát. A 10 százalékos reprezentativitási szabály pontosan azok ellen szól, akik ma Magyarorsz ágon új szakszervezeteket szeretnének csinálni. (15.10) Pontosan abba az irányba kellene elmozdulni a jogalkotónak, hogy segítsük, hogy új szakszervezetek jöjjenek létre, segítsük azt, hogy a multinacionális cégeknél is legyen szervezkedési szabadság, segí tsük azt, hogy például a nagykereskedelmi láncoknál is a kiszolgáltatott, kizsákmányolt munkavállalók megszerveződhessenek. Ezzel a 10 százalékos szabállyal önök azokkal szemben járnak el, akik egyébként is kiszolgáltatottak, de egyébként lenne bátorságuk ahhoz, hogy fölemeljék a fejüket, és szembeszálljanak a munkaadói önkénnyel, ezeket az embereket tartják bent a szolgaságban. Pontosan azoknál a cégeknél veszik elejét a szervezkedés szabadságának, ahol eddig is hiányzott a szakszervezeti védelem.
