Országgyűlési Napló - 2011. évi őszi ülésszak
2011. december 8 (150. szám) - Az országgyűlési képviselők javadalmazásáról szóló törvényjavaslat általános vitája - NOVÁK ELŐD (Jobbik): - ELNÖK (Lezsák Sándor): - GYOPÁROS ALPÁR (Fidesz):
6672 A kérdés megoldásához az országgyűlési képviselők kétharmadának egybehangzó igen szavazatára van szükség, és ilyen lehetőség egy párt vagy egy koalíciós szövetség részéről az elmúlt 21 évben eddi g csak egyetlen alkalommal, 1994 és ’98 között, a Hornkormány idején volt. A probléma megoldása, hogy, hogy nem, mégis valamiért elmaradt. A másik, a parlament működésében legtöbbet kritizált tény az országgyűlési képviselők javadalmazásának átláthatatlan sága és a rendszer bonyolultsága volt, különös tekintettel arra, hogy a javadalmazási szisztéma, bár többször módosult, de sosem egyszerűsödött, hanem ha lehet, akkor újra és újra kacifántosabbá vált, akárhányszor is változtattak a rendszeren. Mindennek pe dig az lett a következménye, hogy mára a közvélemény előtt úgy fest az országgyűlési képviselők javadalmazási rendszere, mint egy, az átláthatatlansága okán visszaélésekre és trükközésekre alkalmas szisztéma. A mindenkori politikai vezetésekből és a törvén yhozásból mindazoknak, akiknek meglett volna a lehetősége, azaz a parlamenti kétharmados támogatottsága ahhoz, hogy vegyenek egy mély levegőt, és meghozzák azokat a döntéseket, amelyek a fent említett két problémát orvosolják, nem volt meg a megfelelő báto rságuk ugyanehhez. Ezzel viszont ők maguk váltak ugyanolyan álszentté, mint amilyen álszentnek a javadalmazási rendszer mutatkozott egyegy botrányos visszaélés kapcsán. Az elmúlt húsz évben egyedül, egyesegyedül csak a FideszKDNP pártszövetség vette a b átorságot mindehhez, természetesen a választópolgároktól kapott megfelelő mértékű parlamenti felhatalmazás segítségével. Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttünk fekvő javaslat olyan, amely kizárja a javadalmakkal való visszaélés lehetőségét, és rendez más k apcsolódó kérdéseket is, így biztosítja a munkavégzés infrastrukturális feltételeit, szabályozza a képviselői munkatársak ügyét, a képviselőség megszűnésével kapcsolatos intézkedéseket, megteremtve ezzel az országgyűlési képviselői munka ellátásához szüksé ges alapvető feltételeket. Ahogy beszélgettem az alkotmányügyi bizottság illetékes albizottságának munkatársaival, illetve belenéztem az érintett jegyzőkönyvekbe is, az alapján úgy érzem, hogy az albizottságban egy értelmes vita bontakozott ki elsősorban a kormánypárti képviselők, illetve az LMP és a Jobbik képviselőinek részéről. Bár most meglepődve hallottam az LMP oldaláról azt, hogy tömegközlekedéssel, urambocsá! biciklivel kellene járnia az országgyűlési képviselőknek. Szerintem Szilágyi Péter, az álta lam egyébként igen tisztelt Szilágyi Péter képviselőtársam fogadja meg azt a tanácsot… - én meg fogom önt hívni a választókörzetembe, ötven település van a választókörzetemben, meg fogom önt hívni, és körbejárom önnel a választókörzetet. Ha gondolja, akkor biciklivel fogom körbejárni önnel a körzetet, de garantálom, hogy ha ön ezt várja el tőlünk, akkor az országgyűlési munka végzésére nem lesz alkalom. De le kell szögezni, hogy az LMP és a Jobbik képviselői részéről ebben a bizonyos albizottságban valóban világos javaslatok születtek, és ennek megfelelően korrekt érvek és ellenérvek hangoztak el. Ebből azt gondolom, azt szűröm le, hogy a két említett ellenzéki frakció tagjai egyetértenek alapvetően a törvényjavaslat céljával és a javaslat konkrét elemeinek a nagy részével is. Éppen ezért azt gondolom, hogy ez az egyetértés a javaslat elfogadását szülheti meg a kormánypárti és az ellenzéki oldalról egyaránt. A függetlenné vált volt szocialista országgyűlési képviselők, ha jól tudom, nem vettek részt az albizo ttság, illetve a bizottság munkájában, ami számomra annyira nem meglepő, hiszen az ő csoportjuknak egy tagja az én állandó bizottsági képviselőtársam is, és ott is ritka vendége a bizottsági üléseknek. Éppen ezért én, ha másért nem, már ezért is maximálisa n támogatom azt, hogy bizottsági ülésekről való hiányzást az új javaslat szankcionálná. A szocialisták pedig, és ez most újfent bebizonyosodott a vezérszónoklatot hallgatva, racionális észrevételt nem igazán tettek a törvényjavaslathoz, érdemi megszólalást a sajtóban sem olvastam tőlük. Viszont a baloldali újságírókkal cinikusan összekacsintanak, illetve az újságírók kacsintanak össze cinikusan az országgyűlési képviselőkkel a szocialisták részéről, hiszen egy szép ferdítéssel azt
