Országgyűlési Napló - 2011. évi őszi ülésszak
2011. december 7 (149. szám) - A nemzetiségek jogairól szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Jakab István): - SZÁVAY ISTVÁN (Jobbik):
6602 különösen fontos jelentősége, a kkor, amikor főleg Erdélyben, de más magyar közösségekben is, illetve a Délvidéken az autonómiáért, akár a kulturális, akár a más jellegű autonómiáért küzdenek az ottani magyar közösségek, és amely autonómiatörekvések mellett szavakban legalábbis, és bizon yos esetben tettekben is, szerencsére kormánypárti képviselőtársaim is elkötelezettek; abban az esetben főleg, amikor a kormány képviselője a bizottsági ülésen azt mondta, hogy számára az önigazgatás és az autonómia szinonímák, majd egy kicsivel később meg próbálta azért némileg árnyalni ezt a véleményét. Én úgy gondolom, hogy igenis, van jelentősége ezeknek a szinonímákban az apró jelentésbeli különbségeknek is, ha vannak egyáltalán. Ezért szeretném hangsúlyozottan kérni ennek a megfontolását, hogy akkor, a mikor nemzetiségi jogokról beszélünk, akkor bátran használjuk az autonómia kifejezését, főleg akkor, ha egyébként azt a törvény indokolttá teszi, és valóban biztosít olyan jogokat, mint amelyeket biztosít egyébként, amelyek az autonómia szó használatának a jogosultságát erősítik. A 45. ajánlási pont: a 29. § megint elég slendriánul fogalmaz egyébként, valószínűleg szándékosan, ezzel kapcsolatban jó szívvel venném államtitkár úr válaszát. Ez a paragrafus azt mondja, hogy a magyar nyelv oktatását az elsajátít áshoz szükséges óraszámban és színvonalon a nemzetiségi oktatás keretében is biztosítani kell. Rákérdeztem az általános vitában is, hogy mit jelent az, hogy az elsajátításhoz szükséges óraszámban és színvonalon. Főleg akkor, ha hozzáteszem azt, hogy a java slat eggyel későbbi, azaz a 30. §a pedig a nemzetiségi iskolák számára írja elő azt, hogy milyen óraszámban kell a nemzetiség nyelvét tanítani. Ott már szerepel az a kitétel egyébként, hogy a törvényben meghatározottak szerint. Ebben az esetben viszont ön ök nem támogatták azt, hogy a magyar nyelv oktatása is törvényben meghatározottak szerint zajlódjon a nemzetiségi iskolákban. Túl azon természetesen, hogy elkötelezettek vagyunk abba az irányba, hogy a nemzetiségi jogok tényleg érvényesüljenek, az anyanyel vhasználatnak ne legyenek akadályai, gondolom, azzal egyetérthetünk mindnyájan, hogy minden magyarországi állampolgárnak elemi érdeke az, hogy az államnyelvet megfelelő színvonalon elsajátítsa. Amennyiben ez így van, akkor szükségesnek érezzük azért annak a világos deklarálását, akár külön törvénybe foglalását, mint ahogy az a következő pontban is szerepel, és erre itt nagyszerűen lehet hivatkozni, hogy kerüljük az ilyen homályos és nem igazán betartható vagy megfogható megfogalmazásokat, mint az elsajátítá shoz szükséges óraszám és színvonal. Ki fogja ezt eldönteni, hogy mi a szükséges óraszám? Ez mindenki számára ugyanaz lesz vagy máse? (17.00) Ki fogja ellenőrizni, hogy mi a színvonal? Úgy gondoljuk, ez nem elégséges. Magyarul, mindenkinek normálisan meg kell tanulnia, tudnia kell írni és olvasni, hiszen ez az érvényesülés egyik feltétele, úgy gondolom, a nemzetiségi oktatásban részt vevő gyermekeknek is az az érdeke, hogy ezt a fajta oktatást megkapják, és ezzel kapcsolatban pedig a javaslatnak világosan kellene fogalmaznia. A 49. és az 55. ajánlási pont: itt csak egy fél mondat erejéig csatlakozni szeretnénk az előttem szólókhoz. Szóval, államtitkár úr, ez a négyfős kisebbségi önkormányzat, ebben én azt látom, hogy önök most már presztízsokokból is ragasz kodnak ehhez a négyhez. Holott nyilván tudniuk és látniuk kellene, hogy ennek az égvilágon semmi értelme nincs. Miért csinálunk egy olyan páros számút; ha most százfős testületről vagy egy 50 fős testületről lenne szó, akkor tök mindegy, hogy páros vagy pá ratlan, mert ha egyvalaki hiányzik, úgyis borul az egész történet, de itt egy négyfős testületről van szó. Annak idején ez a négy fő úgy került be egyébként a köztudatba, hogy az előző kisebbségi önkormányzati törvény tavalyi megváltoztatásakor ötről három főre kívánták csökkenteni először a kisebbségi önkormányzatok számát, és miután rájöttek, hogy éles ellenállás van az összes kisebbségi önkormányzat részéről, akikkel egyébként akkor nem egyeztettek erről a kérdésről, akkor utána nagy kegyesen ezt a számo t visszaemelték négyre. Ehhez a négyhez, amiről egyébként az elmúlt egy évben is bebizonyosodott, hogy számos esetben egész egyszerűen nem működik, működésképtelenséget eredményez, továbbra is ragaszkodnak, szerintem teljesen értelmetlenül.
