Országgyűlési Napló - 2011. évi őszi ülésszak
2011. december 7 (149. szám) - A nemzetiségek jogairól szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Jakab István): - SZÁVAY ISTVÁN (Jobbik):
6600 A 19. ajánlási pont megint ezt a borzasztó rossz, “indokolt igénynek megfelelő” kifejezést használja. Ha nem is fogadják el ezt a módosító javaslatomat, amelyet mindjárt ismertetni fogok, államtitkár úr, én akkor is azt kérem, hogy kezdjenek ezzel az “indokolt igénynek” kifejezéssel valamit, mert nem győzöm elégszer elmondani, hogy me nnyire veszélyesnek tartom ennek a körülírhatatlanságát. Ez a pont arról rendelkezik, hogy nem a nyelvhasználatban, hanem a kiírásokban, a kétnyelvű táblákban, illetve a közhivatalok kiírásaiban milyen esetben kell kötelező módon kétnyelvű kiírásokat tenni , amennyiben az adott településen két- vagy esetleg többnyelvű nemzetiségi lakosság is lakik. Az eredeti javaslat arról szól, hogy a helyi önkormányzat, az illetékességi területén működő nemzetiségi önkormányzat - a bűvös szó: - indokolt igényének megfelel ően biztosítja, hogy… Itt egyrészt javasoljuk szintén egy százalék meghúzását. Itt megengedőbb lennék, mi 10 százalékot javasoltunk egyébként, nem véletlenül. A környező országokban ez szintén 20 százalék, 20 százalékhoz van hozzákötve a magyar nyelvű hely ségnévtáblák használata, 20 százalékhoz van kötve a közhivatalok kiírásainak, illetve a középületek kétnyelvű táblázásának a kérdése is. Magyarországon azon települések döntő többségében, ahol valamely létszámú nemzetiségi lakosság él, ezeket a szabályokat többékevésbé egyébként is betartják anélkül, hogy erre törvényi kötelezettség lenne. Egész egyszerűen azért, mert mi, magyarok, történelmi hagyományainkból adódóan sem vagyunk olyanok, akik abból ügyet csinálunk, és bárkinek egyáltalán fájna az, hogy a t elepülése határában a falujának a német, a szerb, a szlovák vagy a román neve ki lenne írva, vagy ki lenne írva a kultúrházra vagy a polgármesteri hivatalban az adott kisebbség nyelvén annak a középületnek az elnevezése. Ez egész egyszerűen nálunk szerencs ére nem része a közbeszédnek. Annál inkább része a környező országokban zajló közbeszédnek ez a kérdés, hiszen a többségi nemzethez tartozók mindig egyfajta elbitorlást látnak ebben az ügyben. Ezért van óriási, szimbolikus jelentősége, hogy ki lehete írni Kolozsvár határára azt, hogy Kolozsvár, vagy nem lehet kiírni. (16.50) Sőt, ennek akkora jelentősége van, mint bizonyára önök is hallották, hogy néhány jobbikos képviselőt még a rendőrségre is bevittek azért, mert egy Kolozsvár feliratú táblával fényképez kedtek a nyár folyamán Kolozsvár határában. Tehát ez egy ilyen érzékenységgel bíró kérdés. Az ilyen táblák mindig emlékeztetik az utódállamokban élőket arra, hogy az a föld, amin élnek, nem az övék, azt valakitől elvették. Ezért ennek nyilván van egy ilyen elvi jelentősége országhatárokon kívül, országhatáron belül pedig ilyen jelentősége ennek a kérdésnek nincsen, úgy gondolom, hogy ebben lehetünk nagyvonalúak. Itt javasoljuk ennek a 10 százalékos küszöbnek a kikötését, és ezzel együtt az “indokolt igényén ek megfelelő” kifejezésnek a törlését. A 29. ajánlási pont a következő, amihez hozzá kívánok szólni. Volt egy olyan indoklás is egykét módosító javaslatunk elutasítása kapcsán, hogy ez a törvény a nemzetiségek jogairól szól. Kifogás tárgyává tettük több e setben, hogy a törvény a jogok mellett kötelezettségeket nem ír elő a nemzetiségek számára. Kifogás tárgyává tettük azt, és ezt szeretném ismételten elmondani, annak a hangsúlyozásával is egyébként, hogy támogatunk minden olyan pontot, amit a diszkrimináci ómentességre vagy a kirekesztés ellen megfogalmaz ez a javaslat; ezzel együtt is szeretném hangsúlyozni, hogy úgy gondoljuk, hogy itt egyfajta visszterhességnek is meg kellene ebben a javaslatban jelennie. Úgy gondoljuk, hogy akkor, amikor egy törvény előí rja, hogy a többségi nemzethez tartozók kötelesek tiszteletben tartani a kisebbség nyelvét, kultúráját, hagyományait s a többi, úgy gondolom - és ez határozott meggyőződése a Jobbiknak , hogy ugyanezen kötelezettségeket a kisebbséghez tartozó személyek ré széről is el kellene várni. Úgy gondolom, hogy amennyiben nekem kötelességem - és ezt természetesnek veszem , hogy egy kisebbséghez tartozó honfitársamnak az anyanyelvét vagy a kultúráját tiszteletben tartsam, úgy gondolom, elvárhatom azt, hogy ezen szemé ly is tiszteletben tartsa az én kultúrámat, az én anyanyelvemet, az én történelmemet és az én identitásomat. Erre az volt a válasz, hogy ezt szintén egy másik törvényben kell szabályozni. Mi úgy gondoljuk, hogy a jogok mellé azért néha
