Országgyűlési Napló - 2011. évi őszi ülésszak
2011. december 5 (147. szám) - Magyarország Alaptörvényének átmeneti rendelkezései című törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Jakab István): - DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP):
6253 elmúlt 22 évben az igazságtételre. Az, hogy ilyen morális adósság halmozódott fel és ilyen morális válság van ma Magyarországon, ez az elmúlt 20 év vezető politikai erőinek felelőssége. Ez a Fidesz felelőssége is. (23.30) Amikor az igazs ágtételi törvényről szó volt, a Fidesz képviselt egy olyan konzekvens álláspontot, amely egyébként szemben volt azzal, amit a ZétényiTakácstörvényjavaslat megvalósítani kívánt. A Fidesz vezérszónokai ebben az ügyben Szájer József és Orbán Viktor voltak. Akkor ne bújjanak önök itt mindenféle homályos mondatok mögé! Igen, az, hogy vannak elvarratlan szálak a XX. század magyar történelméből, a rendszerváltás után kormányon volt politikai erők közös felelőssége. A 10. ajánlási pont alatt arra teszünk kísérlet et, hogy az arányosság elvét, tehát a szükségesség és arányosság elvét átültessük itt a különböző nyugdíjprivilégiumokkal kapcsolatos rendelkezésbe, tehát hogy itt a vezető tisztségben eltöltött időhöz és az ilyen tisztségben eltöltött idő alatt szerzett jövedelemhez mérjük a csökkenthetőségét a nyugellátásnak. A 11. ajánlási pont alatt javasoljuk azt, hogy a jóvátételnek, ami egy anyagi jóvátétel is kell hogy legyen - ezért nem értünk egyet azzal, hogy a kárpótlás lehetőségét el akarják zárni rövid időn b elül , ki kell terjednie azokra is, akiket nem életüktől, szabadságuktól fosztottak meg, hanem például bizonyos hivatások gyakorlásától. Például valakit az ügyvédi kamarából elcsaptak az 1956os tevékenysége után, és ezért, mondjuk, semmilyen jóvátételt n em kapott. Arra is emlékeztetnék, amit itt Gaudi képviselőtársam említett a ’45 utáni kitelepítésekkel kapcsolatban. A 13. ajánlási számon próbáljuk picit konkretizálni azt, amire a törvényjavaslat utal. Itt az emberek élete és emberi méltósága az a két al apvető alkotmányos érték, amivel kapcsolatban felvethető egyébként az elévülés újranyitása, viszont egy súlyos tévedés, hogy a politikai okot az üldözés hiányához kapcsolják, és nem pedig a bűncselekmény elkövetéséhez. Ebből nagyon furcsa esetek keletkezhe tnek, hiszen lehetett olyan, hogy valaki 1963ban elkövetett egy rablást, és miután valakinek a rokona volt, ezért nem vették üldözőbe, politikai okból nem üldözték, de én azt gondolom, hogy legalábbis nem szerencsés, hogyha újranyílik ilyen esetben az elé vülés. Másik esetben viszont, hogyha határt sértőt lelőttek, mondjuk, a 70es években vagy a 60as években, ezt az akkori jog szerint jogszerűen tehették meg. Tehát így ez a szakasz erre az esetre például nem hívható fel. Egyebekben pedig úgy gondolom, hog y eltelt 22 év. Tehát azzal lehet érvelni, és a strasbourgi esetjog is érvel azzal, hogy a diktatúra ideje alatt a politikai okból nem üldözött cselekmények esetében nyugszik az elévülés. Viszont mi történik az elmúlt 22 évben? Ezzel hogyan számolunk el? T ehát logikailag felnyitható természetesen az elévülés úgy, hogy az elévülés elkezdődött ketyegni 1990. május 2án, hiszen azok a körülmények, amelyek fennálltak 1990. május 2a előtt, nem álltak fönn 1990. május 2a után. Természetesen lehet arról beszélni , hogy ezért a politikai felelősség kit és hogyan terhel. A 15. ajánlási pontnál ejtenénk szót az utódszervezetek, illetve az elődszervezetek vagyonáról. Szeretnék viszont még egy pillanatra visszatérni ahhoz, amit az 5. ajánlási pont kapcsán Gaudi képvise lőtársam elmondott. Én azt gondolom, Tamás, annyiban sántít a történeti analógia az 1945ös Németországgal, hogy 1945ben, illetve 1945öt követően úgy reagált részben a nemzetközi jogi fórum, később pedig a német jog, hogy közvetlenül a büntetést megelőző években került sor szörnyű népirtásokra, gyilkosságokra. Most eltelt 22 év, és nem csak 22 év telt el, nem az 1990et közvetlenül megelőző években került sor a legnagyobb szörnyűségekre. Arról nem beszélve, hogy azt azért szeretném megemlíteni, hogy a tér ség országaiban az utódpártokat nem tiltották be csak azért, mert utódpártok. Lengyelországban az utódpárt a mai napig működik. A megfelelő állampolgári bizalomvesztés övezi ezt a pártot, az állampolgárok ítélkeztek az utódpártokról a keleteurópai térségb en. Sehol a térségben nem tiltották be ezeket a pártokat pusztán azért, mert utódpártok.
