Országgyűlési Napló - 2011. évi őszi ülésszak
2011. december 5 (147. szám) - Magyarország Alaptörvényének átmeneti rendelkezései című törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Jakab István):
6254 Azt gondolom, hogy a vagyon kérdése viszont valóban egy elvarratlan szál. Viszont hogyha már Gaudi képviselőtársam itt római jogi elveket emlegetett, 22 év után itt az összekeveredés római jogi intézményére is azért utalnék. Tehát túl azon, hogy egy meglehetősen sajátos helyzet állt elő 198990ben, hogy szervezetek pusztán azért tartottak meg bizonyos vagyonelemeket, mert a kommunista diktatúra transzmissziós szíjaikén t vagy a pártállami rendszer elemeiként vagyont birtokoltak, azóta részben erről a vagyontömegről különböző országgyűlési döntések rendelkeztek, másrészt ez a vagyontömeg összekeveredett olyan vagyonelemekkel, amiket ezek a szervezetek jogszerűen az elmúlt 20 évben szereztek meg. Annyi kis, én azt gondolom, nem szemantikai különbségtételt tennék Gaudi képviselőtársamhoz képest, hogy egyszerűen arról volt szó a ’89 előtti időszakban, hogy ezek a szervezetek kvázi állami szervezetként működtek. Pártállamról v olt szó, aminek az volt a lényege, hogy a párt szervezetei, illetve a párthoz kapcsolódó különböző tömegszervezetek és az állami szervezetek nem váltak szét. Ez volt a pártállam lényege. Tehát nézőpontom szerint ’89. október 23án a pártállami szervezetek vagyona teljes egészében nemzeti vagyonnak minősült. Az, hogy az új rendszer ennek a következményeit mennyiben érvényesítette, ezzel kapcsolatban lehetnek kifogá saink, csak nem lehet elmenni amellett, hogy az összekeveredés az elmúlt 22 évben megtörtént. Szeretnék még szólni azokról a javaslataimról, amelyek viszont a törvény átmeneti jellegére vonatkoznak. Ezek a 29., 30. ajánlási számon található módosító javasl ataim. Ezek arra vonatkoznak, hogy miután átmeneti törvényről van szó, a jogállami elveknek az felel meg, hogyha világos időhatárokat szabunk, ha világos időhatárokat szabunk, hogy például az I., II. cikkelyekből fakadó különböző törvényalkotási kötelezett ségeknek a parlament meddig köteles eleget tenni, ha világos határidőt szabunk annak, hogy különböző büntetőeljárásokat adott esetben milyen időhatáron belül lehet megindítani. Átmeneti törvényről van szó. Ha valóban az a cél, hogy világosan lezárjuk a múl tat, akkor nem lehet bizonytalanságban tartani a jövőt, nem lehet olyan, hogy 10 év múlva is ugyanezeket a köröket rójuk. Végezetül csak annyit szeretnék elmondani még, Szilágyi képviselőtársamra reagálva, hogy itt nem arról van szó, amikor én például itt a konszenzuskényszerről beszélek, hogy a negyvennyolc vagy nem tudom, éppen hány szocialista képviselővel kell megegyezni. Most tetszik, nem tetszik, van egymillió ember, aki rájuk szavazott. Tehát én pusztán csak arra szeretnék utalni, hogy akkor, amikor öt és félmillió tényleges választópolgárból egymillió választó szavaz egy pártra, akkor nem lehet úgy nekimenni a múlt lezárásának, az igazságtételnek, hogy azt mondjuk, hogy ennek az egymillió embernek az egyetértésére eleve nem számítunk. Akkor, amikor i tt egymásról beszélünk, bármelyik pártról, önökről, szocialistákról, Fideszről, rólunk, akkor nem pusztán az itt ülő képviselőkről van szó, hanem azokról a százezrekről és milliókról, akik ezekre a pártokra szavaztak. Tehát amikor azt mondjuk, hogy egy pár t egyetértésére egy ilyen kérdésben nem számítunk, akkor tudjuk azt, hogy annak a legalább egymillió embernek az egyetértésére nem számítunk. Én ezért érveltem amellett, és ez nem kollektív bűnösség kérdése, egész egyszerűen az elmúlt 20 évet nem lehet zár ójelbe tenni; a Magyar Szocialista Párt kapott egy legitim felhatalmazást. Azokat a morális következményeket, amiket nagyon helyesen itt több képviselő felvet, meg lehet tenni anélkül, hogy ez a törvényjavaslat az egyik parlamenti pártot megbélyegezné. Kös zönöm szépen. (Vágó Gábor tapsol.) ELNÖK (Jakab István) : Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra jelentkezett Ipkovich György képviselő úr, az MSZP képviselőcsoportjából. Megadom a szót, képviselő úr.
