Országgyűlési Napló - 2011. évi őszi ülésszak
2011. december 1 (145. szám) - Az ülésnap megnyitása - Magyarország Alaptörvényének átmeneti rendelkezései című törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Balczó Zoltán): - DR. SCHIFFER ANDRÁS, az LMP képviselőcsoportja részéről:
5840 mert ezzel újrajátsszák azt a téves paradigmát, amiben húsz éve vergődik Magyarország. A magyar politika az elmú lt húsz évben pontosan arról szólt, hogy a különböző politikai erők azzal tartották egymást sakkban, hogy felmentést kaptak a különböző kudarcaikra, a különböző korrupciós ügyleteikre amiatt, mert lehetett mutogatni az ellenoldalra, hogy az a fasiszta vagy éppen a kommunista. Az elmúlt húsz évben a politikai identitások nem annak mentén alakultak ki Magyarországon, hogy ki milyen jövőt szán ennek az országnak, hanem annak mentén, hogy ki milyen érzelmi közelségben vagy éppen távolságban van a múlt árnyaitól , a kommunista rendszer utóvédjeitől. Ennek mentén alakult ki baloldal és jobboldal Magyarországon, és ezt kellene meghaladnunk, ez a felelősségünk, ez a felelőssége ennek az Országgyűlésnek. Ha erre nem vagyunk képesek, akkor törvényt lehet hozni, főleg k étharmados többséggel nagyon sokféle törvényt lehet hozni, de azt tudomásul kell vennünk, hogy ezt a történetet nem tudjuk lezárni, jóllehet, ez mérgezi folyamatosan a magyar politikát. Tisztelt Országgyűlés! Ebben a törvényjavaslatban természetesen vannak bátor kísérletek arra, hogy az 19891990ben rendezni elmulasztott számlákat valamilyen módon kiegyenlítsék. Amikor az előbb azt mondtam, hogy egy gazdag leltár van arról, hogy mi minden maradt rendezetlenül 19891990ben, akkor természetesen szólni kell arról is, hogy az úgynevezett utódszervezetek vagyoni jogutódlása - hogy úgy mondjam - meglehetősen furcsán alakult. Az történt, hogy miközben 1989 előtt a kommunista rendszer gyakorlatilag zárójelbe tette a magánjogot, a rendszerváltás idején a kommunista rendszer haszonélvezői a magánjog keretei mögé bújva próbálták befolyásukat, vagyonukat átmenteni. Való igaz, nem lehet úgy tenni, hogy az, ami 1989. október 23áig, 1989ig egy pártállami szervezet vagyona volt, az onnantól kezdve egy vonással egy magáns zervezet magánvagyona lesz. A helyzet viszont az, hogy eltelt húsz év, és a parlament tett kéthárom közjogi aktust ebben a kérdésben. Tudomásul kell tehát vennünk, hogy túl azon, hogy ezeket a döntéseket az Országgyűlés az elmúlt húsz évben úgy hozta meg, hogy nem is volt részletes leltár sem az MSZMP, sem a KISZ, sem más, transzmissziós szíjként üzemelő szervezetek vagyonáról, ma - húsz vagy huszonkét évvel később - a már meghozott törvények, illetve a jóhiszemű jogszerzések sorozatainak a keretei között lehet csak ezzel a kérdéssel foglalkozni, ugyanakkor ezzel a kérdéssel foglalkozni kell. Az eredeti esélyegyenlőtlenség Magyarországon pontosan a rendszerváltás ilyen típusú igazságtalan jellege miatt keletkezett. Gondoljunk csak arra, hogyan alakult ki eg y civil társadalom Magyarországon 19891990ben! Azok a szervezetek, akik megörököltek vagyont amiatt, hogy ők egyébként a diktatúra részei voltak, eleve egy behozhatatlan politikai versenyelőnnyel indultak a különböző állampolgári önszerveződésekhez képes t. E mellett bűn volt elmennie a rendszerváltó parlamenteknek és a rendszerváltó kormányoknak, ugyanakkor húsz év után vannak bizonyos objektív korlátok. Ugyanilyen bűn volt az is, hogy az elmúlt húsz év parlamentjei nem rendezték az aktanyilvánosságot, ne m rendezték az állambiztonsági iratok nyilvánosságát, nem adtak információs kárpótlást azoknak az embereknek, akiket a diktatúra titkosszolgálatai megfigyeltek. Éppen ezért terjesztettünk elő a mai napon egy törvényt az állambiztonsági iratok nyilvánosságá ról, az aktanyilvánosságról, hogy tegyünk ki minden iratot az asztalra, és legyen végre világosság Magyarországon, ne lehessen véletlenszerűen előhúzott ilyenolyan kartonokkal egymást revolverezni. Ez sok mindenkinek fájni fog, de ezen a purgatóriumon túl kell jutnunk. Azt remélem, hogy önök támogatni fogják ezt a törvényjavaslatot. Tisztelt Országgyűlés! Amikor a múlt rendbetételéről beszélünk, akkor arra is gondolnunk kell, hogy az elmúlt évtizedekben, a ’89et megelőző négy évtizedben nem csak azokat ér ték hátrányok, akiket egyébként vagyonuktól, életüktől, szabadságuktól megfosztottak; elsősorban éppen az úgynevezett puha diktatúrában volt jellemző hátrány az, hogy a rendszer számára megbízhatatlan vagy éppen ellenségesnek ítélt embereket foglalkozásukt ól fosztottak meg, vagy éppen az
