Országgyűlési Napló - 2011. évi őszi ülésszak
2011. december 1 (145. szám) - Az ülésnap megnyitása - Magyarország Alaptörvényének átmeneti rendelkezései című törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Balczó Zoltán): - DR. SCHIFFER ANDRÁS, az LMP képviselőcsoportja részéről:
5841 előrehaladásban korlátoztak. Éppen ezért szeretném javasolni azt, hogy amikor az úgynevezett kiemelt nyugdíjakról vagy az úgynevezett kommunista vezetői nyugdíjakról folyik a szó, akkor gondoljunk arra is, hogy azok felé is van felelőssége az államnak, akik, jóllehet nem járták meg a börtönök poklait, jóllehet, nem jártak kényszermunkatáborokban, de több évtizedre megfosztották őket a tisztes munkavégzéstől. Én magam pár héttel ezelőtt Dombóvárott találkoztam egy olyan házas párral, akiket az ’56os tevékenységük miatt húsz évig nem engedtek rendszeres, rendes munkához jutni, és ma 2030 ezer forintos nyugdíjból tengődnek. Ezekkel az emberekkel szemben is van felelősségünk, éppen ezért, amikor ilyen jellegű reparációról, kárpó tlásról beszélünk, amit nyilvánvalóan lehetetlenség lezárni az idei évvel vagy a jövő évvel, akkor azokra is gondolnunk kell, akiket - idézőjelben mondom – “csak” egzisztenciájukban nyomorítottak meg a megelőző rendszerben. Azt is tudnunk kell, hogy azért fontos egy közmegegyezés a múlt rendbetételéről, mert amíg ez nem történik meg, és amíg az igazságtétel az aktuálpolitikai hadakozások martaléka, addig folyamatosan el lehet mosni a cezúrát diktatúra és demokrácia, jó és rossz között. Önök ezt pontosan tud ják, hiszen abban a pillanatban, hogy ez a törvényjavaslat megjelent, a másik oldalról megjelentek a különböző blogbejegyzések és posztok arról, hogy Orbán Viktornak, Kövér Lászlónak vagy Navracsics Tibornak - és lehet sorolni a különböző fideszes vezetőke t - a szülei mit csináltak. Ez gusztustalan és tűrhetetlen. (21.50) Ahhoz, hogy ez a gusztustalan és tűrhetetlen diskurzus megszűnjön, ahhoz viszont arra kell törekedni, hogy a múlt feldolgozásában konszenzus legyen, és legalább tegyen gesztust a parlament i többség, hogy ebbe a konszenzusba valamennyi parlamenti erőt be kívánja vonni. Soha többé ne lehessen úgy a múlt árnyairól beszélni Magyarországon, hogy közben azok, akiknek vaj van a fülük mögött, megpróbálják besározni az összes többi embert. Igen, a r endszernek bizonyos értelemben mindenki részese volt, aki ’89 előtt Magyarországon élt és boldogult, de nem lehet egyenlőségjelet tenni az egyszerű emberek, az egyszerű, boldogulni kívánó emberek között és azok között, akik ennek a diktatúrának az irányító i voltak. Nem lehet egyenlőségjelet tenni a beszervezett ügynök és az állambiztonsági főnökök között. És azt is tudnunk kell, hogy addig, amíg nincsen aktanyilvánosság, nemcsak információs kárpótlás nincsen ebben az országban, hanem a jelenünkről sem fogun k tisztán látni. Hiszen a mai napig nem tudjuk azt, hogy a rendszerváltást miként és hogyan befolyásolták az állambiztonság sötét erői, nincs erről biztos tudásunk, és hogyha erről nincsen biztos tudásunk, arról sem lehet biztos tudásunk, hogy a mai politi kai életet hogyan hálózzák be vagy behálózzáke még azok a kapcsolati hálók, amelyek a ’89es állambiztonság homályában szövődtek. Éppen ezért szeretném sürgetni választási programunknak megfelelően, hogy a Ház mielőbb fogadja el az aktanyilvánossági törvé nyt. Ha átmeneti törvényről beszélünk, akkor a törvény átmeneti jellegével viszont nem fér össze az, hogy az 1. és 2. cikkely hatályon kívül helyezéséről nem rendelkezik. Ha le kívánjuk egy átmeneti törvénnyel zárni a múltat, akkor azt is világossá kell te nni, hogy a felhatalmazó rendelkezések alapján meghozható törvényeket meddig kell meghozni, és onnantól kezdve viszont valóban lezártnak tekintjük a múltat. Ha átmeneti törvényről van szó, akkor világossá kell tenni, hogy bizonyos esetekben, ha meg kívánja engedni a jogalkotó a visszamenőleges üldözését bizonyos bűncselekményeknek, ezeket meddig lehet megtenni. Ez egy eléggé sajátos átmeneti törvény, hiszen úgy átmeneti, hogy ezeknek a különleges átmeneti rendelkezéseknek a hatályon kívül helyezéséről nem r endelkezik. Esett már szó az elévüléssel kapcsolatos, illetve bizonyos bűnök elévülhetetlenségével kapcsolatos különböző alkotmánybírósági ügyekről. Szeretném azt elmondani, hogy egyrészt az LMP továbbra is tartja magát ahhoz a tételhez, amit a GaudiNagy képviselőtársam által már idézett alkotmánybírósági határozatban a Sólyom László vezette tanács kimondott: jogállamot nem lehet a jogállam ellenében építeni. Ha egy demokrácia erkölcsi minőségében különb akar lenni egy
