Országgyűlési Napló - 2011. évi őszi ülésszak
2011. december 1 (145. szám) - Az ülésnap megnyitása - Magyarország Alaptörvényének átmeneti rendelkezései című törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Latorcai János): - DR. GAUDI-NAGY TAMÁS, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:
5833 jogsértést, és jogsértése az, amit elkövetnek. Az igazságtétel a medréből kizökkent igazságosságnak a helyes mederbe való visszaterelése. Ehhez radikális és határozott, kőkemény eszközök kellenek. Ebben egyedül és kizár ólag a nemzet érdekeit, lelkiismeretét és az alapvető természetjogi elveket kell figyelemben tartanunk. Az alapvető természetjogi elvek legfontosabbika, hogy bűn nem maradhat büntetlenül. És ezt a mércét vétette el a Sólyom László vezette Alkotmánybíróság, amikor ezt a rendkívül - itt, ilyen esetben tévesen alkalmazott, átlagos jogállami körülmények között egyébként - indokolt alapelvet mindenek felett álló dogmává emelte, és ezzel zátonyra futtatta az igazságtétel ügyét. És mi lett ennek köszönhető? Elmond ta Bárándy Gergely a felszólalásában, hogy tulajdonképpen itt most a baloldali embereket is bántja ez a javaslat, hiszen vegyük tudomásul, hogy a szocialisták többször voltak kormányon 1990 óta. Mi pontosan azt mondjuk, hogy azért lehettek kormányon, mert ez az igazságtétel elmaradt. Ugyanúgy nem vitatom el a jogát baloldali embereknek arra, hogy 1990 után keressék a baloldali politizálás törvényes kereteit, mint ahogy nem vitatható el, mondjuk, egy gárdistától sem az, hogy a feloszlatott Gárda után keresse a gárdista szellemű civil szervezeti munka lehetőségeit. Azonban egyet tudomásul kell venni, hogy mivel deklarálta a Magyar Szocialista Párt 1989ben, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt jogfolytonos szervezete, ezzel sajnálatos módon, akármennyire is te tt nem egy esetben gesztusokat abba az irányba, hogy valójában ő nem ugyanaz, és másként gondolja az emberi jogok kérdését, a nemzeti érdekek kérdését, mégsem sikerült ez a gyakorlatban, és mégsem lehet ezt igazából elvágólagosan helyesen megtenni. Ha pont osan azt mondták volna ki, hogy nem vagyunk jogfolytonosak, feloszlatjuk ezt a szervezetet, amely diktatúrát honosított meg Magyarországon, és amely eltaposta, elfojtotta az emberi jogokat, amely államosította a kisemberek, a közepes vállalkozások, a nagyv állalkozások vagyonát, amely lehetetlenné tette a civil életet, a mai napig ettől a sebtől vérzik az országunk, hogy azt a civil kezdeményező erőt, amely ezt az országot minden politikai viszonyok közepette fenntartotta, éltette, az egyéni vállalkozó erő é s az egyéni önfeláldozás - üssük fel nagyjaink verseit vagy prózáját a XX. század első feléből vagy aztán a korábbi időszakból, ahol elmondják nagyjaink, kimondják, hogy bizony “kinek drágább rongy élete, mint a haza becsülete”, az milyen ember. Azt gondol om: azzal, hogy egy húsdarálót indítottak el ’45 után a Vörös Hadsereg szuronyai által biztosított lehetőségek között, a Moszkvából érkezett bolsevik szellemiségű és az ottani tömeggyilkos rendszer emlőin felnőtt kommunista vezetők egy totális diktatúrát v alósítottak meg, amely Magyarországot letérítette a jogfolytonosság útjáról, letérítette az európai útról. És ezzel több évtizedre visszavetette attól a lehetőségtől, hogy éljünk természeti, történelmi, kulturális hagyományainkkal, és egy büszke, emelt fej ű, boldog nemzete legyünk Európának. Ugyanis, ahol ez sikerült, ott már évtizedekkel előrébb tartanak. És egyáltalán nem úgy van az, hogy a magyar ember jelenleg, amikor dolgozik, akkor nem azért kap ötödannyi vagy tizedannyi fizetést az osztrák sógorhoz k épest, mert rosszabbul dolgozik, hanem azért, mert ezt az örökséget, amely az államadósság teljes mértékű felfuttatását biztosította, és így hozott létre egy hamis jólétet, amelyben úgy érezték az emberek, hogy minden rendben van tulajdonképpen, egy kicsit csendben leszünk, egy kicsit háztájizunk, egy kicsit telekre járkálunk, és háromévente külföldre megyünk, és akkor minden rendben lesz. Hát, nem lett minden rendben. Ez a rendszer összeomlott, és az elvtársak - megérezve az idők szelét, Márai mondását val óra váltva, amely szerint a kommunista nem vész el, csak átalakul, illetve a legveszedelmesebb ellenfél a zsákmányát védő kommunista - bizony megfelelő időben megfelelő helyen voltak, döntéshozói pozícióban voltak, és átalakultak. Ők lettek az úgynevezett rendszerváltozás éllovasai, az Ellenzéki Kerekasztalba tömörült szervezetek hiába próbáltak teljes körű áttörést elérni. Akkor kellett volna igazából tárgyalás helyett hatalmas tömegtüntetéseket végig vive - nagyon sokan ott voltunk az utcákon 198889ben, jómagam is, szerettük volna, hogy dőljön
