Országgyűlési Napló - 2011. évi őszi ülésszak
2011. december 1 (145. szám) - Az ülésnap megnyitása - Magyarország Alaptörvényének átmeneti rendelkezései című törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Latorcai János): - DR. GAUDI-NAGY TAMÁS, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:
5834 meg ez a rendszer, valóban temesse maga alá az intézményrendszert, temesse maga alá a vezetést, azokat az embereket, akik bizony bűnöket követtek el, nemzetellenes bűnöket. (21.10) Ne mérjünk kettős mércével! Képze ljük el egy pillanatra azt, hogy a Harmadik Birodalom bukása után, 1945ben Németországban elképzelhető lett volnae, vagy mi lett volna, ha a Nemzetiszocialista Munkáspárt tagjai számára biztosítják a lehetőséget arra, hogy a Nemzetiszocialista Párt formá jában tovább működjenek, megtartva jelentős mértékét annak a pártvagyonnak, amit működtettek, megtartva befolyásukat, és úgymond demokratikus szereplői legyenek a német közéletnek. Ehhez képest mi történt? Jött Nürnberg, jött a nürnbergi rezsim, amely úgym ond egy evidencia ma már, hogy bizony, Nürnbergben a háborús bűnösöket a törvényszék felelősségre vonta. És annak a fekete könyvnek egy nagyon nagy erénye, hogy rámutat arra, hogy a kommunizmus Nürnbergje elmaradt, a mai napig hiányzik. Noha nyilvánvaló, h ogy most volt nemrégiben a Ház előtt ennek a nemzetközi törvényszéknek a létrehozásáról szóló egyezmény cikkelyében rögzített három bűncselekménytípus, tehát a béke elleni bűntettek, háborús bűntettek és emberiség elleni bűntettek hatályba léptetése a magy ar jogrendben ahhoz, hogy alkalmazhatók legyenek, bizony, ilyen bűnöket tömegesen követtek el. Tömegesen követtek el akkor, amikor például felosztották Németországgal közösen Lengyelországot. Ugye, ez egy béke elleni bűntett volt. Háborús bűntettek tömegei t követték el, a lakosság legyilkolása, kényszermunka, a Vörös Hadsereg végigtiporta Magyarországot. Itt áll a nemzet szégyenére ezen háztól, a nemzet templomától néhány száz méterre, szinte karnyújtásnyira a Vörös Hadsereg dicsőségét hirdető szörny emlékm ű. Egy ilyen országban élünk, ahol huszonegy évvel az úgynevezett rendszerváltás, valójában elfuserált rendszerváltás után ez az emlékmű még mindig a megszálló Vörös Hadsereg dicsőségét hirdeti, amelyről már az orosz emberek sem gondolják, hogy annyira dic sőséges volt ez a Vörös Hadsereg, és annyira dicsőséges volt az a diktatórikus sztálini rendszer, amit ideimportáltak és amit utána csúcsra járattak, és amelynek jegyében itt a Házban dolgozó demokratikus szellemiségű, nemzeti elkötelezettségű pártokat és képviselőiket szisztematikus módon levadásztak, felszólalásaik után szovjet géppisztolyos őrjáratokkal vittek el, internáltak, hurcoltak a gulágra, üldöztek ki emigrációba. Így jártak a Kisgazdapárt vezetői, így járt az összes demokratikus párt vezetője, u tolsó leheletig küzdöttek. Hajtsunk fejet emlékük előtt, akik komolyan vették képviselői esküjüket, és a '47es kékcédulás választások előtt, majd még után is szinte a leglehetetlenebb helyzetben szót emeltek a szabadságért, szót emeltek az igazságért, szó t emeltek azért, hogy ez, ami itt formálódik, egy önkényuralom, egy diktatúra, és erre határozott nemet kell mondani. Az igazságtétel pillanata tehát, úgy tűnik, eljött. A kétharmados többség biztosíthatja most, a Jobbik támogatásával azt, hogy a valódi el számoltatás, a valódi igazságtétel megtörténjen. Nézzük meg ennek az elszámoltatásnak, igazságtételnek a feladatait az előttünk álló időben, és hogy szolgáljae ez a javaslat, megfelelően szolgáljae ez a javaslat ezt; ez a mérce számunkra, ezen mérjük. Ja vaslom, két időszakot különböztessünk meg. Vizsgáljuk meg az 1990. május 2a előtti időszakot, amely nyilvánvalóan és egyértelműen kizárólagosan a kommunista diktatúra időszaka. Persze tegyük hozzá, és nagyon sokan, akik figyelik adott esetben ezt a vitát, tapasztalati tényekből tudják megállapítani, hogy a vérbefojtott 1956os forradalom és szabadságharc, amelynek aktív szereplői voltak többek között Wittner Mária és Murányi Levente - büszkék lehetünk arra, hogy két '56os itt ül a parlamentben , ezt köve tően, az úgynevezett gulyáskommunizmus időszakában, amikor vérbe fojtották a szabadságharcot, több száz embert kivégeztek, több százezer embert emigrációba küldtek, és a megtorlás csúcsra járt a kádári ígéret ellenére, mégis egy olyan rendszer bontakozott ki, amelynek voltak úgymond méltányolható elemei. Tehát röviden ezt úgy tudnám összefoglalni, hogy ami a kommunizmusban, a szocializmusban esetlegesen jó volt, a foglalkoztatottság, a kulturális ellátottság - akármilyen furcsa, az Olcsó Könyvtár, Jókai Mór és egyéb más könyvek nagy számban jutottak el az emberekhez, és kulturáltabbak voltak, jobban
