Országgyűlési Napló - 2011. évi őszi ülésszak
2011. november 30 (144. szám) - A nemzeti köznevelésről szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Latorcai János): - DR. HILLER ISTVÁN (MSZP):
5795 legjobban azokat a különbségeket, amelyekről az elmúlt hónapokban, fél évben úgy a szakmai közvélemény, m int a szélesebb nyilvánosság előtt vitát folytattunk. Tartok tőle, hogy fogjuk is ezt folytatni. Arról szól ez a vita, tisztelt Ház, hogy a mai magyar közéletben és oktatáspolitikában két irányzat létezik. Az egyik irányzat az az irányzat, amelyik ezt a té telt nem fogadja el. Ennek jeles képviselője az államtitkár asszony. Egy másik irányzat - még egyszer mondom: irányzat , amelynek képviselői között az elmúlt időszakban, a jelenben is különböző hangsúlykérdésekben vita volt és van is, irányát tekintve, al apját tekintve azonban azonosságot kell feltételezni, vallják, valljuk azt a tételt, amit az előbb egy módosító indítvány formájában idéztem. Ez az oktatásügy, a közoktatás, ha az önök szóhasználatát veszem alapul, a köznevelés, egyáltalán a politika gyerm ekhez fűződő viszonyának legalapvetőbb tétele. Azt kell hogy mondjam önöknek, hogy ez a szakadék - amint látható - nem ellenzék és kormánypártok, hanem két felfogás között húzódik. Ez a két felfogás annyiban különbözik egymástól, hogy az egyik vallja - aho gy az előbb idéztem - a gyermek mindenek felett álló érdekét, a másik pedig máshova teszi a hangsúlyt, és ezt kiegészítésként a törvényben sem kívánja szerepeltetni. Egy alaptétel az egyik oldalon és egy olyan meglátás, ami a köznevelési törvénybe se enged né be azt, amit egyébként jelesül ebben a pillanatban vagy ezzel a tétellel a kormányzó párt meghatározó oktatáspolitikusai vallanak. Azt kell mondjam önöknek, hogy ez elsődlegesen egy szakmai szakadék és másodlagosan egy politikai szakadék. Azért, mert ez a szakadék létezik, ami egyébként - csak nehogy félreértés essék - nem személyes konfliktus, ez nem személyek közötti szimpátia vagy nem szimpátia kérdése; itt nem olyasmiről van szó, ami miatt egyik a másikra haragszik, ez világlátás kérdése, ez az oktat ásügy felfogásának kérdése, ez a felnőtttársadalom viszonya a gyermekhez; ez annak a kérdése, hogy miért is csinál az ember iskolát, hogy valóban a gyermek mindenek felett álló érdekét szolgáljae vagy más, egyébként ehhez képest kisebb fajsúlyú létező ér dekeket. Mivel mi ebben a kérdésben láthatóan alapjaiban nem értünk egyet a törvényjavaslat készítőivel, államtitkár asszonnyal és azokkal, akik jegyzik ezt a törvényt, azt kell mondjam önöknek, hogy mi nem az egyes módosítások toldozgatásfoldozgatás kérd ésében foglalunk állást, hanem mivel alaptétel kérdésében van nézetkülönbségünk, és ez a nézetkülönbség nem személyes, ám tartós, mi ezt a törvényjavaslatot alapjaiban utasítjuk el, nem részleteiben nem fogadjuk el, nem egyes mondatairól azt mondjuk, hogy jó vagy nem jó, hanem úgy, ahogy van, e miatt a felfogás miatt rossznak tartjuk. A kiegészítő ajánlások közül az, amiket idéztem, amelyek közül az egyiket én jegyzem, technikai módosító, tehát, elnök úr, nem tartalmi módosító. (18.00) Olyan jellegű technik ai módosító, amely három részben ezt a törvényt visszavonja. Azt ajánlom igen tisztelt többségi képviselő asszonyok és képviselő urak, hogy azt a felfogásbeli különbséget, amely, mint látható - és amely a legnagyobb nyilvánosság előtt is, önök előtt is vil ágos - nem kormány és ellenzék között, hanem felfogások között húzódik, ezt vegyék figyelembe, és mivel nem politikai, hanem kormánypártokat is élesen megosztó szakmai ellentétről van szó, azt ajánlom, hogy ezt a javaslatot, ezt a törvényjavaslatot vonják vissza, írjanak egy másikat, egy jobbat, egy olyat, amely sokkal szélesebb körben fedi le Magyarországon a gyermekekkel foglalkozó társadalom véleményét, és valóban a gyermekek mindenek felett álló érdekét tűzi ki célul törvényszinten is. Ezért mi ennek a törvényjavaslatnak a visszavonását javasoljuk. Elnök Úr! Köszönöm szépen a szót. (Taps az MSZP padsoraiban.)
