Országgyűlési Napló - 2011. évi őszi ülésszak
2011. november 30 (144. szám) - A nemzeti felsőoktatásról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Balczó Zoltán): - DR. HOFFMANN RÓZSA nemzeti erőforrás minisztériumi államtitkár:
5782 A kutatásfejlesztéssel kapcsolatban is és a spinoff cégekkel kapcsolatban is volt kérdés is és hozzászólás is. Itt elmondanám, hogy a 88. § (2) bekezdése tudásunk szerint egyértelműen rendezi ezt a kérdést, és így szól, hogy ha a felsőoktatási intézmény szellemi alkotás jogosultja, azt nem pénzbeli hozzájárulásként intézményi társ aság tulajdonába adhatja, szellemi alkotás üzleti célú hasznosítása céljából hasznosító vállalkozást hozhat létre és így tovább. A minőség kapcsán meg kell még említenem a támogatási időt. Azt hiszem, hogy Dúró Dóra képviselő asszony firtatta ezt, 47. § (6 ) bekezdése. A folyamat éppen az egyéni életsorsokra is figyelemmel a támogatott időt plusz két félévvel megnövelte vagy megemelte, egyébként a jelenlegi rendszerben is így van. Itt is voltak ezzel ellentétes javaslatok, mégis kitartottunk emellett, hogy a ki állami ösztöndíjjal támogatott képzésben vesz részt, az további két félévben még részesülhet ebben bizonyos feltételek mellett, hiszen nagyon jól tudjuk, hogy egyikmásik egyetemen tényleg önhibáján kívül nem képes felvenni egy fiatal egy tanegységet, m ert történetesen betelt a létszám, ilyen esetben büntetni a hallgatót nem lehet. Ide kell hoznom az úgynevezett bolognai rendszert is, mert ez is összefügg a minőséggel és sok minden egyébbel, és elég sok hozzászóló érintette ezt a témát. Amikor az úgyneve zett bolognai rendszert bevezettük a 2005ben megszületett törvény kapcsán, akkor - bizony nagyon sokan vagyunk ebben a teremben, gondolom, akik egyetemi oktatói mivoltunkban is átéltük azt a lehetetlen helyzetet - éjszakákba nyúlóan néhány hónap leforgása alatt úgy kellett szinte egységesen átállni a kétciklusú képzésre, hogy nem volt meg mögötte a kimenet lehetősége, és nem voltak mögötte szakmai érvek. Úgyszólván a politika hatalmi szóval elrendelte, megcsinálta, mert az egyetemi ember, az oktató már csa k ilyen, hogy ha meg kell tenni, akkor meg kell tenni. Ebből származott a kétciklusú képzésnek rengeteg hiányossága és hibája. Mi ezt oly módon akartuk és akarjuk korrigálni, és így szerepel a törvényünk legelső, nyilvánosságra hozott koncepciójában is, ho gy szakonként megvan a lehetőség arra, hogy újravizsgáljuk, hogy melyik szakon van indokoltsága a kétciklusú képzésnek és melyiken nem, nem egy egyszeri, gyors, elhamarkodott döntéssel, hanem egy folyamattal, hogy ne kövessük el most visszamenőleg ugyanazt a hibát, amit, bocsánat, de az elődeink elkövettek 20052006ban. Ez a válaszom arra a kérdésre, már nem tudom, hogy ki firtatta ezt, hogy nem derül ki a törvényből a képzési szerkezet. Ezért nem derül ki, mert a felülvizsgálat szép lassan elkezdődött és elkezdődik. Ennek a törvénynek mint keretjellegű törvénynek annyi a dolga, annyi a küldetése, hogy ehhez megadja a felhatalmazást, hogy vissza lehet térni az egyciklusúhoz ott is, ahol esetleg most hatalmi szóval korábban előírták a kétciklusút. Miután böl csészkaron végeztem, mondok erre egy példát. Bizonyos bölcsészszakokon a kétciklusú képzésnek úgyszólván semmi értelme. Más területen viszont bevált, ott majd meg kell hagyni. Nos, ezt a felülvizsgálatot a törvény felhatalmazása értelmében tudjuk csak elke zdeni, párhuzamosan nem tudtunk és nem is akartunk ezzel dolgozni. Az egyik legsúlyosabb kérdés - bocsássanak meg, de az éjfél óta történő várakozás engem is egy kicsit kitikkasztott, azért kell itt kortyolgatnom - a finanszírozás és a létszámok dolga. Ked ves Képviselőtársaim! Itt a parlamentben többször volt már erről szó, és minden egyes alkalommal elmondtam, hogy a létszámok nem részei a törvénynek. Ezt most is elmondhatom. Nem döntött még a kormány a jövő évi létszámok ügyében. Ugyanakkor sosem titkolta m vagy sosem cáfoltam azt az állítást, hogy igen, kevesebb lesz az államilag finanszírozott létszám. Itt válaszolnék az egész önköltséges és képzési struktúrára. Eddig, valamikor tíz évvel ezelőttig voltak azok a képzések, amelyeket 100 százalékban az álla m finanszírozott. Aztán megjelentek a külföldi hallgatók, akikre támaszkodva bevonult a felsőoktatásba az úgynevezett önköltséges képzés, akik a képzésük teljes díját fizetik, és ez óriási eredmény, mert a nemzetközi porondra így ki tudunk lépni, főleg az orvostudományi egyetemeken, bizonyos műszaki területeken, gazdasági területeken, művészképzésben és így tovább.
