Országgyűlési Napló - 2011. évi őszi ülésszak
2011. november 30 (144. szám) - A nemzeti felsőoktatásról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Balczó Zoltán): - DR. HOFFMANN RÓZSA nemzeti erőforrás minisztériumi államtitkár:
5781 lehetőségét. Ezt biztosítja a törvény. Megjegyzem, a korábbi törvény is megadta ezt a lehetőséget, de információgyűjtésünknek az volt az eredménye, hogy gyakorlatilag alig éltek ezzel az egyetemek. Mi kell más húzóerő a felvételinél még gyengébben teljesítő diáknak, aki bejutott, de fizet érte, mintsem az a perspektíva, hogy ha nagyon jól teszi le a vizsgáit, akkor bekerülhet az állami ösztöndíjjal támogatott formába? És ez egyáltalán nem ritka, hiszen aki egy kicsit i smeri az emberi fejlődés folyamatát, az pontosan tudhatja, hogy például éppen a fiúk esetében számtalan életút bizonyítja azt, hogy a 18 éves fiú még olyan jó tanuló, még nem érett meg annyira, de bekerül, és az egyetemi évek, az egyetemi stúdiumok hozzák ki belőle azt a szellemi érettséget, hogy ott szárnyal, és akár kitűnő tanuló lesz, miközben, mondjuk, valami jó rendű bizonyítvánnyal került be. Ez is a minőséget szolgálja. A minőséget szolgálja az oktatókra vonatkozó többféle előírás is. Ha jól emléksze m, éppen Balczó alelnök úr tette kifogás tárgyává, hogy az a baj, hogy csak a tudományos teljesítményt mérjük. Képviselő Úr! Igyekeztünk nem csak erre koncentrálni, azért adtunk nagyobb jelentőséget a habilitációnak, amely éppen az oktatói teljesítményt mé ri. Amennyiben ez nem elégséges, itt hajlandók vagyunk nyitni, pontosan tudjuk, hogy az egyetemi szférában az oktatók a professzortól a tanársegédig akkor képviselnek magas minőséget, ha mind a tudományos kutatói teljesítményükben magas színvonalúak, és ok tatóként, azaz tudásátadóként - megkockáztatom: nevelőként is - példaadók. (16.40) A habilitációs eljárás azt a célt szolgálná, hogy eme kvalitásukban megmérettessenek az oktatók, azért van benne a törvényben. Az akkreditáció is minőséget szolgáló eszköz, azt is mint lehetőséget és mint testületet természetesen megtartottuk a törvényben, azzal együtt is, hogy a társadalmi vita során rengeteg olyan írásbeli véleményt kaptunk, hogy erre nincs szükség, de kitartottunk mellette. Engedjék meg, hogy a nyelvvizsgá ra is kitérjek, mert az is összefüggésbe hozható a minőséggel. Én nagyon köszönöm annak a képviselőnek, talán Balla képviselő úr volt, aki kimondta azt az evidenciát, hogy együtt tárgyaljuk itt a parlamentben a felsőoktatási és a köznevelési törvényt. Tehá t ennyi víziója kell hogy legyen a parlamenti képviselőknek, a parlamentnek, hogy lássa, hogy milyen irányba viszi el az oktatást a köznevelési törvény, és pont abba az irányba, hogy a nyelvtanulás, a jó tanulás ne a belvárosi gyerekek privilégiuma legyen, hanem az egész országban minden középiskolásé. Olyan garanciák vannak a köznevelési törvényben, éppen az egységes állami finanszírozás, az egységes állami szabályozás és az egységes állami kontroll következtében, amelyek elővételezik azt a lehetőséget, ho gy egy elfogadhatóan szorgalmas és egy elfogadható képességekkel rendelkező gyerek el fog jutni odáig, hogy nyelvvizsgát tesz az érettségivel. Engedjék meg, hogy egy picikét kilépjek most a képviselői vagy államtitkári szerepből, hiszen éppen Hiller képvis elő úr említette, én magam is eredendően mint nyelvszakos tanár saját pályámon nagyon sokszor tapasztaltam, hogy még a megengedett óraszámban is egy átlagszorgalmú, egy átlagképességű gyerek, ha a tanára egy picikét nyüstöli, és nem magyarázza be neki, hog y tanulj játszva, szórakozva, könnyedén nyelvet, hanem módszeresen tanítja, akkor képes arra, hogy nyelvvizsgát tegyen. Erre millió példa van. Ebbe az irányba akarjuk elvinni a közoktatást, és nem a felsőoktatástól elvárni a nyelvvizsgát, amely mint nyelvt udást igazoló dokumentum és nem önmagában véve egy olyan követelménye az oktatási rendszerünknek, amelynek szükségességét senki nem vitatja itt ebben a teremben, azt hiszem. Még hozzáteszem azt is, hogy 2016tól lesz ez csak érvényes, tehát akik most lépne k majd be a középfokú oktatásba 2012ben, már pontosan tudhatják, hogy nemcsak játszadozunk a nyelvórán, hanem megtanuljuk a szavakat meg a nyelvtant, és gyakoroljuk a kiejtést.
