Országgyűlési Napló - 2011. évi őszi ülésszak
2011. november 30 (144. szám) - A nemzeti felsőoktatásról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Balczó Zoltán): - DR. HOFFMANN RÓZSA nemzeti erőforrás minisztériumi államtitkár:
5780 Szintén nem akarok reagálni, pláne - távol áll tőlem - megismételni azokat a nehezen minősíthető minősítő jelzőket, amelyeket egykét képviselőtől ez a törvény is megkapott. Ezt a mélyrepülést é n magam nem kívánom folytatni. Némi gondolkodásra persze okot ad, amikor az ilyen negatív töltetű szavakat meglehetős ingerültség is kíséri, ilyenkor az ember elgondolkozik, hogy vajon az ingerültség oka nem az érvek hiányában keresendőe. De a parlamenti vita már ilyen, alapvetően köszönöm még egyszer a sok érdekes észrevételt. Azt az állítást azonban vissza kell utasítanom, amely a törvény előkészítésére vonatkozott, és valahogy úgy fogalmazott, hogy titkolódzva, színházat játszva kezdődött meg a törvény kidolgozása. Itt ül a páholyban egy tiszteletre méltó akadémikus, aki képviseli azt a csoportot, amelynek tagjai több mint egy évvel ezelőtt hozzáfogtak a törvény kidolgozásához, nevüket is nyilvánosságra hozták, közismert, hogy kik kezdték el. Ezt a listá t pedig mindössze csak felmutatom, amely tételesen felsorolja azokat az alkalmakat, köröket, szakmai szervezeteket, egyéneket öt oldalon keresztül (Lapozva mutatja.) , akikkel és amelyekkel az elmúlt másfél év során konzultáltunk, érdemben beszélgettü nk, nem beszélve arról a több ezer oldalnyi írásban kicserélt véleményről, amely a törvényalkotást segítette és előkészítette. Ha ez színházjátszás vagy titkolódzás, akkor ott azt kell hogy mondjam, hogy a magyar szavaknak a nem teljes értelméről lehet szó . Ezt tehát visszautasítom, nyílt törvényalkotásunk volt, világosságra, nyilvánosságra hoztuk - elnézést kérek a nyelvbotlásért - a törvény koncepcióját, nem egyszer az átdolgozás után is, és minden fázisa a nyilvánosság előtt zajlott, ezt a vádat tehát a leghatározottabban visszautasítom. Nyilvánvalóan azok fogalmazzák ezt meg, akiknek a szemében olyan törvény született, ami nekik nem tetszik, de ezzel együtt is úgy gondolom, hogy a valóságtól elrugaszkodni nem kellene, és maradjunk a tényeknél. Ezek után arról szeretnék beszélni, amiről elég kevés szó esett, pedig fontos. Érintették néhányan, ez nagy öröm volt számomra, hogy ezzel a felsőoktatási törvénnyel - akárcsak a köznevelésről szóló törvénnyel - a legalapvetőbb célunk az a minőségemelés, amely nemcs ak önmagában véve az oktatás minőségét, az oktatási rendszer minőségét emeli, hanem hozzájárul ahhoz, hogy az ország állapota is javuljon. Milyen cél szolgálja vagy milyen eszközök szolgálják a minőség javulását? Nyilvánvalóan a bejutásnak a kritériumai, a folyamat feltételeinek a javítása és a kimenetnél a különböző minőségi kritériumok. Ezek változtak persze az elmúlt év során, de az, hogy a bejutás minőségi kritériumokhoz legyen rendelve, ez a korábbi rendszerben is így volt, ezért készségesen és örömmel átvettük és átvesszük azt a korábbi kormányzat által hozott határozatot, hogy a bejutáshoz szükséges felvételi ponthatárok emelkednek, de hozzátettük annak lehetőségét - és ez megint csak a humán, az emberi minőség javulását kell hogy szolgálja , hogy me gadjuk az egyetemeknek a lehetőséget, nem kötelezően előírva, később kidolgozandó módon, hogy akár szóbeli meghallgatáson is kiválaszthassák azokat, akikkel majd az univerzitás eszményt, azaz professzorok és diákok tudományban való együttes előrehaladását végzik. Ez különösen a humán szférában, hangsúlyosan a pedagógusképzésben elengedhetetlen igénye, követelménye volt a legtöbb szakmának. Az előrehaladást is megpróbáltuk egy kicsit kordában tartani, lehetetlenné téve azt, hogy 10szer, 15ször vizsgázzanak hallgatók ugyanabból a tárgyból. Úgy látszik, hogy ezt el is fogadta mindenki, mert itt már senki nem vitatta ezt az öt vizsgalehetőséget, ami ugyan meglátásunk szerint még mindig sok, de éppen az előzetes tárgyalásokon tanúsított kompromisszumkészségünke t bizonyítja, hogy hajlandók voltunk a vizsgaszámot megemelni. Minőséget szolgál az az átlépési kritérium is, amelyet valamelyik képviselő itt feszegetett, talán nem pontosan értette, hogy miről van szó. Arról van szó, hogy a legjobbak be fognak jutni az á llami ösztöndíjjal támogatott képzésbe. A még jók, de kevésbé jók juthatnak be a részösztöndíjjal támogatott vagy az önköltséges képzésbe. Azonban, hogy legyen egy húzóerő, egy motiváló erő a még jobb, még sikeresebb tanuláshoz, ezért garantáljuk a kétféle térítéses forma közötti átlépés
