Országgyűlési Napló - 2011. évi őszi ülésszak
2011. november 30 (144. szám) - A nemzeti felsőoktatásról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Latorcai János): - DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz):
5749 Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Fideszes Képviselőtársaim! Arra hívom fel a figyelmüket, hogy a magyar versenyképesség szempontjából is meg kellene fontolni ezt a bizonyos eladósítást a fiatalok irányába, ugyanis Magyarország az Európai Unió része, a magyar gazdaság nyitott, polgárai pedig öntudatosak, és élnek is az Európai Unió adta lehetőségekke l. Önök most megpróbálnak úgy törvénykezni, mintha talán karanténban tudnák tartani, mintha talán a magyar határok közé tudnák zárni a fiatalokat. Mi is lesz ennek az önök által preferált változásnak a következménye? Az, hogy el fognak vándorolni a tehetsé ges fiatalok. Csak úgy utalnék arra, hogy NyugatEurópa társadalmai egyre inkább elöregednek, és tárt karokkal várják a jól képzett, tehetséges, tanulni vágyó fiatalokat, ösztöndíjprogramok nyílnak meg egyre nagyobb számban a keleteurópai fiatalok előtt. Ha önök drágábbá teszik - mint ahogy itt már korábban elhangzott - a magyar felsőoktatást, mint nemegyszer a szomszédos nyugateurópai felsőoktatás tarifái, akkor ezek a fiatalok el fognak oda menni, a nyugateurópai országok pedig tárt karokkal fogadják m ajd őket, és ettől a magyar hozzáadott érték, a magyar nagy hozzáadott értékű termelés egyre inkább veszélybe kerül. Arra hívom fel a figyelmüket, hogy az a brainstorming (sic!) , az az agyelszívás, ami eddig is jellemző volt Magyarország irányából NyugatE urópa, illetve az Egyesült Államok felé, pont az önök törekvéseinek megfelelően fog felerősödni, hiszen önök most igyekeznek ezeket a fiatalokat lehetőség szerint egyre nagyobb arányban megsarcolni, igyekeznek őket a magyar határok közé zárni, de higgyék e l nekem, ez egész egyszerűen nem fog sikerülni. Azt kérem, hogy a jövő generációi iránt is érezzenek annyi felelősséget azzal, hogy erről a törekvésről megpróbálnak leszokni, még így rögtön a legelején, és lehetőség szerint a magyar fiatalokat minél nagyob b arányban, minél hasznosabb tudással próbálják meg felvértezni a magyar felsőoktatásban. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiban.) ELNÖK (dr. Latorcai János) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Pósán László képviselő úr következik kettőperces felszólalás ra. Parancsoljon, képviselő úr! DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz) : Köszönöm szépen, elnök úr. Tényleg rengeteg frázispufogtatást hallottunk. Csak azért kértem szót, hogy világos legyen mindenkinek, aki esetleg nem tudná: Magyarországon most is van államilag finans zírozott és van térítéses képzés, és a jövőben sem lesz ettől eltérő a rendszer. Arról van szó, tisztelt képviselőtársaim, hogy addig, amíg az államilag finanszírozott keretszámokat egyik oldalon világosan látjuk, hogy vagy ennyi, vagy annyi, a mindenkori költségvetés függvényében, jelenleg a költségtérítéshez zsebbe kell nyúlni, a jövőben pedig azt próbáljuk meg elérni, hogy ne most kelljen a családoknak azonnal a zsebébe nyúlni, hanem a majdani kereset terhére előrehozzuk a kifizetéseket diákhitel formájá ban. Egyébként pedig ezt nem kötelező senkinek felvenni; ez egy versenypálya. Most is ez van: a finanszírozott és a nem finanszírozott képzésekből odavissza átjárás van, tisztelt képviselőtársaim, aki ezt nem tudná (Osztolykán Ágnes: Jajaj!) , tehát az, ak i mondjuk, egy diákhitellel megy be a felsőoktatási intézménye, ha jól teljesít, átkerül a másik, a finanszírozott keretre, és lehet, hogy csak egy vagy két szemeszter tételei jelennek meg nála kiadási oldalként. (14.30) Az pedig, hogy a finanszírozott keretek hogy és mint oszlanak el, tisztelt képviselőtársaim, két helyen akarunk ezen változtatni, és azt gondolom, ez nagyon is rendjén való. Az egyik egy földrajzilag igazságosabb elosztás, hiszen az elmúlt időszakban ponto san az ellenkezője történt: minden szabályozó abba az irányba hatott, hogy Budapest felé szívta a diákokat, és ezzel kiüresedtek egyébként a vidéki felsőoktatási intézmények.
