Országgyűlési Napló - 2011. évi őszi ülésszak
2011. november 30 (144. szám) - A nemzeti felsőoktatásról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Latorcai János): - DR. KOLBER ISTVÁN (független):
5734 A hatékony felsőoktatási rendszer megalkotásához egy előrelátó, átgondolt hozzáállásra van szükség. Tehát kérem a tisztelt képviselőtársakon túl a szakmai és civil szerveze tek képviselőit, hogy egyéni, pillanatnyi érdekek helyett a hosszú távú, globális érdekek vezéreljék őket. Ez mindannyiunk érdeke. Örültem, hogy a parlamentre tegnap reggel óta lassan leszálló vörös ködben is sikerült végre szót kapnom. Köszönöm szépen a l ehetőséget. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (dr. Latorcai János) : Köszönöm szépen, képviselő úr. A következő felszólaló Kolber István független képviselő úr. Parancsoljon, képviselő úr! (13.20) DR. KOLBER ISTVÁN (független) : Elnök úr, köszönöm szépe n. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Sági István képviselőtársam is azzal kezdte, hogy milyen fontos, milyen jelentős szerepet tölt be a felsőoktatás. Talán már elcsépelt dolog, hogy azok a társadalmak gazdagabbak, ahol több a felsőoktatási végzettségűeknek az aránya, hosszabb ideig élnek, jobbak az életkörülmények, ezek a társadalmak versenyképesebbek. Abban a helyzetben vagyunk, hogy a tudáshoz kapcsolódóan három törvény is a parlament asztalán van: a köznevelési, a szakképzési és a felsőoktatási törvény. Mindhárom meghatározó, de azt gondolom, hogy a felsőoktatásról szóló törvény mégis sok tekintetben egyedi, és kiemelkedik. Ha ezt a törvényt végiglapozzuk, akkor én azt mondanám, hogy az idő folyamán ahhoz képest, amilyen ez az anyag koncepciókorában még v olt, keretjellegűvé vált. Keretjellegűvé vált, ugyanis az egyeztetések kapcsán nagyon sok befolyásos szereplő éles bírálattal illette, és úgy gondolom, úgy látom, hogy ebből a konfliktushelyzetből a kormány úgy menekült ki, hogy egy olyan változatot nyújto tt be, amelyben a meghatározó kérdéseket nem szabályozza a törvény, hanem majd a későbbi végrehajtási rendeletek lesznek azok, amelyek ezt szabályozzák. 27 ilyen végrehajtási rendeletre utal ez a törvény, miközben egyébként kritikaként a korábbival kapcsol atosan azt fogalmazta meg, hogy a jelenlegi jogi szabályozás bonyolult és nehezen áttekinthető. Világos ennek alapján, azt gondolom, az, hogy inkább rendeleti úton kívánja irányítani, vezetni ezt a szférát a kormányzat, és inkább egy rendpárti, direktív fe lsőoktatást, felsőoktatásirányítást céloz meg, amely szétzilálja egyébként a rendszerváltás óta felépült hazai felsőoktatási rendszert. Milyen jellemzőket lehetne elmondani erre a tervezetre? Melyek azok, amelyek különösen szembetűnők, amelyek fontosak, a melyek újdonságok? Például az irreális nagyságú tandíj, a röghöz kötés, az autonómia, az egyetemi autonómia felszámolása, a drasztikus beavatkozás a képzés struktúrájába, ami nem a minőségi felsőoktatást szolgálja, aztán az átgondolatlan egyetembezárást, a mit nem direkt módon mond meg, vall be, hanem indirekte, és itt különösen a vidéki egyetemek, azt gondolom, sokunkat érintenek, foglalkoztatnak, mert fontos szerepet töltenek be a térség életében, aztán ilyen az egyházi felnőttoktatás kivételezettnek tűnő volta, és az egészet áthatja az avíttas szemlélet. És hogyha az egyéb törvényeknek a tartalmát is nézzük, akkor azt mondhatnánk, hogy az alap- és a középfokú oktatás pár év alatt olyan fiatalokat termel, akik a törvény szellemének megfelelő, kívánatos érté krenddel érkeznek majd az egyetem kapujába. Aztán itt van az, hogy nyelvvizsgát ír elő az egyetemre történő bekerülés esetében, ami egyet jelent azzal, hogy a kevésbé tehetős családok gyerekei nem vagy sokkal nehezebben érhetik el az egyetemeket. A negatív hatásoknak a felmenő rendszere tehát az általános iskolától a középiskolán keresztül elindul, hiszen például a gimnáziumi kapacitás is 40 százalékkal csökken, felvételi rendszer lesz ott, a tankötelezettségkorhatárt leszállítják, a szakképzés világába kí vánnak irányítani nagyon sok fiatalt. Tehát egy gondosan kiválasztott, szűk elit vehet részt leginkább a felsőoktatásban, akiknek egyébként kétszeres versenyelőnye van: vagy vagyoni versenyelőny, vagy képzettségbeli, ami
