Országgyűlési Napló - 2011. évi őszi ülésszak
2011. november 29 (143. szám) - Döntés ülésvezetési kérdésben - A nemzetiségek jogairól szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Balczó Zoltán): - LENDVAI ILDIKÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
5321 Kezdjük az elsővel! Elismerem, hogy nagyon nehéz - magam sem tudok rá megoldást, ami persze nem akkora baj, mert nem vagyok szakembere a témának , hogyan is lehetett volna itt azt kiszűrni, hogy egyesek visszaéljenek a nemzetiségi önazonosság megvallásával. Ez valóban nehéz ügy. Tudom, hogy sok kisebbségi önkormányzat is vitatja azt az egy mondatot, amit most mondok, de azzal a kiindulással, hogy az identitás szabad megvallása egy egyéni jog, ezzel egyet tudok érteni. Tehát nem azt hiányolom a törvényből, vagy nem azt tartom feleslegesnek, hogy ez benne van, hiszen éppen ezért nehéz megoldani ezt a problémát, belátom, de rontani a helyzeten azért talán nem kellett volna. Márpedig - és úgy tudom, hogy ez a kisebbségi önkormányzatok jelentős részének véleményével egybeesik - a népszavazás adatait alapul venni a probléma megoldására (Szászfalvi László: Népszámlálás!) , az súlyos tévedés. Több okból is. Az egyik ok az, hogy a népszavazás eme kérdése (Közbeszólások: Népszámlálás!) , mint tudjuk… Igen, bocsánat, butaságot mondok; tudják be azt, hogy éjszakáztam egy picikét egy másik törvénynél. (Babák Mihály: Nem kértük! - Derültség a Fidesz soraiban.) De l ehet, hogy anélkül is rossz szót használnék. Tehát a népszámlálás adatainak figyelembevétele, amikor az erre vonatkozó kérdés önkéntes válaszadást tett lehetővé, ha úgy tetszik, ez nem fair, ez nem korrekt. De nem fair és nem korrekt az sem, hogy éppen mos t zárult le a népszámlálás, a kutya nem mondta az esetleg nemzetiségi identitást vállaló állampolgártársainknak, hogy mi fog múlni azon, hogy ők milyen nemzetiségűnek vallják és egyáltalán valljáke magukat. Utólag megállapítani a jogkövetkezményeit annak, ami a cselekedet időpontjában nem volt tudott, ez megint csak nem korrekt és megint csak nem fair dolog. Őszintén szólva azért sem stimmel a népszavazás adatainak figyelembevétele, mert ha önök úgy gondolták, hogy ez szigorí t, ez se stimmel. Ha népszavazás… Már megint rosszul mondtam, igaz? Bocsánat! Ha népszámláláson az adott településen 30 fő vallja magát vagy vallja kiki a gyermekét az adott nemzetiséghez tartozónak, az például nem 30 választópolgár, hiszen a gyerekek is ideszámítanak. De nem ez a fő baj, a fő baj az, hogy önkéntes válaszadást lehetővé tevő adatot, később ilyen jogkövetkezményekkel, később - nyomom meg a szót még egyszer - ellátni, ez jogi képtelenség. Ráadásul nem javít, hanem ront az identitásmegvallás k orrektségének ellenőrzésén az is, hogy bevezetünk vagy pontosabban bevezetne a törvényjavaslat egy olyan típusú eszközt is, amely már a nem nemzetiségi választásoknál is csődöt mondott, ez pedig a választópolgári ajánlások rendszere. Ha parlamenti és egyéb választásoknál van elem, ami már csődöt mondott, az a kopogtatócédulák és az ajánlások rendszere. (18.00) Most szerencsétlen nemzetiségekre rászabadítjuk ezt az egyszer már kudarcot vallott rendszert, és azt hisszük, hogy majd ez lesz alkalmas a problémák kiszűrésére, ráadásul más ügyekben, más törvényekben, például az önkormányzati törvényben meg, Istennek hála, nem a népszámlálás, hanem a választói névjegyzékbe való felvétel az alap, tehát nem koherens a különböző választásokról szóló különböző törvényi szabályozás sem. Be is vallja, őszintén szólva, a törvény készítője, hogy nem tudott mit kezdeni a problémával, hiszen a választási névjegyzék kezelését és ellenőrzését nemes egyszerűséggel átutalja - az államtitkár úr is mondta - a választási eljárásokat szabályozó törvénybe. Hát ha tudná, hogy hogyan kell csinálni, akkor szerintem most mondta volna meg, hiszen arra vállalkozott a javaslat, hogy ezt a problémát megoldja. Nem tudja. (Szászfalvi László: Majd mi megoldjuk.) Úgy indítjuk el ezt a törvényjavasl atot, hogy dunsztunk nincs, hogy lehet az igazi, valóságos problémát megoldani. Úgy biztos nem, ahogy a törvényben van. De nem sikerül igazán megoldani a tisztább és kiszámíthatóbb finanszírozás követelményét sem. Mindnyájan ezt akarjuk. Azt még értem is, és korábban sem tudtuk megoldani, hogy válságos időkben nem tud igazi garanciákat adni a törvény a finanszírozásra, nem tud költségvetési automatizmusokat állítani, de amiért most nem tud, ez nem igazolja azt, hogy nem is szándékozik. Talán éppen ezért nem kellett volna sietni a törvény eme paragrafusainak megfogalmazásával, mert
