Országgyűlési Napló - 2011. évi őszi ülésszak
2011. november 29 (143. szám) - Döntés ülésvezetési kérdésben - A nemzetiségek jogairól szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Balczó Zoltán): - BERÉNYI LÁSZLÓ, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
5316 ELNÖK (Balczó Zoltán) : Tisztelt Országgyűlés! Most a vezérszónoki felszólalásokra kerül sor, 3030 perces időkeretben, és ezenközben kétperces felszólalásokra nincs lehetőség. Elsőként megadom a szót Berényi Lászlónak, a Fidesz képviselőcsoportja vezérszónokának. Öné a szó. BERÉNYI LÁSZLÓ , a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nagy megtiszteltetés és öröm számomr a, hogy az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság tagjaként, az Országos Roma Önkormányzat elnökhelyetteseként és nem utolsósorban a magyar roma közösség tagjaként a kormány T/4997. számon benyújtott, a nemzetiségek jogairól szóló törvényj avaslatnak kormánypárti vezérszónoka lehetek. Mielőtt a törvényjavaslat egyes rendelkezéseire rátérnék, engedjék meg, tisztelt képviselőtársaim, hogy a 2012. január 1jén hatályba lépő új alaptörvény nemzetiségekre vonatkozó egyes részeit idézzem. A nemzet iségekre vonatkozó részek közül talán a 29. cikk a legfontosabb, amely kimondja: a Magyarországon élő nemzetiségek államalkotó tényezők, minden valamely nemzetiséghez tartozó magyar állampolgárnak joga van önazonossága, vallása szabad megőrzéséhez. A Magya rországon élő nemzetiségeknek joguk van az anyanyelvhasználathoz, a saját nyelven való egyéni és közösségi névhasználathoz, saját kultúrájuk ápolásához és az anyanyelvű oktatáshoz. Már az alaptörvény vitájában eldőlt, hogy a “nemzeti és etnikai kisebbség” fogalmat a korszerű és egységes “nemzetiség” fogalom váltja fel. Ahogyan akkori felszólalásomban is jeleztem, ezen kérdéssel akkor és most is maguknak a kisebbségek kérésének teszünk eleget. Az elnevezés megváltoztatása, úgy vélem, nem pusztán egy technika i jellegű módosítás, ugyanis a nemzetiségeknek államalkotó tényezőként való megjelenítése nem a többségkisebbség relációban értelmezhető, hanem egy pluszként, ha úgy tetszik, egy hozzáadott értékként a magyar nemzethez. Hiszem, hogy alapvető érdeke a társ adalom egészének, hogy ezek az értékek ne maradjanak rejtve, legyen szó kultúráról, különböző hagyományokról vagy akár nyelvekről. Tisztelt Képviselőtársaim! Az 1976ban ratifikált polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmányának 27. cikke a követk ezőképpen rendelkezik: olyan államokban, ahol nemzeti, vallási vagy nyelvi kisebbségek élnek, az ilyen személyektől nem lehet megtagadni azt a jogot, hogy csoportjuk más tagjaival együttesen saját kultúrájuk legyen, hogy saját vallásukat vallják és gyakoro lják, vagy hogy saját nyelvüket használják. Ebben a rendelkezésben nem kisebbségről mint egészről van szó, hanem a kisebbség tagjainak jogáról. Az egyezmény a kisebbségi jogokat individuális természetűnek kezeli, még akkor is, ha ezek értelemszerűen általá ban csak együtt gyakorolhatók. Úgy gondolom, hogy ezen egyedi jogok nagyon fontosak emberi jogi szempontból és a mindennapi életben is, gondoljunk csak a diszkrimináció tilalmára, amely elsősorban egyénre értelmezhető és gyakorolható. A magyar szabályozás azonban ezen túlmegy, és kollektív jogokat fogalmaz meg a közösségek számára, jogosan, hiszen ezek biztosítják elsősorban az adott nemzetiség fennmaradásának alapját. Ahogyan a törvényjavaslat 3. §a fogalmaz: minden nemzetiség jogosult arra, hogy nemzetis égi közösségként létezzen és fennmaradjon. A javaslat az alapvető jogok között határozza meg a közösség anyaországgal való kapcsolattartásának jogát, amely segítségül szolgálhat ahhoz, hogy az adott nemzetiség az önazonosságához való jogát a lehető legszél esebb módon gyakorolhassa, még az állampolgárságtól való felvételtől sem elzárkózva. A nemzetiségek egyéni és közösségi jogainak szabályozásán túl a törvényjavaslat szabályozza a nemzetiségek oktatási, kulturális és médiajogait. Országgyűlési felszólalásai m keretében már többször szóltam az oktatáshoz való jog fontosságáról, a felzárkózás politikában betöltött alapvető szerepéről és a “mindenkinek egyenlő színvonalú oktatást” alapelvről. Ezek az elvek az egyének számára óriási jelentőséggel bírnak
