Országgyűlési Napló - 2011. évi őszi ülésszak
2011. november 23 (140. szám) - Döntés ülésvezetési kérdésben - A szakképzésről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - KAUFER VIRÁG, az LMP képviselőcsoportja részéről:
4652 társadalmi partnerségre épült eddig sem, most pedig gőzerővel folyik az a kormányzati munka, ami a német v agy osztrák konszenzusos gazdasági és társadalmi szerződések rendszerét kívánja adaptálni hozzánk. A kamarákat több ok miatt is alkalmatlannak tartjuk erre a feladatra. Nincsen megfelelő oktatási, képzési kínálatuk, szakképzési infrastruktúrájuk, szakképző szakembergárdájuk, világos kamarai jövőképük, s pénzük is csak akkor lesz, ha a buzgó kormány ad nekik. Kicsi a legitimitásuk is, hiszen a vállalkozásoknak alig néhány százalékát képviselik, s csak a kötelező kamarai tagság előírása hozhatja el számukra a tényleges legitimáció látszatát. A kormányzat tervei azonban ennek ellenére a német típusú duális szakképzésről szólnak. Tisztelt Képviselőtársaim! A duális szakképzés lényege az, hogy az állam, az általa fenntartott iskola és a gazdálkodó szervezet megos ztozik a szakképzés felelősségén és költségein is. A diák az oktatási idő egy részét, tipikusan felét az iskolában tölti. Itt kapja meg az elméleti szakmai alapképzést és az ehhez szükséges közismereti képzést. A gyakorlati képzést közvetlenül a gazdasági szereplő biztosítja. A rendszer tulajdonképpen Magyarországon sem új. A Kádárkorszakban minden nagyüzem végzett ilyen típusú szakképzést, az akkori szakmunkásképző iskolák diákjainak jelentős része valamelyik gyárban vett részt gyakorlati képzésen, legalá bbis az ipari szakmákban. Azonban ne feledjük: a cégek nem jótékonysági intézmények, ezért erős garanciák kellenek arra, hogy az inasokban ne csak az olcsón foglalkoztatható segédmunkaerőt lássák. Az elmúlt években komoly erőfeszítések történtek a duális s zakképzés puha elterjesztésére. Ennek eszköze a tanulószerződések rendszere volt. A szerződés tartalmazza a képzés és a diák foglalkoztatásának garanciáit. Bár történtek előrelépések, de áttörés nem. A vállalkozások nagy része nem akarta vagy nem tudta vál lalni a képzéssel járó többletköltségeket. A kisvállalkozások esetében ez nem reális. Németországban ezt úgy hidalják át, hogy a kamarák és maguk a kis- és közepes vállalkozások hoznak létre egy olyan közös, üzemek feletti tanműhelyt, amelyek a képzés egy részét átveszik. Ezeknek ma itthon nyomát sem látni, a kormányfői szándék és a kamarai odaadás itt édeskevés. Van egy ennél is nagyobb probléma, tisztelt képviselőtársaim. A szakiskola mára az általános iskolában eredménytelen diákok utolsó menedéke lett. Az idejáró diákok ma sem a szükséges alapképességekkel, sem az iskolába járás iránti lelkesedéssel nem rendelkeznek, s a jövőben már iskolába sem kell majd járniuk, még ha akarnak sem, mert eltanácsolják majd őket a törvényre hivatkozva. Márpedig a duális átállás fideszes koncepciója minden jel szerint arról szól, hogy tovább csökkentik a szakiskolák eddig is elégtelen általános képzési lehetőségét. Ha pedig ez így lesz, a minimális esély sem lesz meg arra, hogy a szükséges felzárkóztatás megtörténjen. Ebbe n az esetben aztán tele lesz az új duális rendszer gyakorlatilag analfabéta tanoncokkal, és a rendszer még az eddigieknél is inkább csak zsákutca lesz. Összességében elmondható, hogy a német és holland modell helyett tehát Magyarországon egy kínai modell é pül. Egy az erősen államosító, központilag centralizáló, hatalmas képzési gyárakat építő, lásd tiszkcentralizáció, egy háttértanulmány tanúsága szerint költségcsökkentő, lefordítom: forráskivonó fideszes szakképzéspolitika nem az OECD- és EUtag Magyarors zág európai tradícióit és természetes társadalmi és gazdasági közegével harmonizáló, hanem az ázsiai, elsősorban kínai alacsony átlagműveltséggel, kis hozzáadott értékkel termelő tömegmunkások képzésére működtetett szakképzési modellre emlékeztet majd. Ezt a kormányzat képviselői is megerősítették nyilvánosan néhány napja, még ha nem is gondolták át szavaikat. A Magyar Szakképzési Társaság éves közgyűlése szakmai tanácskozásán az NGM főosztályvezetője, láthatóan félreértve a kritikát, örömmel nyugtázta, hog y többen a kínai modellhez hasonlítják a most bevezetni kívánt szakképzési törvényt, szellemiségében autokrata, államosítási törekvését és a tömegtermelésre képező, alacsony közismeretekre alapozó tartalmi
