Országgyűlési Napló - 2011. évi őszi ülésszak
2011. november 23 (140. szám) - Döntés ülésvezetési kérdésben - A szakképzésről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - OSZTOLYKÁN ÁGNES, az LMP képviselőcsoportja részéről:
4648 bizonyos szakképzési kormányzásnak is mennie kellene. Az ellenzéknek is megvan a maga szerepe és felelőssége természetesen. Idézzük ehhez egy önök által bizonyára ismert és tisztelt nagy magyar reformkori államférfi gondolatait, aki nem csupán pénzügyi és gazdasági lángelme volt, hanem a teljes magyar politikai gondolkodás egyik emblematikus alakjává is emelkedet t: “Az ellenzék hivatása a kormánynak politikáját, tetteit s mulasztásait ellenőrizni. Aki állítaná, hogy lehet kormány, mely ezen őrködésnek felette s ezen őrködés szükségén kívül áll, az megtagadná a nemzet alkotmányos életét, megtagadná azt, hogy a nemz et és annak érdekei a cél. A kormány pedig nem cél, hanem eszköz, és aki ezt megtagadná, az oszágrontó”. Attól az embertől, Kossuth Lajostól idéztünk, akinek pénzügyminiszteri székében ma Matolcsy György ül. Így múlik el a világ dicsősége és sajnos a magya r gazdaság és szakképzés politikai hitelessége is. Az az ember a szakképzésért is felelős miniszter, aki ellenzékiként számos megfontolandó szakcikket és elemzést írt a korábbi kormány elhibázott gazdaság- és társadalompolitikájáról és a polgári oldal egyi k figyelemre méltó hetilapjának rendszeres szerzőjeként a legkiválóbb amerikai és európai szakkönyvek bemutatását végezte, többek között felhívta a figyelmet a bizalomra, a közösségfejlesztésre és a társadalmi tőke fontosságára. Ma ugyanez a Matolcsy Györg y a munkavállalói jogokat csorbító új munka törvénykönyve, a munkásokat elszegényítő egykulcsos adó bevezetőjeként a munkásemberek számára oly fontos közszolgáltatások visszafejlesztőjeként vonul be a történelembe, s mindeközben a megszorítva megújuló szak munkásképzést dicsőíti. Tömeges pedagóguselbocsátás és duális szakképzés címén a kamarának alvállalkozásba kiadott, mondhatni kiprivatizált szakképzés, odadobott szakmunkástanulók, a leszállított tankötelezettségnek köszönhetően 16 éves korban a szakképzés t képzettség nélkül otthagyó diákok tömkelege - ez az önök jövőképe, nem alkalmazkodni, új szakmát tanulni, komputer vezérelte gépsort is irányítani képes, jól fizetett fiatalok. Nagy kár, hogy az európai helyett a kínai modellt választották. Mi sem azt mo ndjuk, hogy ez a rendszer jó, sőt; de azt igen, hogy az az irány, amelyen önök elindultak, az rossz. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Lehetne ez a mai nap a tiszta, megalapozott gondolatokra, a stratégiai vízióra és a nyilvános egyeztetésre, a közbizalomra épít ett szakképzési törvénytervezet általános vitájának a napja. Annak a napja, hogy a magyar szakképzés új és virágzó pályájának útját megalapozhatjuk egy tisztességes szakmai vitasorozat részeként. Sajnos azonban nem ez van. Nincs egy hete, hogy a dilettáns és a teljes magyar pedagógiai elit által elhibázottnak ítélt úgynevezett köznevelési törvényről azt kellett mondanom, hogy bűnben és hazugságban fogant. A köznevelésért felelős államtitkár a lehető legneveletlenebb módon tagadta le saját aláírását. Bizalom helyett kételyek, párbeszéd helyett diktátum, épülés helyett romlás fenyegeti a közel 1 milliárd költségvetési forrást igénylő közoktatási rendszerünket. A szakképzési törvény, amely szintén több száz milliárdnyi közpénz sorsát befolyásolja, ha nem is nyi lvánvaló hazugságokra, de egyértelműen illúziókra épül, és erőltetett bevezetése véleményünk szerint hidak helyett zsákutcát épít a magyar társadalom fiataljai és a teljes magyar gazdaság számára. Engedjék meg, hogy néhány olyan tételre hívjam fel a figyel müket, amellyel messzemenően nem értünk egyet, ám őszinteségükben is elárulják a kormány hibás gondolkodását. A törvénytervezetet megelőző, ősz elején megjelent szakképzési koncepció címében is jelezte, elsősorban a gazdaság igényeire kíván reagálni a szak képzés. Ez ebben a megfogalmazásban provinciális látásmód. A szakképzésnek nemcsak gazdasági és munkaerőpiaci igényekkel kell harmonizálnia, hanem elsősorban a társadalom igényeivel is. Szükséges és méltányos ez a tágabb szemlélet. Nem a társadalom szolgá lja a gazdaságot, hanem a gazdaság a társadalmat. A szakképzésfejlesztés, amely csupán a gazdaság igényeivel, a tőke igényeivel megfelelő rendszert akart kiépíteni, a társadalmat kiszolgáltatott helyzetbe hozza. A szakképzési koncepció és a jelen törvényte rvezet, összhangban a nemzeti hitvallással, a Széll Kálmántervvel, a köznevelési törvénytervezettel és más szakrális kormánydokumentumokkal együtt nyíltan hirdeti azt, hogy a nemzeti kormány az úgynevezett nemzeti középosztály felemelését célozza. Ez a Ma gyar Szakképzési Társaság november 17ei
