Országgyűlési Napló - 2011. évi őszi ülésszak
2011. november 23 (140. szám) - Döntés ülésvezetési kérdésben - A szakképzésről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - OSZTOLYKÁN ÁGNES, az LMP képviselőcsoportja részéről:
4649 közgyűlésén a Nefmi és az NGM szakállamtitkársága képviselői által is elhangzott, és külön kiemelték e tény fontosságát. E koncepcionálisan káros elképzelés, a nehezen történetileg és szociológiailag megfogható közé posztály szolgálata helyett a kormány mindenkori feladata a nemzet minden polgárának alkotmányos alapjogban rögzített, egyenlő bánásmódhoz, tanuláshoz és munkához való jogának szolgálata. (10.30) Az egész társadalmat szolgáló köznevelési és szakképzési ren dszert kell kiépíteni. Amennyiben a köznevelési és a szakképzési törvények átalakítása is csupán a nemzeti középosztály megerősítését szolgálja, akkor a magyar társadalom további szakadása előtt nincs akadály. A magyar szakképzési és oktatási rendszer, mik épp a magyar gazdaság is, szamárpadban ül: nemhogy tompítja, hanem elősegíti a társadalmi különbségek növelését; ha e törvényt elfogadják, mindez folytatódni fog. Apák és fiúk kapcsolatrendszere fontos tükörképe a mindenkori magyar társadalom mobilitásának vagy éppen annak hiányának. Hazai és nemzetközi kutatások tucatjai bizonyítják, hogy a magyar társadalom, s benne a munkaerőpiac mobilitása helyett statikusságot, előrejutás helyett röghöz kötést tükröz. A legfeljebb nyolc elemivel rendelkező apák gyermek ei húszszoros eséllyel végeznek legfeljebb ennyi osztályt, míg a diplomás apák fiai több mint húszszoros eséllyel lesznek egyetemisták e hazában. Joggal mondta egyszer Lóránt Ferenc professzor úr, aki épp e kormány dilettáns köznevelési törvénye ellen tilt akozva mondott le az Országos Köznevelési Tanács elnöki posztjáról októberben: a mindenkori magyar oktatáspolitika a mindenkori elit politikája az elit érdekében. Legszívesebben megkérdezném a képviselőtársaimat és a törvénytervezet alkotóit, hogy melyik s zülőjük vagy esetleg melyik gyerekük járt szakiskolába. E nélkül a tapasztalat nélkül hogyan veszik a bátorságot, hogy döntsenek a magyar iskolarendszer gerincét és a magyar gazdaságot meghatározó ezen intézményrendszer sorsáról? Én mint egyszerű munkások gyereke, talán joggal kérdezhetem az LMP nevében, és kérhetem számon önöktől, hogy e törvény ne növelje, hanem csökkentse a hazai társadalmi különbségeket. Csak néhány példát hozok arra, hogy célkitűzéseivel ellentétben az ellenkező hatást idézi elő ez a t örvénytervezet, amennyiben elkövetik azt a hibát, hogy mindezt megszavazzák. Először az esélyegyenlőség és a minőségfejlesztés kérdésköréről kívánnék szólni. A törvénytervezet alapján csökken a szakképzés időtartama a szakiskolákban, kerek egy évvel. Ez ös szhangban állt azzal a kormányzat által vívmánynak, a magyar pedagógiai elit által pedig szégyennek ítélt szándékkal, hogy a kötelező iskoláztatás kettő esztendővel rövidebb legyen az eddiginél. Csak csendben jegyezném meg, hogy a miniszterelnök és szakmin isztere, valamint a kulcspozícióban tisztelgő kamarai elnök által csodált német szövetségi oktatási rendszer a 18 éves korig kötelező tanulást írja elő, és ennek Merkel kancellártól a zöldek vezetőjéig mindenki büszke tanúja. A képmutatásnak jelentős tradí ciói vannak a magyar oktatás és szakképzés történetében is. Miközben folyamatosan hivatkoznak a döntéshozók és a mindenkori udvari tanácsadóik arra, hogy igazságos, tudásra alapozott gazdaságot és esélyegyenlőséget kívánnak létrehozni, most intézményesen g ondolkodik a törvényalkotó arról, hogy a 9. évfolyamon csupán egy esztendeig legyen közismereti oktatás. Továbbra is azt várja a szakképző intézetektől, elsősorban a már eddig is kifosztott és gettósított szakiskoláktól, hogy pótolja mindazt, amire képtele n az erre hivatott magyar általános iskolai rendszer: az autonóm, magát írásban és szóban kifejezni tudó, legalább az alapvető matematikai és közösségi készségekkel rendelkező polgárok felkészítését a továbbtanulásra, a munkára és a nagybetűs életre; ez ci nikus és irreleváns elvárás. Amit Hoffmann Rózsa a köznevelési rendszer lebutításával elkezdett, azt most Matolcsy és Czomba államtitkár urak továbbépítik, ha mi hagyjuk. A törvénytervezet elfogadása esetén nem
