Országgyűlési Napló - 2011. évi őszi ülésszak
2011. november 23 (140. szám) - Döntés ülésvezetési kérdésben - A szakképzésről szóló törvényjavaslat általános vitája - MÓRING JÓZSEF ATTILA jegyző: - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - HERMAN ISTVÁN ERVIN, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
4632 Ahogy ilyenkor szokott lenni, következik a vezérszónoki kör és a képviselői hozzászólások. Az Országgyűlés döntött arról, hogy mintegy 6 órás időkeretben tárgyaljuk a mostani törvénytervezetet az általános vitában. Felkérem Móring József Attila jegyző urat, hogy ismertesse az időkeret felosztását. MÓRING JÓZSEF ATTILA jegyző : Tisztelt Országgyűlés! A 6 órás időkeret megoszlása a következő: a Fidesz képviselőcsoportjának 122 perc, az MSZP képviselőcsoportjának 65 perc, a KDNP képviselőcsoportjának 58 perc, a Jobbik képviselőcsoportjának 64 perc, az LMP képviselőc soportjának 41 perc, a független képviselőknek pedig 10 perc áll rendelkezésre. ELNÖK (dr. Ujhelyi István) : Köszönöm szépen, jegyző úr. Akkor ennek megfelelően haladunk tovább. Most tehát 2525 perces időkeretben kerül sor a vezérszónokok hozzászólására, é s tudják azt, hogy ilyenkor kétpercesekre nem tudok lehetőséget adni, majd csak azt követően. Elsőként megadom a szót Herman István képviselő úrnak, a Fidesz vezérszónokának, aki jelezte, hogy ideérkezik az előadói pulpitusra. Őt követi majd az MSZP. Képvi selő úr, öné a szó 25 percben. HERMAN ISTVÁN ERVIN , a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A jövő gazdaságát meghatározó nagy horderejű, T/4919. szám alatt nyilvántartott szakképzésről szóló törvény megtárgyalását kezdi el m a a tisztelt Ház. E törvény megvitatása kapcsán jusson eszünkbe gróf Széchenyi István, a reformkori Magyarország kiválóságának azon gondolata, miszerint erős gazdaságot csak kiművelt emberfők sokaságával lehet megteremteni. Ez a gondolat jó Ariadnéfonalké nt szolgál számunkra az előterjesztett szakképzési törvény megvitatásához. A bölcsek mondják: a múlt gyökereiből táplálkozik a jövő, vegyük hát górcső alá a múltunkat, hogy jól tudjunk tájékozódni a jelenben. Az 1867es kiegyezést követően Magyarországon s oha nem látott gazdasági fejlődés indult el. Ennek a növekvő gazdaságnak egyre több szakemberre volt szüksége. Erre az időre tehetőek az első szakoktatási intézmények kialakulásai, ekkor születtek meg az ipartörvények, az első tantervek. A korszerű technik a és elméleti felkészültség társadalmi és gazdasági igénnyé vált ebben az időben. A szakmát tanuló ifjúság száma a XIX. század végén 10 ezer főre tehető, Trefort miniszterelnökségének utolsó évében már elérte a 40 ezret. A szakképzés a XX. században vált t ömeges méretűvé. Tisztelt Ház! Most, a XXI. század hajnalán, amikor a digitális technológia robbanásszerűen fejleszti, megújítja és új, korszerű iparágakat hoz létre, egyben szüntet is meg, még inkább igaz és felértékelődik az imént említett Széchenyigond olat. Tisztelt Ház! Tegyük hát fel magunknak a jogos kérdést: a további helyes vita mederben tartása végett mi a szakképzés? Megítélésem szerint a szakképzés olyan elméleti és gyakorlati oktatás, amely meghatározott szakmára, foglalkoztatásra, vagyis életp ályára készíti fel elsősorban a felnövekvő nemzedéket, és teszi azt képessé hasznos tevékenységre. Mi a célja? A társadalmi, gazdasági hasznossága a szakképzésnek összefüggésben van a mindenkori gazdasági helyzettel. A gazdaság érdeke a megfelelő képzettsé gű és mennyiségű szakember folyamatos utánpótlása és alkalmazása. (9.10) Tisztelt Ház! Ez az a pont, amikor kritikusan rá kell világítani, hogy az elmúlt időszakban bekövetkezett változások ellenére iskolarendszerünk kibocsátása szerkezetében és mennyiségé ben is egyre távolabbra kerül a munkaerőpiac valós igényeitől. A kétkezi munka leértékelődött, egyes ágazatokban szakmunkáshiány alakult ki, miközben egyre többen szereztek a munkaerőpiac által nem igényelt szakképesítést, vagy szakmai végzettség nélkül ha gyták el az iskolarendszert. Az iskolarendszerű szakképzésben elkerülhetetlenné vált emiatt az
