Országgyűlési Napló - 2011. évi őszi ülésszak
2011. november 15 (134. szám) - A nemzeti köznevelésről szóló törvényjavaslat általános vitája - POKORNI ZOLTÁN, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: - ELNÖK (Lezsák Sándor): - MESTERHÁZY ATTILA, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
3717 POKORNI ZOLTÁN , a Fidesz képviselőcsoportja részéről: …Klebelsberg Kunóéval, akkor ne felejtse el, hogy ez csak egy ok m iatt lehet: azért, mert Klebelsberg Kunó nem visszafele nézett, hanem előre. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok, az LMP és az MSZP soraiban.) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm szépen, képviselő úr. A Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportja jelezt e, hogy két képviselőjük megosztva ismerteti frakciójuk álláspontját mindösszesen 30 perces időkeretben. Elsőként megadom a szót Mesterházy Attila frakcióvezető úrnak. MESTERHÁZY ATTILA , az MSZP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm szép en. Tisztelt Ház! A sikeres országok példája azt bizonyítja, hogy napjainkban egy ország erejét és fejlődését elsődlegesen nem természeti erőforrásainak bősége, nem a meglévő állótőke nagysága határozza meg, hanem a társadalomban rendelkezésre álló humán t őke minősége. (11.10) A fenntartható fejlődési pályára való áttérés és a jövedelemtermelő képesség döntően a tudás, a kulturális színvonal függvénye; különösen igaz ez Magyarország esetében. Magyarország sikere azon múlik, hogy a jövő nemzedéke elsajátítjae azokat az ismereteket és készségeket, amelyek lehetővé teszik, hogy értékteremtő munkát tudjanak végezni; hogy meg tudjanak felelni a gyorsan változó világ kihívásainak, és képessé váljanak életük, sorsuk alakítására. Ezt csak kiszámítható, hatékony és stabil iskolarendszer garantálhatja, olyan oktatási rendszer, amely egyaránt szolgálja a társadalmi elvárásokat, és bővíti minden gyermek lehetőségét, szülessen az ország bármely szegletében, bármilyen jövedelmi viszonyok között élő családba is. Ezért amik or oktatásról beszélünk, akkor arról beszélünk, hogy hogyan képzeljük el Magyarország jövőjét, milyen társadalmat akarunk építeni, milyen lehetőségeket kínálunk a gyermekeinknek a tudáshoz való hozzáférésre; arról döntünk, hogy lehetővé tesszüke számukra, hogy jobb életük legyen, mint szüleiknek, vagy növeljük lemaradásukat azzal, hogy kizárjuk őket a korszerű ismeretek megszerzéséből. Úgy tűnik, önök nem befektetésként, hanem költségvetési teherként tekintenek az oktatásra, és nem kinyitni szeretnék a vil ágot a jövő generációi előtt, hanem bezárni; nem a korszerű ismeretek megszerzését támogatják, hanem egy letűnt kor igényeinek akarnak megfelelni. Az önök koncepciójának lényege a totális centralizáció és a tudáshoz való hozzáférés korlátozása; központosít ás és államilag dirigált képzési, oktatási és nevelési rendszer kialakítása a pedagógusok önállóságának megszüntetésével és az oktatási intézmények államosításával. Ezért nem vétetlen, hogy nagy viták övezik az elképzeléseiket még saját padsoraikban is. Ne m véletlen az ellenkezés, hiszen a kormány még a lehetőségét sem biztosította annak, hogy azok, akik - Hoffmann Rózsa államtitkár asszonnyal szemben - értenek is ahhoz, amiről beszélnek (Moraj a kormánypártok soraiban.) , a szakszervezetek, az oktatási, ped agógiai szakértők, kutatók és az oktatási rendszer egyéb szereplői érdemi véleményt mondhassanak róla, az önkormányzatokra pedig diktátumként akarják rákényszeríteni, semmibe véve a helyi igényeket és az állampolgárok érdekeit. Ezt a javaslatot nem lehet é s nem szabad támogatni, hiszen mit is jelent a javaslat? Négy pontot hadd emeljek ki: 1. A közoktatás intézményrendszerének államosítását jelenti. A kormány ezúttal is túlmegy a rendszer általános irányításával kapcsolatos kérdéseken, és tolakodóan jogot f ormál arra, hogy egyedül tartsa fenn és működtesse az iskolákat, kényszeríti a helyi közösségeket, hogy megváljanak az intézményektől; ezzel szembemegy az európai tradíciókkal, és a társadalom feletti totális irányítást és gyámkodást kívánja megvalósítani. Mostantól kormánytisztségviselők fogják
