Országgyűlési Napló - 2011. évi őszi ülésszak
2011. november 15 (134. szám) - A nemzeti köznevelésről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Latorcai János): - POKORNI ZOLTÁN, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
3712 intézményébe, ez természetes. A baj ott van, hogy a zok, akik ott maradnak, legtöbbször sajnálatos módon egy kistelepülés intézményében, a nehezebben nevelhető, nem egyszer nagyon nehéz helyzetben, rossz szociális körülmények között lévő gyerekek. Így jöttek létre az elmúlt évtizedben, mondjuk ki, gettósodo tt intézmények, ahol a gyerekek szocializálják egymást. Még ez sem lenne tragédia, hogyha ez egy nagy intézményfenntartó önkormányzat kerületén belül történik, mert akkor az intézményfenntartó, felismerve a problémát, feszültséget, ezt tudja ellensúlyozni, jobb eszközökkel, jobb felszereléssel, pótlékokkal, jobb tanárokkal, speciális programokkal az így kialakult hátrányokat képes kezelni, ellensúlyozni. A baj ott van, hogy ez találkozik a magyar szétaprózott oktatási rendszerrel, intézményfenntartási rends zerrel, és bizonyos értelemben a nagyvárosok, amelyek élvezik ennek az előnyét, mert a könnyen nevelhető, könnyen fejleszthető gyerekek náluk összpontosulnak, még ők érzik úgy, hogy szívességet tesznek az agglomeráció, a kistelepülés intézményeinek, hiszen adják a normatíva fölötti nem kevés pénzt az ő gyerekeik oktatására is, noha a nehézség, a probléma, a baj ott, ezeken a kistelepüléseken összpontosul. Sajnálatos módon ezek a kistelepülések szegények, nincs jelentős adóbevételük, és még inkább sajnálatos módon a szegény településeken élnek a szegény emberek. Tehát egy rossz - idehozva más szavát , egy perverz finanszírozási rendszert hoztunk létre egyébként, pusztán jó szándékkal vezéreltetve mindenki, ott költünk kevesebbet, ahol többet kellene, azokra a gyerekekre fordítunk kevesebb figyelmet, energiát, időt, pénzt, akiknek egyébként egy méltányos oktatási rendszerben több segítségre lenne szükségük, hogy a hazulról hozott hátrányokat ellensúlyozni tudjuk az oktatási rendszeren keresztül. Tehát a problé ma létezik, ezt ne tagadjuk el, mindenki tudja. Hiller miniszter úr 3 évvel ezelőtt maga fejtette ki, hogy indokolt lenne az állam nagyobb szerepvállalása az intézmények fenntartásában is. Én akkor ellenzékiként is egyetértettem ezzel, most is egyetértek a zzal, hogy az állam vállaljon nagyobb szerepet. De ne essünk a ló túlsó oldalára! Az, hogy minden önkormányzattól elvonjuk az intézményfenntartás jogát, azoktól is, amelyek egyébként sikeresen megbirkóznak ezzel, gondoljunk bele, ma az önkormányzati törvén yünk ugyanilyen jogokat ad a 600 fős Bőnyrétalapnak és a 240 ezer fős Debrecennek. Ez nyilvánvalóan nem életszerű. A kistelepüléseken, ahol nincs adóbevétel, nincs mozgástér, sok esetben nincs szakértő, szakértelem sem, ott ez egy megoldhatatlan probléma, és az államnak nemcsak pénzügyi, hanem fenntartási szerepvállalására is szükség van. De a nagyobb településeket, a százezres területeket, városokat miért fosztunk meg attól a lehetőségtől, hogy ők viseljék gondját az iskoláiknak, óvodáiknak? Egy összetett problémáról van szó, ahogyan a valóság is összetett. Miért akarjuk egy kaptafára húzni a választ? Egy differenciált választ adjunk. Én személy szerint jobbnak láttam volna, ha nem úgy valósul meg, hogy elvonjuk az iskolafenntartás jogát az önkormányzatoktó l, hanem úgy, hogy az önkormányzatok, ha nem bírnak a feladattal, átadhatják az államnak. Ezzel az álláspontommal kisebbségben maradtam a Fideszfrakción belül, de el tudom azt fogadni, hogy elvonjuk ezeket a jogokat, de teremtsük meg annak a lehetőségét, hogy az önkormányzatok úgymond visszaszerződhetik, visszakaphatják. Csúnya ez a kifejezés, de jobb híján használjuk ezt. A probléma a tervezettel az, hogy ez pusztán egymondatos deklaráció, nem fejti ki a részleteit, pedig általában a részletekben lakik a lényeg vagy sok esetben az ördög, márpedig itt, ahol nagyon fontos pénzről, nagyon sok pénzről van szó, érdemes ezt pontosítani ebben a tervezetben, és ilyen javaslatokat tenni is fogunk. 980 milliárd forintot költünk évente közoktatásra, ennek ma már csak a kisebb hányadát adja a központi kormányzat, alig 430 milliárdot, a nagyobb hányadot az önkormányzatok teszik hozzá. Ha az állam a feladatot elvonja, a bért központilag finanszírozza, ami helyes, rendben van, nyilvánvalóan a működési költségekhez szükség es forrásokat is elvonja az önkormányzatoktól, gépjárműadót, személyi jövedelemadót, adott esetben az iparűzési adó bizonyos hányadát.
