Országgyűlési Napló - 2011. évi őszi ülésszak
2011. november 15 (134. szám) - A nemzeti köznevelésről szóló törvényjavaslat általános vitája - DR. HOFFMANN RÓZSA nemzeti erőforrás minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója:
3695 Ezért tehát az új köznevelési rendszernek kitüntetett, hangsúlyos feladata, célja a nevelés, és itt van a magyarázata annak, hogy miért köznevelési rendszerről beszélünk, követve Eötvös József nagy kultuszminiszter elődünket, aki köztudottan megalapította a pedagógia világának máig érvényes folyóiratát, például amely nem a Közoktatás, hanem a Köznevelés cím et viseli. Ezt az értékalapot a törvény már imént idézett értékfelsorolása mellett a Nemzeti alaptanterv fogja hordozni, úgy, ahogy ez 1995 óta a magyar iskolarendszerben jellemző. Azokat a pedagógiai célokat, módszereket, követendő közös értékeket, amelye ket minden magyar nevelési intézményben pedagógusnak, gyereknek kötelessége követni, a Nemzeti alaptanterv fogja megjeleníteni, amely nem része a törvénynek. Ezért nem kereshetünk - mert nem is fogunk benne találni - matematikára, kémiára vagy éppenséggel más tantárgyra vonatkozó utalásokat, találunk viszont benne olyan újdonságokat, amelyeket eddig nem tudott az iskolarendszer megoldani, mint például a művészeti nevelés erősítése, az erkölcsi nevelés erősítése vagy a mindennapos testnevelés, amely az egyik legsúlyosabb társadalmi problémára, az ifjúságunk, a gyerekeink közel 50 százalékos betegségére kíván megfelelő adekvát választ adni. A nevelés szempontjából a legnagyobb ellentétek vannak a különböző gondolkodó emberek között. Hadd említsem meg azt, hogy mi nem hiszünk abban a nevelésben, amely mindent a gyerek igényeihez és még nem eléggé fejlett tudatához igazít. Mi abban hiszünk, amit a nagy kultuszminiszter így írt 1928ban a Pesti Naplóban: “Micsoda rettenetes következményekhez vezethet, sőt kell vez etni annak, ha a fiatal kedélyeket, melyeknek belátásuk és önfegyelmük nincsen, nem nevelik kötelességre és felelősségtudatra. Minden absztrakt tudás közvetítésénél sokkalta fontosabb az, hogy a szülői ház és az iskola a fiatalságban a kötelességérzetet, a belső energiát és az akaraterőt ápolja és fejlessze ki.” Mielőtt a tisztelt képviselők már megfogalmazzák magukban - ha még ezt nem tették - azt a gondolatot, hogy micsoda avítt, régi példákat említ ez az oktatási államtitkár, hiszen 1928 mikor volt, megv áltozott az idő, megváltozott a gondolkodás, hadd idézzek ide egy olyan szakirodalmi részletet, amely egy évvel ezelőtt született abban a Németországban, amely semmiképpen sem vádolható azzal, hogy vissza akarja fordítani az idő keretét, különösen nem a pe dagógiai gondolkodásban. Az idézet Michael Winterhoff orvosszociálpszichiátertől származik, akinek könyve bestseller lett rövid pár hónap leforgása alatt, így ír a nevelésről és a gyerek szerepének téves értelmezéséről: “Szabályos érzelmi erőszakot követü nk el gyerekeinken, amikor a nevelés során nem gyereknek, hanem partnernek tekintjük őket. A gyereket gyerekként kell látnunk és gondoznunk. Ez egyrészről szeretetteljes és kíméletes bánásmódot jelent, másrészt azt is, hogy a felnőttek tudatában legyenek a nnak, hogy a gyereknek szüksége van vezetésre és irányításra.” Nos, a nevelésről szélsőségesen gondolkodnak az emberek régóta. Mi ezt az álláspontot képviseljük, amit Klebelsberg Kunó, Winterhoff és nagyon sok gondolkodó kijelöl, és a természetjog is erre tanít bennünket: a gyermek még kicsi, fejlődik, irányításra, vezetésre van szüksége, másrészről ezt az iskola pedagógusa, nevelője jó lelkiismerettel, szakmaisággal, becsülettel, szeretettel kell hogy végezze. A közoktatási rendszernek vagy a köznevelési r endszernek pedig az a dolga, hogy szabályozóeszközökkel és ellenőrzéssel biztosítsa, hogy ez az irányítás, ez a vezetés a gyerek érdekét szolgálja. A következő nagyon súlyos hiány, amelyet tapasztaltunk, az pedig az, hogy megszűnt az egységes nemzeti művel tség továbbadását szolgáló tartalmi szabályozás, az új törvény új tartalmi szabályozást vezet be, a Nemzeti alaptantervet ki fogja egészíteni a közműveltség tartalmi alapjaival, és a kötelezően választandó kerettantervek rendszerével csökkenteni fogja a ta nkönyvek számát (Dr. Hiller István: Kár!) , és fokozatos áttérést ír elő az egységes általános iskolai ingyenes, tartós tankönyvhasználatra. Súlyos hiányossága és adóssága köznevelési rendszerünknek az, hogy romlik a közoktatás eredményessége, hanyatlik a f iatalok teljesítménye - erre már utaltam a bevezetőben , ezért a kötelezően választandó kerettantervek életbe léptetésével és majdan az érettségi vizsga rendszerében
