Országgyűlési Napló - 2011. évi őszi ülésszak
2011. november 15 (134. szám) - A nemzeti köznevelésről szóló törvényjavaslat általános vitája - DR. HOFFMANN RÓZSA nemzeti erőforrás minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója:
3694 egyik gyökere az, hogy a köz nevelési rendszert piaci szereplőnek tekintették, s ily módon kiszolgáltatták a magyar nemzeti érdekek iránt közömbös érdekeknek. A mi felfogásunkban, mint mondtam, a köznevelési rendszer nem ilyenfajta piaci szolgáltatás, hanem közszolgálat, ellátása alap vetően a magyar állam joga, feladata, kötelessége, és ebbe beleférnek a nem állami, azaz egyházi és magánintézmények is, hiszen erre társadalmi igény van, ezekre az igényekre pedig megfelelő, adekvát választ kell adni. A második ilyen súlyos probléma, amel yet érzékeltünk itt, a Parlament falai között is, több olyan felszólalás volt, amely rámutatott arra, hogy az állam nem képes a jelenlegi szabályozórendszer keretei között betölteni a szerepét, és az, hogy nem volt értelmezhető egységesen és egységesen érv ényesíthető az állam felelőssége és irányító szerepe. (9.20) Az új törvény ezt oly módon kívánja megoldani, hogy egyrészt garantálja az egységes állami szakmai irányítást a tanterveken, szolgáltatásokon, szakszolgálatokon keresztül, másrészt garantálja a p edagógusok egységes, államilag biztosított, hosszú távra megélhetést és kilátást biztosító fizetését, harmadrészt pedig bevezeti azt a külső, államilag egységesen működtetett szakmai kontrollt, amelyet nem a hivatal, hanem a szakemberek fognak végezni. Tar thatatlan állapot az is, sok mindent felsoroltam aközött, hogy mi mindent tekintünk tarthatatlannak; nos, azt is tarthatatlannak tekintjük, hogy 26 éve úgy működik a magyar iskolarendszer - Európában úgyszólván egyedülálló módon , hogy nincs benne rendsze res külső szakmai ellenőrzés és értékelés. Ez nem különböző cégeknek vagy szakmai műhelyeknek a dolga, hanem az állami felelősségvállalásból következik. Nos, e mellett a nagyobb állami szerepvállalás mellett az iskolarendszer és az intézmények önállósága n emcsak hogy megmarad, hanem erősödni is fog, mégpedig abban jelenik meg, hogy az iskolákat irányító, intézményeket irányító legfontosabb szakmai dokumentumokat, pedagógiai programot, szmszt, házirendet s a többi maguk a nevelőtestületek fogják elfogadni é s az intézményvezetők, az igazgatók jóváhagyni. Ez a szakmai önállóság igazi garanciája, valamint a helyi tantervek továbbra is megmaradó lehetősége, amelyben az intézmények a saját szakmai arculatuknak megfelelő pedagógiai eljárásokat és kultúrát követhet nek. A harmadik súlyos problémája volt az oktatási rendszerünknek az, hogy laikusok kaptak benne szakmai döntésekre helyet. Ezért az új törvény elismerve, mi több, provokálva azt, hogy az érdekeltek véleményét minden döntés előtt kérjük ki és mérlegeljük, ez a korszerű vezetésnek alapvető tanítása, ez nem mellőzhető, de a szakmai döntésekben egyetértési jog nem illeti meg őket. Hozzáteszem, ezt megerősíti egy korábbi alkotmánybírósági határozat is, amely arról szól, hogy azoknak kell a döntést a kezébe adni , akik a döntésért a felelősséget viselik. Ezért nem találnak a törvényben olyan tanulói és szülői egyetértési jogokat, amelyek kifejezetten szakmai döntésekre szólnak. Ezáltal is nő az intézményeknek, a nevelőtestületeknek, igazgatóknak a felelőssége, mer t ezeket a szakmai döntéseket jól kell meghozni: szakmai alapon és lelkiismereti alapon. És azok a mechanizmusok, amelyek az iskolarendszerben működnek, egészen a bíróságokig biztosítják azt, hogy a rossz döntések mindig korrigálhatók lesznek. Nos, az egyi k leglátványosabb hiányossága negyedsorban az iskolarendszerünknek az volt, hogy az értékalapú nevelést, amely a magyar iskolarendszernek évszázadokon keresztül erőssége volt, aminek csodájára járt a világ, ezt felváltotta az az értékrelativizmus, amelynek következményei a fiatalok normaszegésének és deviáns viselkedésének erősödésében már tetten érhetők voltak. Az elmúlt évek közbeszéde harsogott azoktól a történésektől, amelyek arról szóltak, hogy az iskolák kénytelenek a normaszegőknek kedvezni a normakö vetőkkel szemben, amelyben a pedagógusokat olyan atrocitások, méltatlan atrocitások érték, amelyek miatt törvénnyel kellett őket védenünk és így tovább.
