Országgyűlési Napló - 2011. évi őszi ülésszak
2011. november 15 (134. szám) - A nemzeti köznevelésről szóló törvényjavaslat általános vitája - DR. HOFFMANN RÓZSA nemzeti erőforrás minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója:
3691 az iskolai élet lassan megszokott, mindennapos kísérőjelenségévé válnak a normaszegések, a fegyelmezetl enségek, a tanulási, tanítási kötelességek nem teljesítése vagy alulteljesítése, és hogy miközben a nemzetközi mérések az olvasás, szövegértés némi csekély javulását mutatják, diákjaink ismeretanyaga, műveltsége nagyon sokat romlott, és megszűnőben van a m indenki számára hozzáférhető, egységes alapműveltség, amely Magyarország jövőjének, versenyképességének és nemzeti felemelkedésének korábban a záloga volt. És végül tarthatatlan állapot az, hogy nevelőink, tanáraink, tanítóink jövedelmi viszonyai súlyos te kintélyvesztést eredményeztek, kétharmaduknak a megélhetésükért másodállásokat kell vállalni, és így a rendszer maga akadályozza, hogy nagyobb részt vállaljanak a klasszikus nevelői feladatokból, amelyre pedig társadalmunknak a jelen állapotban égetően szü ksége volna. Azok a szakmai és politikai csoportok, amelyek úgy vélekednek, hogy nincs szükség új törvényre, nyilvánvalóan másképp látják az elmúlt időnek ezeket a rossz eredményeit. Ez szívük joga. Mi viszont, akiknek az ország többséget adott a tavaly áp rilisi választásokon, egyértelműen úgy látjuk, hogy ez tarthatatlan állapot, ezen változtatni kell, ezt pedig csak egy új köznevelési törvénnyel vagyunk képesek megalkotni. Ezért döntött úgy a kormány, hogy új törvényt alkot, ezért döntött úgy, hogy ezt be terjeszti az Országgyűlés elé, amelynek az általános vitáját a mai napon megkezdjük. A következőkben mint az előterjesztő és a javaslat egyik alkotója, az abban foglaltakkal - 30 éves szakmai múlttal, tudományos, oktatói, kutatói eredményekkel a hátam mögö tt - teljes mértékben azonosulva, örömmel ismertetem a törvényjavaslat legfontosabb céljait, értékalapját, és a változásokat hozó megoldási utakat. Idehoznám még azt, hogy a közoktatáson, a köznevelésen, az iskolarendszeren történő országmegújítás egyáltal án nem új gondolat. Kossuth Lajos Schwarz Gyulához intézett levelében így szól: nemzeti létünk csak azáltal biztosítható, ha a súly, melyet a szám, az életrevalóság, a históriai állás nyújt, a közművelődés súlya által hatályosabbá tétetik. Széchenyi, refor mkorunk másik nagyja, sokkal több írásában, cikkében írt, gondolkodott és vallott hasonlóképpen. Ennek a reformkori két nagy alaknak, akiknek nevét minden magyar ember tudja, akikről szinte minden magyar településen utcát, házat neveznek el annak jeléül, h ogy a magyar nép milyen nagyra értékeli az ő szellemi és egyéb teljesítményüket, nos, ennek a két nagynak a hasonló gondolatait nem kisebb nagyság, mint gróf Klebelsberg Kunó kultuszminiszter foglalta egységbe a parlamenti beszédében 1928. május 4én, így szólván: “bátran megállapíthatom azt, hogy ez a programm nem új dolog, hanem a reformkornak szent hagyatéka, ez Széchenyinek és Kossuthnak egybehangzó szent hagyatéka, amelyet a magyar nemzetnek egy másik kora, a kiegyezés kora meg is valósított.” Nos, eze k után engedjék meg, hogy ismertessem, hogy melyek a legfontosabb célok, amelyeket az új köznevelési törvénnyel szolgálni akarunk. A törvény célja egy olyan köznevelési rendszer megalkotása, amely elősegíti a rá bízott gyermekek, fiatalok harmonikus testi, lelki és értelmi fejlődését, készségeit, képességeit, ismereteit, jártasságait, érzelmi és akarati tulajdonságait, életkori sajátosságaiknak megfelelő tudatos fejlesztése révén, és ezáltal erkölcsös, önálló életvitelre, a magánérdeket a köz érdekeivel öss zeegyeztetni képes embereket, felelős állampolgárokat nevel. Kiemelt célja a nevelés, oktatás eszközeivel a társadalmi leszakadás megakadályozása és a tehetséggondozás. A köznevelési törvény tehát az embernevelést tűzi alapvető céljául az iskolarendszernek , a nevelést a szó teljes értelmében, ezen belül is a teljes személyiség, és általa a közösség, a család, a nemzet, az egyház, emberiség fejlődésének szolgálatába állítja. A 2010. évi országgyűlési választásokon kapott felhatalmazás alapján tehát a törvény nek kitüntetett céljai a következők, csak felsorolom: a megújulás, a felemelkedés, az ország versenyképességének biztosítása, a nemzeti közép megerősítése, a leszakadás meggátolása, az új társadalmi elvárásoknak való megfelelés és végül a pedagógusok helyz etének rendezése. A célokat valamilyen érték alapján, értékrend mentén kívánjuk megvalósítani, ezért úgy korrekt, hogy szóljak azokról az értékalapokról is, amelyekre az új köznevelési törvényt helyeztük. Röviden ezek a következők: azok az alkotmányos alap értékeink, amelyeket az új alaptörvényünk megfogalmaz -
