Országgyűlési Napló - 2011. évi őszi ülésszak
2011. november 15 (134. szám) - A nemzeti köznevelésről szóló törvényjavaslat általános vitája - DR. HOFFMANN RÓZSA nemzeti erőforrás minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója:
3692 ennek is a nemzeti hitvallására gondolunk elsősorban , másodsorban a nemzeti együttműködés programja, amely kijelölte Magyarország útját a munka mentén, a kötelességteljesítés mentén, a normakövetés mentén. És végül, értékalapja az új törvényünknek a magyar és az európai, tágabb értelemben az egyetemes köznevelésnek minden olyan hagyománya, amely integrálható, beilleszthető a magyar gyökerek közé. A változások támaszkodjanak azokra a meglevő erősségek re, mondjuk, amelyek a XX. század közepére valóban sikeressé, mégpedig kiemelkedően sikeressé tették a magyar köznevelési rendszerünket. Áttételesen cél tehát, hogy ezeket a magaslatokat ismét elérjük, mi több, meghaladjuk. Idézek a törvény szövegéből a cé lok tekintetében. Az 1. § (2) bekezdése így szól: “A köznevelés egészét a tudás, az igazságosság, a rend, a szabadság, a méltányosság, a szolidaritás erkölcsi és szellemi értékei, valamint az egyenlő bánásmód és az egészséges életmódra nevelés határozzák m eg. A köznevelés egyetemlegesen szolgálja a közjót és a mások jogait tiszteletben tartó egyéni célokat.” Ezek olyan mondatok, amelyek a törvényszövegbe bekerültek, amelyeknek minden szavát, minden gondolatát nagyon sokszor végigrágtuk, végigelemeztük, mind en szó mögött nagyon fontos tartalom van. - Elnézést kérek, még mindig egy megfázással küszködöm. A törvény kijelöli az új köznevelési rendszer pedagógiai alapértékeit, és ez szakmaiság - ha úgy tetszik , jóllehet másfajta szakmaiság, mint amit azok képvi selnek, akik a korábbi oktatási rendszer irányítói voltak, de ez is a pedagógiai szakmának vagy a tudományának egyik önmagát igazolt ága. Nos, a pedagógiai értékrend lényegét az 1. § (3) bekezdése ekképpen fogalmazza meg: “A nevelésioktatási intézmények p edagógiai kultúráját az egyéni bánásmódra való törekvés, a gyermek, a tanuló elfogadása, a bizalom, a szeretet, az empátia, az életkornak megfelelő követelmények támasztása, a feladatok elvégzésének ellenőrzése és a gyermek, tanuló fejlődését biztosító obj ektív értékelés jellemzi.” (9.10) Meglehet, nem szokványos dolog egy oktatási rendszert vagy iskolarendszert szabályozó törvényben pedagógiai értékrendet is meghatározni, ezt szükségesnek láttuk, mert a törvény szavai ettől kezdve iránytűt jelentenek, köte lezettséget jelentenek minden köznevelési intézménynek és minden pedagógusnak. Szólnunk kell még arról is, hogy milyen jogelveket követtünk a törvény megalkotásában. Itt hármat kell megemlítenem. Először is azt, hogy új elnevezést adtunk a törvénynek, amel yre részben utaltam, részben még kitérek rá, a közoktatás helyett a köznevelés kifejezést használtuk, célozva arra, hogy a nevelés az a pedagógiai tevékenység, amely átfogja a személyiségfejlesztés egészét, ezen belül hangsúlyosan az iskolában az értelem f ejlesztését, a tudás gyarapítását, de benne van a hazafias nevelés, az erkölcsös nevelés, szükség szerint vagy esetenként minél nagyobb hangsúllyal a vallásos nevelés, a munkára nevelés, a családi életre nevelés és így tovább. Ez tehát az iskolarendszer eg észének az alapja. A második jogelv az, hogy kerettörvény jelleget adtunk a törvénynek, nemcsak mi magunk, hanem követve az alaptörvényt és más fontos törvényünket. Azt az eljárást követtük itt is, hogy nem ismételjük meg azokat a szabályokat, amelyeket má s ágazati törvények előírnak, és minél egyszerűbb, átláthatóbb, világosabb törvény megalkotására törekedtünk. Elismerem, hogy ez nem sikerült esetleg minden területen, de nagyon nehéz szakítani azokkal a régi hagyományokkal, amelyek abból indultak ki, hogy akkor jár el helyesen a törvény, ha az élet a pedagógiai szituációk mindegyikére jogi választ ad. Végül a harmadik jogelv a törvényalkotásnál a magyar állam köznevelésben betöltött szerepének újbóli meghatározása volt, amelyre a XX. század utolsó évtizede iben háborúk, diktatúrák és forradalmak árnyékában harag és részrehajlás nélkül nem kerülhetett sor. Most abban reménykedünk, hogy végre elérkeztünk egy olyan konszolidált időhöz, amikor ezt talán megtehetjük. Az új köznevelési törvény, illetve annak javas lata folytatja azt a hagyományt, hogy az oktatási törvények mindig rögzítették a rendszer fontos alapelveit. Az expozéra készülve átnéztem az
