Országgyűlési Napló - 2011. évi őszi ülésszak
2011. november 15 (134. szám) - A nemzeti köznevelésről szóló törvényjavaslat általános vitája - DR. HOFFMANN RÓZSA nemzeti erőforrás minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója:
3690 Most soron következik a nemzeti köznevelésről szóló törvényjavaslat általános vitájá nak megkezdése. A törvényjavaslatot T/4856. számon már megismerhették képviselőtársaim. Tisztelettel köszöntöm az előterjesztés tárgyalására érkezett vendégeinket, akik a helyszínen kísérik figyelemmel a törvényjavaslat vitáját. Most az előterjesztői expoz é következik. Kérdezem Hoffmann Rózsa államtitkár asszonyt, hogy a helyéről mondja el vagy az emelvényről. (Jelzésre:) Igen, az emelvényről fogja elmondani az expozét. Megkérem, fáradjon az emelvényre. Tájékoztatom a tisztelt Házat, hogy az időkeret 40 per c. Most pedig megadom a szót az államtitkár asszonynak. Parancsoljon! DR. HOFFMANN RÓZSA nemzeti erőforrás minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója : Köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Sok szeretettel és nagy tisztelettel köszön töm az itt jelen lévő képviselőket, kedves vendégeinket, szakértőinket és mindazokat, akik a televízió közvetítése révén követik az új, köznevelésről szóló törvény vitáját. Jelentős állomáshoz érkeztünk el ezáltal, hogy megkezdődik az általános vita. Egye gy oktatási vagy nevelési törvényt mindig felfokozott érdeklődés kísér, így volt ez már valószínűleg 1777ben, amikor az első törvényt megalkották, majd 1806ban, a második Ratio Educationisnál, amely bevezette a tankötelezettséget, az 1868as eötvösi népi skolai törvénynél, aztán a húszas években született jelentős klebelsbergi törvényeknél. De idesorolhatom az 1985ös I. törvényt is, amely első ízben deklarálta az iskolák szakmai önállóságát, vagy az 1993ban született, mindmáig hatályos közoktatási törvén yt, amely kijelölte a rendszerváltoztatás után az új oktatási rendszernek a lehetőségeit. Ha már a felsorolást 1777tel és Mária Teréziával, az első Ratio Educationissal kezdtem, azért tartozunk annyival ennek a jelentős intézményrendszernek, hogy megemlít sük, hogy a magyar társadalom legrégebbi intézményrendszere az iskolarendszer, hiszen 1015 évvel ezelőtt alapították a bencés szerzetesek Szent Márton hegyén, a mai Pannonhalmán. Azóta a magyar iskola dicsőséges utat járt be, és híven teljesítette az iskol a eredendő kettős funkcióját, egyrészt azt, hogy továbbadta az értékeket, ez a konzervatív funkció, másrészt pedig hogy felkészítette az ifjakat arra, hogy képesek és készek legyenek javakat teremtő életet élni önmaguk, közösségeik, családjuk és nemzetük j avára. Ezt nevezhetjük progresszív funkciónak. Meg kell még említenünk azt is, hogy a magyar iskola dicsőséges múltat járt be, és a XX. század derekára, főleg egészen a második felére méltán vívta ki magának Európa és a világ elismerését. A rendszerváltozt atás óta eltelt 21 év a magyar iskolarendszer frissülése, szakmai megújulása, módszertani korszerűsítése mellett az oktatási rendszer, a fenntartás, a finanszírozás szétzilálódását, áttekinthetetlenségét hozta magával. Miközben a köznevelésben való részvét el állampolgári kötelesség maradt, egyre kevesebb hangsúly esett az állam fenntartó szerepére. (9.00) Ezzel megszűnt az oktatás egységes tartalmi és szakmai minőségének elvárása, biztosítása és ellenőrzése, a rendszer működésének tervezhetősége, az országo s érdekek, így a munkaerőpiaci szempontok, a felzárkóztatás, a tehetséggondozás és a gazdaságosság figyelembevételének lehetősége, és jelentős mértékben romlott az oktatás eredményessége. Mindezt a jelenleg hatályos, közoktatásról szóló, ’93ban született törvény mintegy százötvenszer módosított, szövevényes, a felhasználók iránti szakmai és erkölcsi bizalmatlanságon alapuló, a jogok és kötelességek rendjét felborító szövege keretezte. Tarthatatlan állapottá vált mára, hogy fiataljaink 20, egyes felmérések szerint ezt meghaladó százaléka úgy kerül ki az iskolarendszerből, hogy funkcionálisan írástudatlan, és jóformán nincs esélye arra, hogy az életben boldoguljon. Tarthatatlan állapot az, hogy tovább nőtt a legelhagyatottabb társadalmi rétegeknek, csoportok nak a leszakadása, miközben az állam az elmúlt évtizedben több mint 100 milliárd forintot fordított a felzárkóztatásra. Tarthatatlan állapot az is, hogy
