Országgyűlési Napló - 2011. évi őszi ülésszak
2011. november 14 (133. szám) - A szakképzési hozzájárulásról és a képzés fejlesztésének támogatásáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. SÓS TAMÁS (MSZP): - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. SÓS TAMÁS (MSZP):
3659 ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm szépen. Kérdezem Sós Tamás képviselő urat, hogy a vita első szakaszában vagy a következőben kíván hozzászólni. (Dr. Sós Tamás: Az elsőben!) Öné a szó, képviselő úr. DR. SÓS TAMÁS (MSZP) : Elnök úr, én még mindig a 8. §nál tartanék. ELNÖK (Lezsák Sándor) : Tessék, nyugodtan! DR. SÓS TAMÁS (MSZP) : Konkrétan van egy kormánypárti módosító, van ellenzéki módosító a 440 ezer forint/fő/évvel kapcsolatban, és itt gyakorlatilag mindkettő ö sszecseng - az ellenzéki és a kormánypárti , hogy 500 ezer forint/fő/év kerüljön meghatározásra. Én személy szerint fontosnak tartanám, hogy akár a 6. vagy 7. számú módosítót fogadjuk el, az mindenképp segítené, azt gondolom, a képzőket, különösképp azért , mert úgy gondolom, hogy várható, bár erről államtitkár úr tudna nyilatkozni, hogy gondolom, erről majd meg fog jelenni egy kormányrendelet, amely részletesen szabályozza ezeket a kérdéseket. Ki lehetne térni egy ilyen kormányrendeletben, gondolom, ha már a törvénytervezetben ez nem történik meg, bár talán jobb lett volna itt, hogy hogyan térjünk el a normatívától, hogyan jelenik meg a több, összetett, nagy eszköz- és anyagigényes szakmákban érintett, nagy tanulólétszámmal bíró gyakorlatszervezők érdeke. S zerintem nagyon fontos lenne, és közben gondolni a mikro- és kisvállalkozásokra is, mert ők, úgy tűnik, ebben a rendszerben szinte háttérbe szorulnak. Megnézem én azt a mikro- és kisvállalkozót, aki tanulókat tart, mert ez a rendszer nem igazán ösztönzi ők et. Érdemesnek tartom, hogy ezeket a kérdéseket is végig kellene gondolni. Kérdésként merül fel, hogy a normatíva teljes összege a gyakorlatigényes középiskolai és felsőoktatásban részt vevő tanulók után egyaránt járe, valamint hogy a kifizetett díjazástó l függetlenül a normatíva összege hogyan kerül megállapításra, illetve a kifizetett díjazás és a normatíva különbözete a cégek számára szabadon felhasználható forrást jelente. Úgy látom, csak az látszik tisztán, hogy az újonnan belépőnek milyen feltételek között kell végeznie munkáját, és mire számíthat egy esetleges kedvező kormánydöntés alkalmával. A pályáztatási forma nem megoldás minden probléma kezelésére, nincs garancia arra vonatkozóan, hogy minden évben kiírásra kerülnek azok a pályázatok, mint az előbb is említettem ezt. Állami forrásokról lévén szó, valószínűsíthetően a szabályozás nem lesz enyhébb, mint más esetekben. Így egy veszélyes munkahely, mint például egy olyan cég, ahol keményebb fizikai munkát végeznek, ahol több eszközre van szükség, o tt gondot fog jelenteni, ha lényegesen kisebb forrás áll rendelkezésre. Felvetődik az a kérdés is, hogy a törvényjavaslat egyik célja a gyakorlati képzés erősítése, valamint hogy ösztönözze a hozzájárulásra kötelezetteket a gyakorlati képzőhelyként való mű ködésre. Ez nagyon hasonlít a Németországban működő rendszerre, ahogy érzékeltem. Azok a cégek, amelyeknél korábban sem voltak meg a megfelelő feltételek a gyakorlati képzéshez, ezzel az egy csökkenő tétellel továbbra sem tudják majd mérsékelni a hozzájáru lási kötelezettségüket, azonban ezt más módon már nem tehetik majd meg. Ez valószínűleg itt is a mikro- és kisvállalkozásokat igen hátrányosan fogja érinteni. Újabb gondolatot is hadd hozzak szóba, ami idekapcsolódik. Ez az előterjesztés 9. §ával függ öss ze. A havi bevallással foglalkozik, az előleg befizetése további jelentős terhet ró a szakemberekre, csökkentve ezáltal az érdemi, szakmai munkára fordítható időt. A helyzetet tovább nehezíti a csökkentő tételek havi figyelemmel kísérése és az arányosítása . Tehát valamely területen a bürokrácia csökken, de ez más területen kompenzálódik, ellentmondva ezáltal a tervezetben megfogalmazott céloknak.
