Országgyűlési Napló - 2011. évi őszi ülésszak
2011. november 14 (133. szám) - A sportról szóló 2004. évi I. törvény, valamint egyes további törvények sporttal kapcsolatos módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - KUKORELLY ENDRE (LMP):
3615 a magyar felnőttkorú sportolók versenyzői státusában. Ezzel együtt fontos elem a fiatal versenyzők jogi védelme. Hasonlóan támogatandó elképzelés a hivatásos sportolók kötelező balesetbiztosítása. Ennek bevezetése mindenképp indokolt a versenyspo rtban, azonban a rendszer kétoldalú, biztosítók és szakszövetségek általi kidolgozása nélkül indokolatlan költségekkel járhat egy évtizedek óta forráshiányos területen. A versenyzők zöme, tudjuk, még a sikersportágakban sem nevezhető a törvény betűje szeri nt hivatásosnak, olykor világbajnokok is munkaszerződés nélkül, csupán mint egyesületi tagok készülnek világversenyekre. A törvény a fair playre hivatkozik, és a doppingolás elleni küzdelmet igyekszik erősíteni, ami nagyon fontos, ám a drogkérdéshez hasonl óan puszta büntetőjogi eszközökkel ez a probléma is megoldhatatlan. Jóval hatékonyabb módszer az egészségügyi kockázatokat hangsúlyozó széles körű prevenció. (22.20) Szakértők szerint érdemi és a komoly ellenőrzést is kibíró, tehát kimutathatatlan teljesít ményfokozást egyébként is csak jelentős ráfordítással lehet elérni, amihez a legtöbb hazai sportágban úgy sincs elég forrás. Orvosi felügyelet nélkül pedig kifejezetten hatástalan és nagyonnagyon veszélyes a doppingolás elleni küzdelem, amit a tudás hiány ában leggyakrabban amatőr sportolók, például testépítők is végeznek itthon, évekkel később a társadalombiztosítást terhelve felelőtlen döntésük következményeiért. A szakszövetségekre kiterjesztett csődjog az elképzelés szerint a felelős gazdálkodást serken ti, amit forráshiányos szövetségek azonban ritkán szenvednek el saját hibájukból. A sportfinanszírozás a legtöbbször nem képes piaci alapon, a gazdasági törvényszerűségekre építve működni, és nem kiszámítható, hogy szakszövetségek csődeljárás alá vonása me nnyiben hat ki egy sportoló nemzetközi karrierjére. A következmények beláthatatlanok, a Los Angelesi olimpián való részt nem vételhez hasonlóan vághatják el a sportoló pályáját. Ha ezt modellezni nem is lehet, az ilyen kérdéseket figyelembe kellett volna vennie a javaslatnak. A tervezet központi eleme a sport irányítási rendszerének integrálása a Magyar Olimpiai Bizottság szervezetébe. Ez javítja a sportfinanszírozás és szakági képviselet áttekinthetőségét; az áttekinthetőségét igen, de nem az átláthatóság át, mint azt a bizottsági elnök úr reméli. Az LMP nem ért egyet az ilyen fokú centralizálással, hatalomkoncentrálással. Itt több ízben elhangzott már a köztestületek indokolatlan tagoltságának megszüntetése. A tagoltság nem feltétlenül indokolatlan, és az egycsatornás rendszer nem feltétlenül hasznos. Egy ágazat intézményeinek - például a mozgássérültek, fogyatékosok sportja - célszerű különállniuk; egyrészt, hogy nagyobb figyelmet kapjanak, másrészt egy nagy szervezetben sokszor a vezetői prioritás dönt, é s különállván pusztán a politikával kell megküzdeniük az erőforrásokért, így pedig a többi más, azonos szintű egységekkel is. A MOB ebben a leosztásban egyszerűen nem tekinthető civil szervezetnek, az LMP ezért nem támogatja a törvényjavaslatot. Ha a kormá nyerő mégis megszavazza, a megaszervezet átláthatósága érdekében a gazdálkodási, támogatási adatokat interneten nyilvánosságra kell hozni. A közvagyon védelme érdekében szükséges volna a sportcélú állami ingatlanok értékesítése esetén vétójogot adni a MOBnak és a sportági szakszövetségeknek a mindenkori sportpolitikáért felelős miniszterrel szemben. A javaslat ugyanezen része foglalkozik a sportági integrációval, amit az esélyegyenlőségért küzdő pártként támogatni tudunk. Kérjük a kormányt és a sportági sz akvezetőket, hogy különös figyelemmel és türelemmel járjanak el a fogyatékos és nem fogyatékos sportolók eltérő igényeinek összehangolása során fellépő problémák megoldásában. A tervezet hiányossága, hogy láthatóan nem egyeztették még a sikersportágak szak vezetésével sem. Ennek köszönhetően az amatőr szponzori szerződés eltörlésével lehetetlen helyzetbe hoznák a nem olimpiai bajnok versenyzőket s így valamennyi sportág élvonalát. Mint korábban említettem, tudásban professzionális sportolóink, világbajnokain k, olimpikonjaink zöme nem tekinthető hivatásosnak a törvény betűje szerint. Ennek oka, hogy az egyesületek nem képesek nekik
