Országgyűlési Napló - 2011. évi őszi ülésszak
2011. november 14 (133. szám) - A sportról szóló 2004. évi I. törvény, valamint egyes további törvények sporttal kapcsolatos módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - GÚR NÁNDOR (MSZP): - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - SZILÁGYI GYÖRGY (Jobbik):
3611 Köszönöm szépen, elnök úr, akkor ezek szerint megfogadtam Szalay képviselőtársam tanácsát, és a rendes felszólalásomra tértem rá. Nagyon sok mindenről lehetne itt beszélni ezzel kapcsolatban, és fogunk is még, ezért, ha megengedi Szalay képviselő ú r, akkor még nyomok majd kétpercest is, hogyha arra éppen lehetőség lesz. A fülkeforradalmárok törvénymódosító és törvényalkotó maratonjában elérkeztünk végre ahhoz az állomáshoz, amit nemzetünk megmentéséért a sportban tevékenykedők a leginkább vártak, ez nem más, mint a 2004. évi, a sportról szóló törvény innovációja és jobbá tétele. Sajnos azt kell hogy mondjuk, az önök idevonatkozó törvénymódosítójában a mennyiség ismét a minőség rovására ment, javaslataik sok helyen pontatlanok és kidolgozatlanok, és k ijelenthetjük, hogy egyes részei a magyar nemzet sportjának elárulását és kirablását tartalmazzák, de nézzük meg részletesen, hogy miről is van szó. Először tekintsük át azokat a dolgokat, amik csak pontosításra vagy kiegészítésre szorulnak. Az Stv. beveze tőjében leírtak jól megfogalmazzák a sport általános feladatait, céljait, szerepét, de két dologra nem térnek ki, mégpedig a sportnak a nemzeti közösségi identitás kialakításában, a különböző társadalmi rétegek szórakoztatásában és közösségformálásában bet öltött szerepére, valamint a sport elengedhetetlen részére, a szurkolókra, pedig a szurkolók igazán megérdemelnék, hogy ne csak kriminalizálják őket a sporttörvényben, hanem kifejezzük azt a tényt, hogy a sport egyik legfontosabb része a szurkoló. Szüksége snek látnánk a bevezetőben a fent említettek megjelenítését, de mivel önök az ehhez kapcsolódó pontot nem nyitották meg, így nem lehet módosítót sem benyújtani ebben a kérdésben, önálló indítványként meg kár próbálkozni, hiszen önök egy, azaz egy ellenzéki törvényt fogadtak el az elmúlt másfél évben, pedig azt hiszem, a szurkolók igazán megérdemelnék, hogy belekerüljenek ebbe a preambulumba. A törvénymódosító javaslatuk 1. §ában leírtakkal alapvetően egyetértünk, azonban kiegészítésre szorul. A doppingelle nes küzdelemre valóban nagy hangsúlyt kell fektetni, azonban nem elég a törvényben csak feltüntetni ezt a szándékot, hanem szabályozni kell a kontroll szintjét is. Ezenfelül elengedhetetlenül ítéljük a sportorvosi rendszer törvényben való szerepeltetését, szükséges tehát Magyarországnak is megfelelnie a nemzetközi elvárásoknak, a nemzetközi irányelvek jogszabályban történő szerepeltetése mind a doppingellenőrzési, mind a sportorvosi ellátás tekintetében véleményem szerint elengedhetetlen. A sportbiztosítás kérdése szintén fontos dolog, a biztosítások között azonban óriási eltérések vannak. Szerintünk a szakszövetségeknek kellene egységesen auditálniuk a sportbiztosítás szintjét. Kitérnek a sportoló zavartalan igazolhatóságára azokban az esetekben, amikor a v ersenyző sportszervezete nem indulhat versenyrendszerben, bajnokságban, illetve abból utóbb kizárják. Azonban a sportoló új szervezethez való átigazolása nem minden esetben járhat a sportolói tevékenység akadálymentes folytatásával, ehhez ugyanis a játéken gedély kiadása szükséges. Előfordulhat olyan eset, amikor egy sportoló már elhasználta az az évre felhasználható játékengedélykvótáját - mondjuk, már kétszer átigazolt , és az az egyesület, ahol jelen pillanatban van, csődbe megy, vagy kizárják, vagy meg szűnik, akkor ez a sportoló a törvény szerint átigazolhat, de játékengedélyt már nem kaphat, hiszen a versenyző abban az évben már hiába igazolhat át jogilag új egyesülethez, a játékengedély hiányában nem folytathatja akadálymentesen sportolói tevékenységé t, ezért a törvényben szabályozni kell azt, hogy az illetékes szakszövetségek a versenyszabályzatukat, illetve versenykiírásukat úgy legyenek kötelesek elkészíteni, hogy az ilyen esetekben a sportolót a játékengedélyek számának limitálása ne akadályozza sp ortolói tevékenységének végzésében. A sportszakember jogállásáról szóló részben kitérnek a gyúróra, de más résztvevőkre nem, például a szertárosra, a biztonsági igazgatóra, és mondhatnánk, és nemes egyszerűséggel a szakszövetségek hatáskörébe utalják ennek meghatározását, amelyhez ködös korlátokat adnak. A törvénynek tisztáznia kellene ezeket a fogalmakat is, és utalni kellene rá, hogy a sportolók,
