Országgyűlési Napló - 2011. évi őszi ülésszak
2011. szeptember 12 (109. szám) - Az ülés megnyitása - Megemlékezés volt országgyűlési képviselő haláláról: Gerbovits Jenő (FKgP) - Napirenden kívüli felszólalók: - ORBÁN VIKTOR miniszterelnök:
27 gazdaságban igenis megvannak azok az alapok, amire föl lehet építeni egy sikeres gazdaságpolitikát. Azt nem állítom, hogy ez egyik napr ól a másikra menni fog, de hogy minden egyes döntésünk ebbe az irányba viszi legalább egy lépéssel közelebb az embereket ehhez a célhoz és ehhez a Magyarországhoz, azt azonban vállalom. Ha megengedi, miután többször hallottam már az elmúlt napokban a nyilv ánosságban annak a kérdését, hogy miért nem fogyasztanak többet az emberek, és hogy az volna a jó gazdaságpolitika, amely fölpörgeti a fogyasztást, elmondom önnek, hogy én ezzel a fölfogással egyáltalán nem értek egyet. Én azt gondolom, meg kell hagyni az embereknek a szabadságot, hogy eldöntsék, mihez kezdenek a pénzükkel. A jó gazdaságpolitika onnan ismerszik meg, hogy pénzt hagy az embereknél, a rossz gazdaságpolitika meg onnan ismerszik meg, hogy pénzt vesz el az emberektől. Azt nem tartom a politika ko mpetencia- vagy felelősségi körébe tartozó kérdésnek, hogy mit csinálnak az emberek a náluk hagyott pénzzel. Hát azt, amit akarnak! Ha úgy gondolják, van rá okuk, hogy elköltsék, akkor elköltik, ha meg úgy gondolják, hogy inkább takarékoskodni illendő - va n, akit erre neveltek , az majd takarékoskodik. Van, aki úgy látja, hogy veszély következik, ezért inkább tartalékol. Miért kéne önöknek, nekünk, bárkinek megmondani, hogy mit tegyenek az emberek a pénzükkel? Nekünk egyetlen dolgunk van a mi felfogásunk s zerint: olyan gazdaságpolitikát és olyan adórendszert kell fölépíteni és működtetni, amely minél több pénzt hagy az embereknél. Ez az egyetlen szempont, ami alapján én jó és rossz gazdaságpolitika között különbséget teszek. Végezetül van azonban itt még va lami, amit fontosnak érzek. Már többször kértem önt is és a frakciójából fölszólaló más képviselőket is, hogy ne propagálják ezt az álláspontjukat nyilvánosan; ezt kérésként adtam elő, mert persze önöknek joguk van ezt megtenni. De én fontosnak érzem az el lenzéki képviselők esetében is fölhívni a figyelmet a felelősség kérdésére. Kétségkívül az önök felelőssége nem kormányzati természetű, de azért mégiscsak valamilyen felelősség, hiszen senki sem zárhatja ki, ez a politikai verseny része. Bár önök azt állít ják, hogy mi ezt szeretnénk kizárni, de nem így van, mi elfogadjuk, hogy a politikai verseny természetes része, hogy az ellenzékből időnként kormánypárt lesz. Ha valaki kételkedne ebben, akkor a Fidesz történetén ezt világosan nyomon követheti. Azonban az ellenzék felelőssége fontos kérdés, és szerintem olyan véleményt megfogalmazni a magyar parlamentben, ami arról szól, hogy ne fizessük vissza az államadósságot, olyan felelőtlenség, amire, megmondom őszintén, nagyon nehéz kellő súlyú szavakat találni. És h a valaki azt gondolja, hogy miután egyetlen ország van ma Európában, amely úgy tűnik, hogy nem képes, pedig lehet, hogy akarná visszafizetni az államadósságát - ez Görögország , akkor miért nem azt ajánlja valaki, hogy a magyar útra vonatkozó gazdaságpoli tikai döntéseink, a magyar út keresése helyett egész egyszerűen dőljünk hátra, és másoljuk le azt, ami Görögországban történik. Biztos, hogy a józan ész azt kívánja, hogy a magyarokat belevigyük egy olyan helyzetbe, mint ami ma Görögországban van? Biztos, hogy azt kívánja a józan ész a politikusoktól, hogy rendeljük Magyarország még megmaradt nemzeti vagyonát külföldi privatizációs ügynökségek alá, mint ahogy Görögországban ez mindjárt meg fog történni? Biztos, hogy önök olyan közállapotokat akarnak, mint a mi Görögországban uralkodik? Tudom, hogy amit ön mond, annak ebben a pillanatban szerencsére nincs kormányzati jelentősége - ez nagy szerencse! , ugyanakkor szeretném fölhívni a figyelmet, ellenzéki képviselőként igenis van annak jelentősége, ha valaki az t mondja, hogy egész egyszerűen lépjünk a görög útra, és ne fizessük vissza az államadósságot, mert bizonyos számítások szerint úgysem lehet visszafizetni. Ez nem ritka vélemény a magyar társadalomban. Ez nem ritka vélemény. Én azonban azt gondolom, a mi d olgunk az, hogy bebizonyítsuk az embereknek, az adósságot muszáj visszafizetni, ami kétségkívül nem könnyű, sőt időnként fájdalmas, de még mindig jobb, mint azoknak a következményeknek a vállalása, ami azzal járna, hogyha nem fizetnénk vissza. És én azt go ndoltam, hogy bár rengeteg kérdésben van közöttünk véleménykülönbség, az előbb is hallhattuk, hogy ön egy tisztán etatista fölfogást fejtett ki az állam méretéről és funkcióiról - én egészen más
