Országgyűlési Napló - 2011. évi őszi ülésszak
2011. szeptember 12 (109. szám) - Az ülés megnyitása - Megemlékezés volt országgyűlési képviselő haláláról: Gerbovits Jenő (FKgP) - Napirenden kívüli felszólalók: - ORBÁN VIKTOR miniszterelnök:
28 álláspontot képviselek , az helyén is van, ha ezek a különbs égek megjelennek, de az a különbség szerintem nem helyénvaló, hogy Magyarország egyik, egyébként jelentős pártja - hiszen önök elég szép számban ülnek itt a parlamentben, és aktív résztvevői a magyar politikának - egész egyszerűen fölszólítja a magyar korm ányt, hogy ne fizesse vissza az egyébként a korábbi kormányok által fölhalmozott államadósságot. Ez a magatartás, elnézést kérek, a teljes felelőtlenség politikája, amit a magyar emberek érdekében most vissza kell utasítsak. (Taps a kormánypártok soraiban. ) Arról a nagyon egyszerű körülményről talán már nem is érdemes hosszan beszélnem, hogy a nemzeti függetlenséghez vezető egyetlen út az államadósság visszafizetése. Ha nem fizetjük vissza az államadósságot, akkor az éppen lejáró követeléseinket valaki más fogja helyettünk fizetni. Így kerültünk az IMF hóna alá többször is a magyar történelem során. Miért kéne nekünk visszamenni oda, ahonnan nagy nehezen, a nemzetközi piacok bizalmának, fölépítésének feladatát elvégezve végre kidolgoztuk magunkat? Miért aka rja valaki azt elérni, hogy Magyarországon, miután nem fizeti az adósságát, abba a helyzetbe kerüljünk, hogy a következő hónapban nem tudunk nyugdíjat fizetni, és nem tudjuk kifizetni a béreket a pedagógusoknak meg az orvosoknak? Kinek az érdeke ez, tiszte lt hölgyeim és uraim? Még egyszer mondom, nagy tisztelettel arra kérem a Magyar Országgyűlés minden pártját, hogy az adósság visszafizetésének ügyében támogassák a kormány meg nem alkuvó erőfeszítéseit, mert egyébként nem tudunk visszatérni a saját érdekei nk által kirajzolt ösvényre. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Végezetül Mesterházy képviselőtársam gondolatait is olyannak érzem, amire talán helyes, ha itt reakció hangzik el vagy reagálás születik. Az első az öröm hangja. Azt kell mondanom - Ceauşescut ideidé zte , higgye el, a magunkfajták számára nincs szebb annál, mint amikor egy MSZPs komcsizik. (Nagy taps a kormánypártok soraiban.) Ha megengedi, majd egy másik vita keretében javaslom, hogy térjünk ki arra a kérdésre, milyen állapotban van és miért van ol yan állapotban SzabolcsSzatmárBereg és Borsod megye, ahol az önök parlamenti képviselőit - akiket ott korábban nagy számban támogattak valamilyen okból - a legutóbbi választáson elcsapták. Ezt majd akkor beszéljük meg. Ami a nemzeti szolidaritás rendszer ét illeti: nézzék, a szocialisták kétségkívül felépítettek egy olyan gazdasági, szociális és társadalmi rendszert, amelynek az volt a lényege, igaz, hogy följebb nem juthatsz, de lejjebb sem csúszhatsz. (14.40) És nem is jutott följebb senki, és egy bizony os szint alá nem is esett senki. Ez egy koherens, vállalható és képviselhető világkép. Önök ezt képviselik. Mi azonban ebben a világban nem szerettünk élni. A mi álláspontunk az volt, hogy a munka, a szorgalom meg a tehetség igenis számítson. Az egész rend szerváltásba azért vágtunk bele, mert egy olyan világot szerettünk volna, ahol világos szabályok vannak, és aki dolgozik, az előbbre jut, aki nem dolgozik, az meg hátrább kerül. És ez a két világnézet, ez a két gondolkodásmód ütközik össze, legyen szó adór endszerről, szociális kérdésekről, bármiről, amikor az MSZP és a Fidesz itt egymással vitatkozik. De mi kiállunk továbbra is amellett, hogy egy olyan Magyarországot akarunk fölépíteni, amelyben aki dolgozik előbbre jut, aki nem dolgozik hátrább kerül. Tisz telt Hölgyeim és Uraim! Ezért én értéknek tartom, amikor a nemzeti szolidaritási rendszer fölépítésének jegyében arról beszélek: az az állapot, hogy Magyarországon több mint 500 ezer ember - több mint 500 ezer ember! - havonta kap jövedelempótló támogatásk ént 28 500 forintot, és ez alá nem tud menni, ez a 28 500 forint nem megoldása ennek a helyzetnek, és méltatlan emberi létre kényszerít másokat. Ezért mi azt javasoljuk, hogy inkább ehelyett, ahogy mi nevezzük, egy Startmunkaprogram keretében elindítva ők et, tegyük lehetővé, hogy részt vegyenek egy Startmunkaprogramban. Azt szeretnénk, ha a végén, ha a program fölépül, mind az ötszázegynéhány ezer ember részt tudna venni ebben a programban. És akkor a munkájukért cserébe nettó körülbelül 48 ezer forintot fognak kapni.
