Országgyűlési Napló - 2011. évi őszi ülésszak
2011. október 11 (118. szám) - Döntés ülésvezetési kérdésben - Az Alkotmánybíróságról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Latorcai János): - DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP):
1338 ELNÖK (dr. Latorcai János) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Most Bárándy Gergely képviselő úr következik, rendes felszólalásr a, az MSZPképviselőcsoportból. Parancsoljon, képviselő úr! DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP) : Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Hallgatva most már - ha jól számoltam - hatodik órája az Alkotmánybíróságról szóló törvény vitáját, nagyjából a zt lehet mondani, hogy kirajzolódtak az álláspontok, és kirajzolódott a kommunikáció iránya is mind kormánypárti, mind pedig ellenzéki oldalon. A kormánypárti hozzászólások igyekeztek a vitát a törvényre leszűkíteni, elválasztva azt a társadalmi környezett ől, az elmúlt időszak jogalkotási termékeitől, mondván, hogy ezek már mind adottak. Ezt egyébként szinte tökélyre Kozma Péter képviselőtársunk fejlesztette, aki tulajdonképpen egy részletes vita stílusában megjelölte, hogy a 7., a 13. és azt hiszem, a 18. §okhoz kíván hozzászólni. Ezzel szemben az ellenzéki megszólalások a prioritásnak ez utóbbit tekintették, tehát elsősorban a társadalmi környezetet és az elmúlt időszak jogalkotási folyamatát elemezték. Persze felvetődhet a kérdés, hogy vajon melyik állás pont a helyes. Azt gondolom, és nem azért, mert az ellenzéki oldalon állok, hanem érvelni is fogok emellett, hogy ez utóbbi. A kormánypárti képviselők elénk, és legfőképpen a vitát nyomon követők elé kívánnak egy jó nagy fát állítani, hogy még véletlenül s e lehessen az erdőt látni attól. Jogászként számomra is természetesen nagyon nagy volt a kísértés, hogy szakmai részletességgel elemezzem az előttünk fekvő alkotmánybírósági törvényt. Nem teszem, ugyanis a meglátásom szerint nem érdemes. Persze arra is nag y késztetést éreztem, hogy a 15 perces időkeretet arra használjam fel, mint például Schiffer képviselőtársam a 30 percest, vagy Lamperth Mónika is hasonló felszólalással élt, hogy a fékek és ellensúlyok rendszerébe illesztve, annak egyik elemeként elemezze m az előttünk fekvő törvényt. Aztán ezt sem teszem, ezt megtettem egy hároméves, több mint 30 oldalas tanulmányban, tehát ezt még egyszer nem fogom megtenni itt az Országgyűlés előtt. Ráadásul ezeket az érveket hallottuk, és meg kell mondanom, hogy többség ében egyet is értek velük. Alkotmánybírósági elnök úr egy hasonlattal élt, még körülbelül öt órával ezelőtt a felszólalásában. Azt mondta - ha nem szó szerint idézem, azért elnézést kérek , hogy az alaptörvény a váz, a sarkalatos törvények képezik majd az izmokat, és a gyakorlat tölti meg élettel ezt a rendszert. Én egy picit más hasonlattal élnék. Az alaptörvény egy alap, amire - nevéhez hűen - minden ráépül. Amikor azonban, tisztelt Országgyűlés, az alap rossz, amikor az alap silány, akkor nem lehet rá j ó házat építeni. Ezt a törvényt tehát nem lehet az alaptörvénytől elvonatkoztatva értékelni. Amikor tehát azt keressük, hogy melyik álláspont a helyes, úgy gondolom, hogy ezt mindenképpen érdemes figyelembe venni. Futóhomokra épült házban akkor sem jó lakn i, hogy ha mégoly kiválóak a fürdőszoba csempéi vagy a nappaliban lefektetett parketta. Az Alkotmánybíróságnak egy olyan alaptörvény rendelkezései alapján kell a döntéseit meghoznia, ami az Alkotmánybíróság jogkörét súlyosan korlátozza, például gazdasági ü gyekben. Megjegyzem, hogy ezt alkotmánybírósági elnök úr is nehezményezte most itt, a parlament plenáris ülésén is a hozzászólásában. Az Alkotmánybíróságnak egy meglátásom szerint avítt, vállalhatatlan stílusú, múltba révedő, önellentmondásos preambulum tü krében kell értelmeznie az alkotmányt. Az Alkotmánybíróságnak egy olyan alaptörvény alapján kell a döntéseit meghoznia, ami súlyosan korlátozza az emberek szociális jogait, a hatalommegosztás elvét, az emberi jogokat, a tulajdonhoz való jogot, felrúg és me gszüntet évtizedek óta fennálló garanciális jogokat, de egyébként ez a sor meglátásom szerint még folytatható lenne.
