Országgyűlési Napló - 2011. évi őszi ülésszak
2011. október 11 (118. szám) - Bejelentés önálló indítványok tárgysorozatba-vételének elutasításáról: - Az Alkotmánybíróságról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. GAUDI-NAGY TAMÁS, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:
1291 Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Alkotmánybíróság Elnöke! És ezúton szeretném köszönteni külön az Iráni Iszlám Köztársaság delegációjának itt megjelent tagjait, nagykövet urat, illetve Ardabil város polgármesterét, akik abból az alkalomból jöttek Magyarországra, hogy Tiszavasvári városával testvérvárosi kapcsolatot létesítettek, és megtisztelték a parlamentet. (Taps.) Ennek a törvényjavasla tnak a vitájában, ami az Alkotmánybíróságról szól, azt gondolom, akkor járunk el a leghelyesebben, ha azért a gyökerekre is utalunk, és megpróbáljuk végigtekinteni azt, amit kötelességünk megtenni, hogy vajon ez az előterjesztett javaslat szolgáljae a mag yar alkotmányosság intézményét, alkalmase arra, hogy azt az alapelvet megvalósítsa, amit angolul countermajoritarian elméletnek mondunk és mond a szakirodalom. Mégpedig azt, hogy igenis a sima, egyszerű többségi elv maradéktalan érvényesülése nem alkalma s arra, hogy egy demokratikusnak nevezhető államról beszéljünk. Ez álláspontom szerint az egyik alfája és ómegája ennek a törvényjavaslatnak mint mérce, és ebben a körben szeretnék idézni egy olyan szakirodalmat, amely nemsokára szintén, ha igaz lesz az, a mit tervez a kormánykoalíció, akkor szintén kukába kell kerüljön, mégpedig a Stumpf István által szerkesztett Alkotmány kommentárja, kétkötetes mű, közel háromezer oldalon. Ugyanis ez a jelenleg hatályos alkotmány szövegét elemzi, és ebben az Alkotmánybíró ság intézményéről is szól. És azt hiszem, nem hátrányos, ha felidézzük mintegy felütésként, folytatva Staudt Gábor képviselőtársam gondolatait, hogy vajon mi volt az az eredeti elgondolás, ami egyáltalán létrehozta az Alkotmánybíróságot a Magyar Köztársasá g területén. Emlékszünk arra, hogy mivel Magyarország történeti alkotmánnyal rendelkezik, ezért korábban nem volt alkotmánybíráskodás Magyarországon, voltak különböző kísérletek, elméleti jellegű próbálkozások, illetve volt egy sajátos intézmény, az 1983. évi II. törvény iktatta be az Alkotmányjogi Tanács intézményét, amely sok mindent csinálhatott, de mondjuk, törvényeket nem vizsgálhatott fölül. A népköztársaság Elnöki Tanácsa felett kellett őrködni, az alkotmány végrehajtásán kellett őrködnie, de lényegé ben nyilván a pártállamnak egy kirakatszervezete volt. Nagyon fontos cél, hogy ne jussunk vissza ide. Tehát ne jussunk vissza oda, hogy az Alkotmánybíróság ismét egy kirakatintézménnyé váljon, vagy egy kirakatintézmény irányba tolódjon el. Mi határozottan amellett foglalunk állást, hogy feleljen meg az Alkotmánybíróság a kialakított szabályozást követően annak a követelménynek, amit egyébként az Alkotmánybíróságról szóló, jelenleg hatályos törvény indokolása a következőképpen fogalmaz meg: “Az alkotmánybíró ságok iránti igény abból fakadt, hogy bármely államforma, még ha formálisan a többség akaratán nyugszik is, megfelelő alkotmányos biztosíték nélkül magában hordozza a diktatúra kialakulásának lehetőségét.” Ez az alaptételünk. Nem mondjuk azt, hogy most fel tétlenül azonnal már kitört a diktatúra, mindenesetre vannak azért aggályos elemek igen nagy számban, és éppen ezért az Alkotmánybíróság intézményének szabályozása során, pláne egy olyan történelmi helyzetben, egy olyan politikai helyzetben, ahol kétharmad os többség alkotja meg az erre vonatkozó szabályokat, illetve alkotta meg a keretet képező alaptörvényt, különösen kínosan kellene ügyelni arra, hogy még a látszatát is elkerülje annak, hogy igazából a jelenlegi, a választások során kialakult erőviszonyok hosszú távú stabilizálását szolgálja a szabályozás. Tehát ez a bizonyos countermajoritarian elv az, amit mint a többségi elv áttörésére irányuló elvet kérjük számon ezen az alkotmánybírósági törvényen, és nem azért, mert mi most éppen ellenzékben vagyunk, leszünk még kormányon is, hanem azért, mert ez elementáris, elidegeníthetetlen joga minden magyar állampolgárnak, minden Magyarországon tartózkodó embernek, akinek alkotmányos jogai vagy emberi jogai sérülhetnek. Ezt a mércét az előttünk fekvő javaslat - azt hiszem, akkor nem árulok el nagy zsákbamacskát, hiszen Staudt Gábor képviselőtársam már elemezte a törvényjavaslatot - jelenlegi formájában nem teljesíti. Tehát mi azért nem tudjuk most ebben a formájában támogatni ezt a törvényjavaslatot, mert pontosan ennek a követelménynek, ennek a bizonyos többségi elvet áttörő garanciális
