Országgyűlési Napló - 2011. évi őszi ülésszak
2011. október 4 (116. szám) - Az állatok védelméről és kíméletéről szóló 1998. évi XXVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - SZABÓ REBEKA (LMP):
1092 módosításból. Azonban a szöveget alaposan végigo lvasva felfedezni vélünk némi kapkodást, és - engedjenek meg nekem egy szóviccet - azt gondoljuk, a kutya sem szorgalmazta, hogy a jogalkotók ilyen sürgősséggel lépjenek, és talán jobb lett volna néhány dolgot alaposabban átgondolni. Azt látjuk, hogy az ál latvédelemben rengeteg a megoldandó feladat, de tulajdonképpen nem is kéne mindegyikhez jogszabályt módosítani. Talán picivel több pénzzel és főként a szemlélet megváltoztatásával már csodákat lehetne tenni. A kormánynak - és a mögötte álló politikai erőkn ek - az állatvédelemben ugyanis nem csupán jogalkotóként van kulcsszerepe. Ugyanilyen fontos lenne a példaadás is. Tudjuk, hogy a Fidesz egyes tagjai erőteljesen vonzódnak a bulvársajtóhoz. Szívesen olvasnánk arról, hogy gazdátlan kutyákat fogadnak örökbe, vagy madáretetőt szerelnek az ablakukba, esetleg támogatják valamelyik működő állatmenhely fenntartását. Ehelyett azonban a sajtóból időnként azt halljuk, hogy az ölyvek, a hollók és a fürjek vadászhatóvá tételén törik a fejüket, és az uniós állatjóléti e lőírások honosításának támogatását, illetve betartatását sem tartják igazán fontosnak, mint azt legutóbb a tojótyúkok feljavított ketreces tartása kapcsán hallhattuk. (16.30) De persze mi jóhiszeműek vagyunk, ráadásul én egy olyan pártot képviselek itt, am elynek programjában a legtágabban értelmezett élővilág és benne természetesen az állatok védelme kitüntetett helyet foglal el. Mindebből adódóan természetesen elhisszük azt, hogy a kormány jót akart ennek a módosító csomagnak a beterjesztésével, és mint em lítettem, látjuk benne azokat a pozitív elemeket, amelyek valóban a felelős állattartás irányába, illetve az állatvilág jogfosztottságának a felszámolása felé mutatnak. Ugyanakkor nehezen tudom azt megmagyarázni, hogy ilyen esetben, amikor nincsen szó elfo glalható hatalmi pozíciókról, és nem kell sürgősen meggyógyítani a forintárfolyamot sem, mi indokolta, hogy némiképp úgy érezzük, kapkodva terjesztik elénk ezt a módosító csomagot. Szeretnék kiemelni három példát annak alátámasztására, hogy a jogalkotó, le galábbis a javaslat szövege szerint, nem tudja pontosan, hogy azt a célt, amelyet nagyon helyesen megfogalmaz és sugároz a törvény, konkrétan milyen eszközökkel lehetne elérni. Az egyik ilyen az ebadó, vagyis az ebrendészeti hozzájárulás kérdése. Ez egy na gyon fontos újdonság ebben a módosításban, és tudjuk azt is, hogy ez egy sokfelé létező és működőképes módszer a kutyák nyilvántartására, az állomány szabályozására, illetve az ebrendészettel kapcsolatos kiadások fedezetének biztosítására. Ugyanakkor a szö vegből nem derül ki, hogy ezek közül a célok közül tulajdonképpen melyiket tartják igazán fontosnak, hiszen az adókivetés rövid távon önmagában nem fogja megoldani sem a gazdátlan ebek, sem a túlszaporítás problémáját, sőt, ugye tudjuk, ennek lehet egy oly an kvázi mellékhatása, hogy sokan az újabb kiadással járó állat elkergetése mellett döntenek. Nem látjuk azt, hogy a jogalkotó hogyan kívánja kezelni ezt az átmeneti időszakban nagy valószínűséggel felbukkanó jelenséget, vagyis azt, hogy esetleg kutyák ker ülnek az utcára amiatt, mert bevezetik az ebadót. Ráadásul, mivel Magyarországon gyakorlatilag nem létezik állatvédelmi hatóság - erre majd még a későbbiekben kitérek, hogy miért gondolom ezt , az ebadó az ebnyilvántartási funkcióját sem fogja tudni marad éktalanul teljesíteni, hiszen aki nem akar fizetni, az majd egyszerűen nem jelenti be a kutyáját, esetleg megpróbálja elrejteni a nyilvánosság elől, ebből következően lehet, hogy a veszettség elleni oltásra sem viszi majd el, amivel a többi állatot, illetv e a többi embert veszélyezteti. Az ezzel a probléma, hogy nem lesz, aki ellenőrizze a rendelkezés betartását. A települési jegyzőknek általában ez a sokadik púp a hátukon, a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatalnak pedig az általában folyamatosan kurtított büdzséje mellett sem pénze, sem energiája nem jut majd arra, hogy az egyes ebek után szaladgáljon. A másik fontos cél, ugye, az lenne, hogy forrást teremtsenek az ebrendészeti intézkedésekre az önkormányzatok számára. Ha benne van a törvényben az, hogy az ebadóból befolyó bevételeknek csupán az 50 százalékát kell erre a célra használni, akkor nem látjuk azt sem egyértelműnek, hogy ez lenne a cél. Ezért mi egyébként mindenképpen
