Országgyűlési Napló - 2011. évi őszi ülésszak
2011. szeptember 12 (109. szám) - A devizakölcsönök törlesztési árfolyamának rögzítéséről és a lakóingatlanok kényszerértékesítésének rendjéről szóló 2011. évi LXXV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat összevont általános és részletes vitája - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik):
107 időszakban. Ennek a jegyében mintegy megelőlegezett bizalomként mi támogattuk ezt a mai előterjesztést, és támogatni fogjuk a továbbiakban is. Köszönöm , hogy meghallgattak. (Taps az MSZP padsoraiból.) ELNÖK (dr. Ujhelyi István) : Következik Z. Kárpát Dániel képviselő úr, a Jobbik frakciójából. Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Egy olyan előterjesztés fekszik előttü nk, amely egy korjelenség, egy kortünet. Egyértelműen annak a tünete, hogy a kormányzat jelen pillanatban sem látja be, látja át a probléma súlyát. Nem kezeli azt a maga mélységében, hiszen megint csak egy szűk csoportot választ ki, megint csak egy szűk cs oport számára, elsősorban a gazdagok számára kíván kedvezni, aztán a többieket pedig hagyja a híd alá menni vagy hagyja eltűnni. (Az elnöki széket dr. Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.) A helyzet az, hogy azt is érdemes végiggondolni, m ilyen súlyos problémakörrel kellene most, jelen pillanatban számolni, és mire kellene válaszokat találni. Jelen pillanatban a magyar lakosság csak devizában, csak a kereskedelmi bankoknak mintegy 5000 milliárd forinttal tartozik, ez a jelenlegi helyzet. Te hát nyilvánvaló, hogy ez egy nem magától kialakult valami, hanem egy visszamenőleges feldolgozást is igénylő állapot. Az is látható, hogy a devizahitelezés válsága nem csak a magánembereket, nem csak az adósokat érinti, bizony az önkormányzatokat, és a jó ezermilliárdos tartozásoknak egy jelentős részét, több mint a felét devizában és ennek is a felét pedig svájci frankban könyvelhetik el. Ugyanakkor a vállalatok is tartoznak devizában, de maga a külső államadósság egy része is ebben mérhető. Tehát nem keze lni ezt a problémát a maga súlyán annak a beismerése, hogy az ország gazdasági helyzetét nem látja át valaki, vagy nem kívánja megoldani ezt a problémakört. Teljesen egyértelmű az is, hogy eközben olyan mellékvágányokra futott ez a vita a korábbi hetekben is, mint például a szerződések biztonságáért való aggódás, amikor is bizottsági üléseken a kormányzat képviselői nem jelentek meg, mondván, hogy nekik majd a frakció- vagy kormányülésen megmondják, hogy hogyan gondolkozzanak erről a kérdésről. (19.50) Ott volt ugyanakkor a Bankszövetség és a PSZÁF küldötte, aki elmondta, hogy Magyarországon a legeslegfontosabb dolog jelen pillanatban a szerződések biztonságának a szavatolása, tehát nehogy szegény pici bankrendszer úgy gondolja, hogy utólag majd rajta bármit is levernek abból a károkozásdömpingből, amit véghezvitt az utóbbi években, de most már lassan mondhatunk évtizedeket is. Az is látható, hogy a legújabb javaslatok sorozata sem pontosan az, aminek látszik. Hiszen ha nagyon röviden és nagyon egyszerűen aka rjuk ezeket összefoglalni, akkor elmondhatjuk azt, hogy a gazdagoknak adnak egy lehetőséget az egyösszegű visszafizetésre, és egyértelmű az is, hogy nem magától jött rá a kormányzat erre, többek között a Jobbiknak az aláírásgyűjtőkampánya és folyamatos pr essziója hozta cselekvési kényszerbe azt a kormányzatot, amely magától egy év alatt nem volt képes érdemi produktumot letenni az asztalra. A nemzeti eszközkezelője egy szánalmas próbálkozás, amely lényegi eredményeket nem tud felmutatni, pár milliárd forin t forrás mellé tételével azt hiszi, hogy ezt a problémakört legalább látványában tudja kezelni, de látványában még az ócsai piramisépítő játék sem tudja kezelni ezt a problémát, hiszen ott is egy nagyon szűk körnek tudnak segíteni, fajlagosan nagyon drágán , és a tömegekkel, azokkal a leszakadt tömegekkel, akiknek igazán segítségre lenne szükségük, lényegében senki nem foglalkozik. Látható az, hogy vakítás ez a megoldás, azoknak nem nyújt segítséget, akik már nem rendelkeznek tartalékokkal, csak a fizetőképe seknek. Bizonyítja ezt az is, hogy az említett 180 forintos árfolyam, amely mellett új “lehetőségek” - és itt a lehetőséget idézőjelben tessenek érteni - életbe lépnek, ez az emberek 94 százalékát oly módon érinti hátrányosan, hogy ők alacsonyabb, ennél a 180 forintnál alacsonyabb
