Országgyűlési Napló - 2011. évi nyári rendkívüli ülésszak
2011. június 23 (103. szám) - A lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Ujhelyi István):
608 semmiképpen sem. Nem jó tehát arra, hogy tényleges befolyást mérjen, hiszen erre az egyházi nyilvántartások vagy a fenntartott intézményi kör bőségesen alkalmas - de akkor mire? Ez az a rendelkezés, ami - bocsánat a nagyon egyszerű fogalmazásért , semmire nem jó, de viszont legalább rossz. Hadd mondjak néhány példát arra is, ahol másik irányú határátlépésre ad mandátumot, felhatalmazást a törvény. Hozzá kell tennem nagyon hangsúlyosan, hogy az egyházak kérése ellenére nem ők kérték tudomásom szerint a következő passzusoknak a ’90hez képesti megváltoztatását vagy beemelését a törvénybe. Először is az 1990es törvény - mint ez bizottsági kisebbségi álláspontként már elhangzott - világosan leszögezte, hogy az állami és önkorm ányzati iskolákban biztosítani kell a hitoktatást, de ott még benne volt a törvényben: fakultatív, nem kötelező tantárgyként. Az ember él a gyanúval, hogy ha egy törvényből - aminek ez a rendelkezése eddig bevált - valamit kihagynak, az okkal történik. De még ha ez a gyanú alaptalan is, értelmezheti ezt a törvényt bármely iskolaigazgató úgy, hogy a szülők döntése alapján - mert ez a kategória helyesen szerepel - ő többségi döntést vehet alapul arra, hogy akár kötelező jelleggel bevezesse a hittant. Márpedig - és tudom, hogy a törvényalkotókkal ebben egyetértünk - ez nem a döntési, mármint a többségi döntési elv terepe, hanem a teljes szabadságé. Nem jó, ha csak a gyanúja fölmerül, hogy ezekben az intézményekben nem fakultatív tantárgy bevezetésére gondolunk. (10.50) Hozzátesz a ’90es törvényhez képest számos tevékenységet az új javaslat az egyházak nem gazdasági tevékenységnek minősülő munkája felsorolásához. Már elhangzott itt - teljesen indokolatlan - a közoktatási, tehát nem hitoktatási tankönyvek kiadásá t és terjesztését nem gazdasági tevékenységnek nevezni. Szép célt szolgál, de attól még gazdasági tevékenység, ugyanolyan, mintha más tankönyvkiadók végeznék. De nem indokolt nem gazdasági tevékenységnek tekintetni azt, ha például egy egyház a sport- vagy kulturális célú munkájához szükséges tárgyakat eladja, továbbadja, mondjuk, elad egy pingpongasztalt, amit korábban egy egyházi sportegyesület használt. Ha ez mind nem gazdasági tevékenység, és kiesik az általános gazdasági adó- és versenyszabályok közül, ez hol az egyházaknak kedvezőtlen - ilyen is van , hol meg másoknak, mert a versenysemlegességet sérti. De a legnagyobb bajom, bajunk azzal van, hogy a törvény nem veszi figyelembe, vagy ha rosszhiszemű vagyok, nagyon is figyelembe veszi azt a helyzetet, hogy újabban gazdasági okok miatt önkormányzatok sora ajánlja fel az egyháznak a korábban önkormányzati intézményt. Ez önmagában nem kifogásolható, de a törvénybe bekerült egy olyan, megint csak általánosságban rendben lévő, de a konkrét körülmények között nagyon veszélyes passzus, hogy az egyházi intézményfenntartó az identitás megőrzéséhez alkalmas külön világnézeti feltételeket állíthat nemcsak a munkavállalók felvételénél, de elbocsátásánál is. Önmagában is elgondolkodtató, és nem biztos, hogy elfogadha tó, hogy mondjuk, egy takarítónő vagy akár a matektanár esetében meg kell követelni a világnézeti meggyőződést, de legyen. De hogy az elbocsátásánál, egy átvétel esetében akár azonnal ez nem lehet ok, ebben egészen biztos vagyok. Ezért adunk be olyan módos ító indítványt, ami például az ilyen átvételek után minimum öt év türelmi időt ad ennek az egyébként - mondom - általában elfogadható elvnek az érvényesítésére. Azt hiszem, hogy ha komolyan vesszük a törvény címét, miszerint az egyházakra, a vallásszabadsá gra és a világnézeti szabadságra is vonatkozik, akkor egy szélesebb körű egyeztetésre lesz még szükség, természetesen az egyházakkal is, de emberi jogi szervezetekkel, más intézményfenntartókkal és szülői közösségekkel is. A törvény egy sebet - az üzleti c élú egyházak létrehozását - gyógyítani próbál, de úgy próbálja gyógyítani ezt az egy sebet, hogy közben száz másikat üt. Ezt nem szabad, ezt orvosolni kell. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiból.) ELNÖK (dr. Ujhelyi István) : Kétperces bejelentkezé sünk van. Szávay István kért szót, Jobbik.
