Országgyűlési Napló - 2011. évi nyári rendkívüli ülésszak
2011. június 20 (100. szám) - Dr. Gyenes Géza (Jobbik) - a nemzeti erőforrás miniszterhez - “Tervezi-e a kormány a járványos gyermekbénulás túlélőinek rehabilitációjára, valamint közülük a postpolio-szindrómát elszenvedni kénytelen betegek gyógyítására alkalmas intézményi háttér b... - ELNÖK (Kövér László): - DR. GYENES GÉZA (Jobbik):
28 elszenvedni kénytelen betegek gyógyítására alkalmas intézményi háttér bővítését? Tervezie továbbá az 1993. évi III. törvény olyan módosítását, amellyel az önellátás képességével nem rendelkező, szellemileg ép, fogyatékos felnőtt embereket hozzásegíti ahhoz, hogy önálló egzisztenciájuk megtartása mellett, önálló életvitelt folytatva, az idősek et gondozó szociális otthonokban vagy értelmi fogyatékosokat ellátó intézményekben kényszerüljenek eltölteni életük hátralévő részét?” címmel ELNÖK (Kövér László) : Tisztelt Országgyűlés! Gyenes Géza, a Jobbik képviselője, interpellációt nyújtott be a nemze ti erőforrás miniszterhez: “Tervezie a kormány a járványos gyermekbénulás túlélőinek rehabilitációjára, valamint közülük a postpolioszindrómát elszenvedni kénytelen betegek gyógyítására alkalmas intézményi háttér bővítését? Tervezie továbbá az 1993. évi III. törvény olyan módosítását, amellyel az önellátás képességével nem rendelkező, szellemileg ép, fogyatékos felnőtt embereket hozzásegíti ahhoz, hogy önálló egzisztenciájuk megtartása mellett, önálló életvitelt folytatva, az időseket gondozó szociális o tthonokban vagy értelmi fogyatékosokat ellátó intézményekben kényszerüljenek eltölteni életük hátralévő részét?” címmel. Ha ezek után még maradt mondanivalója a képviselő úrnak, akkor megadom a szót. (Derültség és taps.) DR. GYENES GÉZA (Jobbik) : Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! 1931 és 1960 között közel 16 500 gyermek betegedett meg járványos gyermekbénulásban Magyarországon. A járványt követően 1956ban alakult meg az első HeineMedin utókezelő kórház 160 ággyal. Sp eciális intézmények is alakultak, amelyekben a beteg gyermekek bentlakással tanulhattak, paralízisre szakosodott szakemberek ellenőrzése mellett. Részben a betegséget kivédő Sabincsepp eredményességének is köszönhető volt, hogy a társadalom figyelme az 19 60as évek közepétől elfordult e betegségtől. A bentlakásos intézményekből körülbelül 4 ezer béna gyermeket hazaadtak, így már nem kapták meg azokat a kezeléseket, amelyekkel a deformitások, az izomelhalások elkerülhetők, javíthatók lettek volna, így esély ük is alig maradt arra, hogy dolgozhassanak, akár el is tarthassák önmagukat. 1980 és 2000 között az erre szakosodott intézményrendszer hiányában gyakorlatilag megszűnt a heinemedines betegekről való gondoskodás. Ez a tarthatatlan helyzet 2000. január 1jéig tartott, amikor is a Hévízi Mozgásszervi Rehabilitációs Intézetben kialakításra került egy HeineMedin utókezelő részleg, összesen hat ágyon. Azóta az országban egyedül és kizárólagosan csak itt nyílik mód e betegek intézeti rehabilitációjára, fix 28 napos turnusokban, ami az egyes betegeknél körülbelül 10 hónap várakozási időt jelent. Ez az intézményi háttér azonban nem elegendő sem a kiesett 2025 év következtében visszafordíthatatlanná vált heveny petyhüdt izom- és csontdeformitások és a gerinc köve tkezményes elferdülésének utókezelésére, de annak a tünetcsoportnak a kezelésére sem, amely 3040 évvel a megbetegedés után jelentkezik azzal, hogy a betegeknél izomgyengeség, izomfájdalom, fáradtság, teljesítőképességcsökkenés, alvászavar, légzési nehézs ég lép fel. Ezek összességükben egyre inkább beszűkítik a betegek még megmaradt önellátási képességét.
