Országgyűlési Napló - 2011. évi nyári rendkívüli ülésszak
2011. június 21 (101. szám) - A közbeszerzésekről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Jakab István): - DR. APÁTI ISTVÁN, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:
241 kormányokhoz köthető, különböző szintű politikusok. Tehát itt azért egy nagyon éles és nagyon tisztességtelen verseny rajzolódott ki az e lmúlt húsz esztendőben. Nagyon érdekes, hogy egyszerűsítésről beszélnek, és közben az ajánlatkérők számára olyan bejelentési, tájékoztatási vagy értesítési kötelezettséget írnak elő, amely jórészt indokolatlan. Éppen ezért lesz olyan módosító javaslatunk i s, amely úgy fogalmaz, hogy a törvény hatálybalépésének időpontjában már nyilvántartásban lévő ajánlatkérőket nem kell még egyszer nyilvántartásba vételre kötelezni. Elképzelhető, hogy ez volt a jogalkotó szándéka eredetileg is, de nem árt egy pontosító mo ndatot majd beszúrni a normaszövegbe a hiányosság, illetőleg a félreértések elkerülése végett. Nagy érdeklődéssel vártam a közbeszerzési eljárások előkészítő szakasza szabályainak megreformálását. Vártam, és gyakorlatilag e téren szinte semmit nem kaptam, a bírálóbizottságokkal kapcsolatban szinte semmi újat nem mond a törvény, holott aki a gyakorlatban foglalkozott közbeszerzésekkel, az nagyon jól tudja, hogy nem feltétlenül a szorosabb értelemben vett közbeszerzési eljárásban dőlnek el a lényeges kérdések , hanem leginkább az előkészítő szakaszban. Tehát amíg mindenki a közbeszerzési eljárás során elkövetett esetleges korrupciós cselekményekre koncentrál, addig a dolgok már sokkal korábban eldőlnek. Itt egészen pontosan arra gondolok, hogy a költségvetés te rvezésénél kellene jobban észnél lenni mindenkinek, akár áru, akár szolgáltatásmegrendelések, különösen építési beruházások vagy különböző koncessziók esetében, a túlárazás, túlköltségelés a korrupció melegágya, tehát ha itt ágazati szinten kimunkált kere tek közé szorítanánk és maximálnánk a költségelhető kölcsönöket és a beépíthető tételeket, meghúznánk egy felső határt, akkor ezen túlmenően nem lehetne semmilyen tételt beépíteni. Megszüntetnénk azokat a forrásokat, mintegy elvágnánk ezeket az utánpótlásv onalakat a korrupció vonatkozásában, tehát be sem kerülhetnek már az eljárásba olyan tételek, amelyek később a korrupció kiindulópontjai - amíg ezt a kérdést nem rendezzük, addig alkothatunk mi rövid vagy hosszabb közbeszerzési törvényeket is, a világon se mmit nem fogunk tudni elérni. Ráadásul régóta rendezetlen témakör vagy régóta megoldatlan probléma a döntéselőkészítés és a döntéshozatal folyamatának egyértelmű, meredek különválasztása. Ezt ahhoz tudnám hasonlítani, egy kicsit talán durva a példa, amiko r az állam- és jogelmélet tantárgy keretében a jogi egyetemen oktatják az államhatalmi ágak különválasztását, ahogy minden normálisan működő rendszerben alapvető elvárás a törvényhozói, a bírói és a végrehajtó hatalom különválasztása, úgy a közbeszerzési e ljárások kapcsán is külön kell választani a döntéshozatal és a döntéselőkészítés folyamatát. Aprópénzre váltva elmondom, hogy mire gondolok. Amikor közbeszerzési szabályzatot készítettem évekkel ezelőtt, akkor mindig különös figyelmet fordítottam arra, és általában közelharcot kellett vívnom a polgármesterekkel, alpolgármesterekkel és helyi képviselőkkel, de kivétel nélkül mindenki megértette ennek a lényegét, hogy a bírálóbizottságnak nem lehet tagja olyan személy, aki a döntéshozatalban később részt vesz . Nyilván az összes képviselőtestületi tag ebből ki volt zárva, érthető módon ez sokaknak nem tetszett, mert én azt tapasztaltam - tisztelet a kivételnek egyébként , hogy amíg nincs olyan szakember, vagy az eljárásban nem vesz részt olyan személy, aki me gérteti a politikusokkal, akár a helyi politikusokkal, hogy semmi keresnivalójuk a bírálóbizottság munkájában, addig ők leküzdhetetlen vágyat éreznek arra, hogy mindenképpen ott sertepertéljenek a bírálóbizottság háza tájékán, holott ezzel több kárt okozna k, mint hasznot. Volt szerencsém olyan építési beruházással kapcsolatos beszerzéshez is, amikor az MVH egyik akkori illetékese, közbeszerzési referense hosszan arról panaszkodott nekem, hogy milyen áldatlan állapotokkal kell szembesülni akkor, amikor az el járások több mint 90 százalékában ugyanazok hozzák meg a döntéseket is, mint akik a döntéselőkészítésben részt vesznek. Éppen ezért egyértelműen ki kell mondani, hogy a közbeszerzési eljárásban részt vevő személyek, szervezetek esetében nem vehetnek részt a döntéshozatalban azok a személyek vagy szervezetek, akik vagy amelyek már a döntéselőkészítés fázisában részt vettek. Hiszen ha egy képviselőtestület szintjére képezzük le a döntéshozatal és a döntéselőkészítés folyamatát, akkor azért mégiscsak nonsz ensz,
