Országgyűlési Napló - 2011. évi nyári rendkívüli ülésszak
2011. június 21 (101. szám) - A közbeszerzésekről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Jakab István): - DR. APÁTI ISTVÁN, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:
240 akarom, nem vemhes” esetkörével fogunk találkozni akár a Közbeszerzési Döntőbizottság eljárásában, akár később a bírósági szakaszban. A teljesség ig énye nélkül említenék néhány olyan pontot, amely alapvetően ellentmond az önök kincstári optimizmusának vagy hurráoptimizmusának, nem is tudom, hogy mi a megfelelő kifejezés erre, amely szerint itt most már eljön a közbeszerzési időszak Kánaánja, és minden egy csapásra megoldódik. Hát messze nem ilyen rózsás a kép, ugyanis ha már azt akarjuk alapul venni, hogy próbálnánk segíteni, mondjuk, a nem klasszikus ajánlatkérőknek, tehát akik általában költségvetési tételekkel akkor találkoznak, ha hazai vagy uniós forrásokat elnyernek, akkor úgy gondolom, hogy alkalmazható lenne az a szabály, amely az utóbbi években megkönnyítette ezen gazdálkodó szervezetek életét, nevezetesen, hogy ne kössük ezt a többségi mértékű támogatáshoz, hanem csak akkor kelljen ilyen gazdá lkodó szervezeteknek közbeszerzési eljárásokat lefolytatniuk, ha a 75 százalékot elérő vagy meghaladó mértékű uniós vagy hazai támogatásokban részesülnek. Nyilvánvaló, hogy ilyen esetekben jelentősen le fog csökkenni a lefolytatandó közbeszerzési eljárások száma, de tekintettel arra, hogy egy magyar kis- és középvállalkozás, pláne mikrovállalkozás nem feltétlenül arra van kalibrálva, hogy közbeszerzési szakembereket foglalkoztasson, számukra jóval könnyebb lesz a gazdasági szférában való eligazodás, ha a le hető legkevesebb alkalommal tesszük ki őket a közbeszerzés okozta követelmények teljesítésének. Vagy említek két példát önöknek az uniós értékhatárt elérő eljárások kivételi körének meghatározásakor. Rögtön mondanék kettőt, amit feltétlenül száműzni kellen e, törölni kellene a kivételi körből. Az egyik - amelyet egyébként a még hatályban lévő közbeszerzési törvénnyel kapcsolatban pontosan tegnap fogadott el a tisztelt Ház - a közoktatási intézményekkel, közoktatási intézményfenntartói joggal kapcsolatos. Tov ábbra is tartjuk azon álláspontunkat, hogy ez egy közbeszerzési oldalról történő durva beavatkozás az önkormányzatok önállóságába, és a kis önkormányzatok, az alacsony lélekszámú települések ellen intézett, majd ősszel az önkormányzati törvény koncepciójáb an testet öltő támadás egyik közbeszerzési oldalról történő megalapozása. Tehát ezt egyrészt törölni javasoljuk. Másrészt pedig jogi szolgáltatások esetében még uniós értékhatár esetén is csak közzétételi kötelezettsége van az ajánlatkérőnek. Persze, meg l ehet közelíteni úgy is, hogy bizalmi kapcsolat az ajánlatkérő és a jogi szolgáltatást végző ügyvédi iroda, egyéni ügyvéd, jogi tanácsadó vagy különböző szintű szakértők, vagy szaktanácsadók viszonya. Na de hát ne keverjük össze a dolgokat: nem ugyanaz, ami kor egy magánszemély vagy egy vállalkozó a saját magánpénzét, magánforrásait fordítja ilyen szolgáltatások igénybevételére, és teljesen más, amikor ezt közpénzből teszi. A közbeszerzési kötelezettséget itt is elő kellene írni. (13.00) Azok a rossz emlékek idéződnek fel bennünk, amikor azt láttuk, hogy ciklusokon átívelően - teljesen mindegy, hogy ki van kormányon, hol a szocialisták, hol a Fidesz - ilyen és ehhez hasonló rendelkezésekkel a saját ügyvédjüket, a saját tanácsadó köreiket igyekeztek nem teljese n korrekt módon helyzetbe hozni, és vég nélkül, akár több tíz vagy több száz milliós megrendeléseket is lehetett adni olyan ügyekben vagy olyan jellegű munkák elvégzésére, amelyekre egyébként egy minisztériumi szakapparátus tökéletesen alkalmas lenne, de k önnyebb esetleg a haveri vagy baráti köröknek ilyen juttatásokat biztosítani, és aztán ellenőrizetlenül az ilyen és ehhez hasonló összegek, mondjuk, a pártkasszák feltöltésére vagy illegális kampányfinanszírozásra is fordíthatók. Tehát kicsit - sőt nem is kicsit - mosolyt csalt az arcomra a szocialista képviselőtársam előző felszólalása, mert amikor a szocialisták meg a Fidesz egymást támadják korrupciógyanúval meg haveri, baráti körben végrehajtott mutyikkal, akkor a bagoly mondja verébnek közmondás jut es zembe. Igaz, hogy különböző mértékben, különböző szinten és természetesen nem általánosítva, nem mindenkire kiterjedő módon, de azért azt megállapíthatjuk, hogy az elmúlt nem nyolc évben, hanem az elmúlt húsz vagy huszonegy esztendőben korrupció terén a ko rmányok az elsíbolt összegeket tekintve nem győzték egymást felül, erkölcsileg pedig alulmúlni, illetőleg a különböző
