Országgyűlési Napló - 2011. évi nyári rendkívüli ülésszak
2011. július 4 (107. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Kövér László): - TÓBIÁS JÓZSEF (MSZP):
1276 Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Hallgatva az ö n beszédét, úgy tűnt, minthogyha elkéstünk volna, ezt valahol márciusban, áprilisban kellett volna elmondania, hiszen a tavaszi ülésszakon minden olyan döntés jószerével meghozatalra került, amiről most ön beszélt - a java része, nem mindegyik, a java rész e. Azt, hogy egy formai konzultáció és egy érdemi párbeszéd között mi a különbség, pontosan jól mutatja az itt elmondott napirend előttije, hiszen ez egy formai konzultáció. Az a konzultáció, amely arról szól, hogy emberek, mondjátok el a véleményeteket, m i pedig úgy döntünk, ahogy mi szeretnénk, akik meg nem vesznek részt, azok meg előre megkapták, hogy ők is részesei voltak a döntésnek, hiszen majd akkor a parlament lesz ennek a döntésnek a meghozatalára alkalmas testület, ez önmagában szerintem áltatás, miniszterelnök úr, szerintem teljesen másról van szó. Az érdemi párbeszéd hiányáról van szó, arról van szó, hogy míg a konzultációban az előbb jelzett módon csak megkérdezzük és majd döntünk, az érdemi párbeszédnél le kell ülni, miniszterelnök úr, tárgyaln i kell, hiszen ellenérdekelt felek ülnek le, amely persze lelassíthatja a folyamatot, én ezt nem vitatom, de a folyamat végeredménye mégis egy megállapodás, egy olyan megállapodás, amelyet a társadalommal lehet kötni. És azok az álkérdések, amelyek valójáb an csak azt mutatják meg, hogy olyan evidenciákat kérdez meg a miniszterelnök úr, mint hogy az emberek szeretnéneke dolgozni, szerintem nincs ma Magyarországon olyan ember, aki ne ezt válaszolná. De, miniszterelnök úr, szeretném megkérdezni, hogy az elmúl t hónapokban, az elmúlt egy évben arról miért nem kérdezték meg a magyar állampolgárokat, hogy szeretnéneke olyan igazságtalan egykulcsos adórendszert, amelynek a társadalom több mint kétharmada a vesztese, hogy azok, akik a legnehezebb helyzetben vannak ma Magyarországon, nevezhetjük úgy, hogy a sárga csekkek mindennapjait élő emberek, ezek miért nem kaptak lehetőséget arra, hogy elmondják, hogy miniszterelnök úr, nincs ez így rendjén, tessen ezen változtatni. Vagy miért nem kérdezte meg, miniszterelnök ú r, az indoklás nélküli elbocsátásoknak a témakörében a választópolgárokat? Ha jól emlékszem, egy alkotmánybírósági beadványt követően úgy módosították magát az alkotmányt, a törvény szövegét, hogy persze most már van indoklás, ami azt jelenti, hogy ha nem felel meg nekem mint munkaadónak a beosztottam, akkor kirúghatom, ha nem kellően lojális, akkor kirúghatom. Tisztelt Miniszterelnök Úr! Ne haragudjon, de azt kell mondjam, hogy álságos az a magatartás, hogy védett kort ígér a szociális konzultációban a kor mányzat a választópolgároknak, miközben olyan törvény van érvényben, amely éppen az indoklás nélküli elbocsátásokra ad lehetőséget, nota bene éppen most a jogbiztonság felszámolásával (Lázár János: Az már meg lett változtatva, Józsi!) éppen az 55 éves véde tt korú állampolgárokat, szerzett jogaikat, tudja mit, szerződésben, az állammal szerződésben álló állampolgárokat fosztja meg attól, hogy lehetőségük legyen a tisztes életre. Azt mondja, hogy Magyarország felébredt, és Magyarország részt vett ebben a szoc iális konzultációban. Azt kell mondjam, miniszterelnök úr, hogy Magyarország - tény és való - felébredt, az egy év remény- és illúzióvesztéséből ébredt föl, hogy ma már nem azt gondolják, hogy a fülkeforradalomban lehet egy gazdasági csodát megvalósítani M agyarországon. Hiszen éppen a kormány által benyújtott nyugdíjrendszer átalakításáról szóló, nemrég napvilágra került előterjesztés világosan mutatja, hogy elvesznek azoktól, már több százezer embertől elveszik azokat a jogokat, amiket megszereztek. Az elő terjesztésben megjegyzik, hogy az ellátórendszerben olyan nagy mértékű és viszonylag gyors átalakulásra, amelyet a Széll Kálmánterv előirányoz, nemigen volt még példa. Ez kellő beismerése annak, hogy a mostani megszorítások jelentősek és amúgy elkapkodott ak voltak. Mi szükség van tehát a szociális konzultációra? További érdekesség, hogy a dokumentumban az is szerepel, hogy a jövedelemcsökkenés minden érintett ellátásban részesülő vagy arra számító számára negatív hatású.
